Tag Archives: színházfelújítás

Éhes a kisgömböc? Lazán hozzávágott a kormány még félmilliárdot a Csiky felújításához…

Az aktuális határidő most éppen: 2019. december 31.

A legutolsó, 162. számú Magyar Közlönyben tűnt szemünkbe az eldugott kis pontocska, mely szerint a magasságos kormány arról döntött, hogy a korábban megállapított költségvetési támogatáson kívül, még az idén 508 millió HUF plusz-apanázst rezervíroz a kaposvári színház felújítására a megrendelő önkormányzatnak. Amely ezt nyilván különösebb teketória nélkül tovább fogja tolni a kivitelező ZÁÉV-nek, hogy abból betonacél, homok, cement, mosdócsap, szőnyegpadló s más kézzel fogható jóság legyen. Vagy nem. Valahol valaki elérkezettnek látta az időt, hogy kicsit megnyomjon egy ceruzát, s egyúttal logikusan a befejezés is messzebb került, most éppen 2019 utolsó napja.

Színház a város szélén: haverok, buli, határidő-tologatás, no meg egy pofás kis tetőterasz

… és persze díszelőadás, az nem lesz október 23-án

Néhány dolog azért kiderült a csütörtöki közgyűlésen annak ellenére is, hogy a városvezetés és kapcsolt részei elszántan küzdenek azért, hogy a polgárok lehetőleg ne mérgezzék magukat információkkal így, a választás előtti hetekben. Kiderült például az, amit Kaposváron minden épelméjű ember biztosra vett: nem, nem készül el a színház a vállalt határidőre. Hogy mikor, azt igyekszünk jobban megvilágítani, mint Orbán Viktor veje a magyar városokat. Szó lesz még az új színigazgatói pályázat kiírásáról, s csattanó is marad a végére: konkrétan szénné röhögtük magunkat azon, hogy éppen a legújabb Szita-brosúrában közölt fotó leplezi le azt a színészház tetejére épített napozó- és buliteraszt, amelyről a 2016-os felújítás óta suttognak a színházi dolgozók s az építőmunkások.

Nem hallottunk még otrombább kijelentést színházigazgatótól: „minőségi cserének” nevezte a Csiky Gergely Színház színészeinek elbocsátását

Mond még az valamit, hogy emberi méltóság?

Végtelenül jellemző napjaink egyre fásuló, a közbeszéd lealacsonyodása felett vállrándítással átlépő közhangulatára, hogy senkit nem háborított fel a címben idézett kijelentés. Senkinek a fejében nem fordult meg, még a színészekkel amúgy szolidáris Facebook-posztolókéban sem, hogy álljunk meg: itt élő, érző, valódi emberekről van szó, akiknek éppen az emberi minőségét vonta kétségbe Fülöp Péter színházigazgató az idézett kijelentésével. „Minőségi cserét hajtottunk végre„gagyog s ragyog” őurasága, akinek nem mellesleg közel nyolc és félmillió forint volt az évi keresete a színházat működtető közhasznú kft. tavalyi beszámolója szerint. Arcpirító és szégyenletes minőségileg különbnek nevezni azt a négy frissen végzett fiatalt, a Vidnyánszky-tanítványokat, (de bárkivel szemben az volna), akik még szinte semmit nem bizonyítottak sem az életben, sem a színpadon. Ám mindez már fel sem nem tűnik  2017 Fidesz-Magyarországán, habár a négy elbocsátott színész diszkriminációs pere az augusztus 15-i tárgyalási fordulóval még korántsem ért véget.

És hol tart a Modern városok program? Második rész: a 67-es út kanyarulatai, bukkanói és kitérői

És igen: hetedszerre is módosították a határidőt!

Városházáról származó információk szerint Szita Károly polgármester számára a Modern Városok program prioritásai a következők: első helyen szerepelt a színház átépítése, ezt követi a 67-es út gyorsúttá fejlesztése, és a harmadik az „intermodális”, a Kaposvári Közlekedési Központ létesítése. Ennek lélektanában is elmerülhetnénk, de ennél érdekesebb az, hogy hogyan is állnak egy év után ezek a unos-untalan, elcsépelten „történelminek” nevezett beruházások. A 67-es „gyorsútnak” még egy métere sem valósult meg, de máris olyan hosszú a róla szóló papírhalmaz, hogy be lehetne vele takarni az egész útpályát. A munkáknak elvileg az idén el kellett volna kezdődnie, de még kivitelező sincs, csupán némi régészeti mozgolódás tapasztalható pár helyszínen.

És hol tart a Modern városok program? Első rész: színház a színházban

A legendagyártás már beindult, a munkák még nem

Miután bőven eltelt egy év a kaposvári Orbán-járás óta, talán nem lesz haszontalan áttekinteni, hogy hol is tart ez a bizonyos Modern Városok program, annak helyi fejezete. Úgy van-e minden, ahogyan ígérve volt, vagy egy kicsit másképp? Vállalva, hogy ünneprontók és a népszerűtlenek leszünk, megjegyeznénk, hogy Kaposvár társadalmi és gazdaságfejlődéséhez szerintünk kevéssé járul majd hozzá ez a – Szita polgármester által már sokadszorra „történelminek” nevezett – katyvasz. Ami valójában folyik a beruházások körül, az egy jó adag misztifikáció, betonba és malterba ágyazott csodavárás. Ettől még nem lesz jobb a színház, ahogy nem lett jobb hely pl. az „Ifiház”, vagy a Szivárvány sem. Sejthetően így lesz ez a többi portékával is: a hosszú kiéheztetéssel a Fidesz elérte azt, hogy már áhítatosan ég felé emeli a tekintetét a polgár, ha csak meghallja a bűvös szavakat.

Csiky-darabok: színházfelújítás kérdőjelekkel, igazgatói pályázat orosz módra

És függönyfal lesz, vagy nem?

Orgazmusközeli állapotban trombitálta világgá a városháza, a színházvezetés és a velük összenőtt helyi média: költözik a társulat, indul a Csiky Gergely Színház átépítése, felújítása. Megannyi ígéret, ezer, soha be nem tartott időpont után megkezdődik végre. Nyilván ugrándozni kéne örömünkben, de dicsérjük csak nyugtával azt a napot: fogalmunk sincs, hogy mennyire lesz majd színházszerű az Agora-beli működés, és mennyire morzsolódik le a társulat és a közönség. Azt tudjuk, hogy a nyolcvanas évekbeli felújításnál szakmai alapfeltétel volt, hogy egy év alatt kész legyen, mégpedig azért, hogy ne széledjen szét az akkori, legendás csapat. Most a minimum a két év, de megkockáztatjuk: kisebb csoda volna, ha tartanák a határidőt.

Tutti megmondja a tutit: Eperjes Károly bejelentkezett a Csiky Gergely színház igazgatójának

Imádkozósáska-veszély jobbról

Rátóti Zoltán „leköszönt”, sokkal inkább megbukott színigazgató interjúban kelt ki magából azok, pl. Csáki Judit színikritikus ellen, akik a „agresszíven megmondják, mi a tuti”. Már persze rajta kívül, mert neki, mint a magyar kultúra legfőbb letéteményesének számító – jelentsen ez bármit – Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozatának vezetőjeként istenadta joga van ehhez. Róla is ejtünk még pár keresetlen szót, habár ő már a múlt, s mi orcánkat mindig a kelő nap fényében fürösztvén, ha olykor hunyorogva is, de makacsul a jövendőt fürkésszük. És ami most a madarak röpténél kissé biztosabbnak látszik: Eperjes Károly néhány napja, az ATV-nek nyilatkozva alig hagyott kétséget afelől, hogy ő és a kaposvári színház alig kihűlt direktori széke kölcsönösen érdeklődnek egymás iránt. Vagy valami hasonló, de az tuti, pontosabban Tutti.

A legényanya utolsó domborítása: angolosan távozik a süllyedő hajóról Rátóti Zoltán színigazgató

A dilettantizmus átmenetileg hadállásokat veszített Kaposváron

Családi örömök elé nézünk, miután erre való hivatkozással tegnap lemondott posztjáról Rátóti Zoltán, a Csiky Gergely Színház vezetője. Második ciklusát 2014-ben, épp ezidőtájt kezdte, amint arról a KAPOS-T is beszámolt, s persze az utána következő vesszőfutásról is. Mindazonáltal nem túl elegáns dolog egy évadot letudni a vállalt ötből, s odébbállni egy meglehetősen átlátszó magyarázattal. Gyermekáldás ugyanis számos családban előfordul, ezért egy igazi férfi még nem rúgja fel vállalt kötelezettségeit. Nyilvánvaló, hogy egészen más ok(ok) vannak a háttérben, ám miután a titkolózás már-már kóros szintet ért el a Csikyben Rátóti idején, egyelőre csak találgatunk, aztán ki-ki eldöntheti, mi számára a legszimpatikusabb ok: besokallt, lemondatták, vagy épp a kulturális kormányzat felfigyelt itteni sikereire, és felfelé buktatás esete forog fenn. Ez utóbbit ugyan viccnek szántuk, de, miután Magyarországon vagyunk, simán elképzelhető.

Csiky-botrány, második felvonás: Szita Károly „rátóta” Rátótira a költözés felelősségét, s mellékesen lopással vádolta a Kaposvári Egyetem vezetőit!

Egy felettébb szórakoztató társulati ülés

A legkevésbé sem kedvez az Élet nevű rendező a KAPOS-T szerkesztési elveinek: alig tesszük ki a lábunkat egy pár napos belgiumi (Brüsszel-Bruges) kimaradásra, máris hihetetlenül érdekes fejlemények kavarják fel az amúgy sem nyugodt kaposvári állóvizet (talán mégse nevezzük pocsolyának). Hagyján, hogy szinte már nem bírunk a gumifeldolgozó ügyében ránk zúduló információáradattal, most a Csiky Gergely Színház felújítása dolgában is újabb turbulenciák támadtak. Nyilvánvalóan a KAPOS-T múlt heti cikke nyomán érezte úgy Rátóti Zoltán – egyébként nagyon helyesen – hogy társulati ülést kell összehívnia, ahol Szita Károly tiszta vizet önthet a pohárba. Ahogyan „több, egymástól független, megbízható forrásból” értesültünk, volt itt minden: függönyfal helyett köntörfal, időhúzás, hazudozás, vádaskodás, csak épp tiszta víz nem.

Csiky Gergely: akkor mostantól készüljünk egy színház nélküli Kaposvárra

Boldog kis malacok az önkormányzatokban…

Túlzások nélkül kijelenthetjük, hogy amennyiben az évad végén valóban kiköltözik a társulat a Csiky Gergely Színház felújításra megérett épületéből, teljesen új korszak veszi kezdetét a kaposvári színjátszásban és általában a város kulturális életében. Semmi nem lesz többé az, ami volt. Nem szokásunk a múltba révedni, és hamis nosztalgiákon nyammogni, de ez esetben kockázat nélkül kijelenthető: volt itt, Kaposváron valami hihetetlenül értékes, „világszínvonalú”, ami most nincs. Megszűnt. Távoztak meghatározó egyéniségei, s jött helyettük Rátóti Zoltán és Hüse Csaba. És meg kellett érnünk, hogy Rátóti igazgató nyilvánosan még meg is tagadta mindazt a múltat, amitől ez a színház komoly európai hírnévre tett szert, és csupán a Schwajda György által „fémjelzett” alig egy évet tekinti folytatandó hagyománynak. Nem beszélt a levegőbe: épület és a társulat versenyt amortizálódott az utóbbi években.