Tag Archives: Szita Károly

A legjobb emberére bízta a Fidesz a Soros-kampány eddigi legalávalóbb hazugságát: Szita Károlyra

Kaposvárnak megint csak a szégyen marad

Újabb mélypontot ért el a kormány és a Fidesz alantas, a civilizáció és az emberiesség elemi normáit lábbal tipró hadjárata, melyet egyértelműen a választások elvesztése miatti félelem motivál: most azokat a civil szervezeteket támadják, rágalmazzák, amelyek a Nyílt Társadalom Alapítvány támogatásával vidéken – Pécsen és Debrecenben – az egyre mélyülő szegénység és anyagi kiszolgáltatottság, s a nyomában járó társadalmi széthullás ellen veszik fel a harcot. A szegénység ellen, amelynek legfőbb okozója a magyar kormány. Most a propaganda-agytröszt kitalálta, hogy ezek a vidéki – a pénz mellett módszertani segítséget is nyújtó – központok „bevándorlásszervező irodák” lesznek. A rágalomhadjárat fő szónoka, a „koronatanú” szerepére pedig sikerült a legalkalmasabb személyt megtalálni: a kaposvári polgármestert. Újabb ok a büszkeségre.

Rippl-Rónai, a libakergető expressz: ugye, ön is abban a tévedésben volt, hogy a vasútfelújítás az utasok kényelmét szolgálja?

Dehogy: minden a MÁV teherszállítási üzletéről szól!

Nincs még egy olyan ország – a mondat, amely így kezdődik, Magyarországon ezerféleképpen folytatódhatna – ahol a vasúttársaság menetrendje belpolitikai eseményszámba megy. Kisebb sikertörténet egyáltalán, hogy van menetrend, már elméletileg legalább. Ezért mi is fűzzük hozzá a magunkét: a 2013-ban a szokásos egetverő csinnadrattával, polgármesteri ingyencirkusszal felavatott Rippl-Rónai IC mára oda silányult, hogy „névben él csak, többé nincs jelen”. Pontosítsunk: még ennél is megalázóbb a helyzet, ugyanis a világhírű festőről elnevezett, anno a „Horvátország felé haladó nemzetközi hálózatba bekapcsolt” expresszvonat ma Kaposvár és – kapaszkodjanak – Dombóvár közt teremt világszínvonalú összeköttetést! És e lélekemelő hír mellett még számos történetünk is van arról, amit vasútfejlesztésnek (?) neveznek, különösen , ha Kaposvárról van szó.

Kegyetlenül eldurvult a Kaposmérő-Kaposvár hulladékháború: Prukner Gábor polgármester nyilvánosan a hulladékmaffia vezetőjének nevezte Szita Károlyt

Gelencsér jó embere belefújt a nullás lisztbe

Eljött az a nehéz pillanat is a KAPOS-T történetében, mikor nem tudunk dönteni, kérjünk-e egy kávét hátradőlve, vagy csapjunk az asztalra, mondván, hogy ez azért mégsem járja. Mert sok mindennek nevezték már a kaposvári polgármestert nagy nyilvánosság előtt, de maffiavezérnek még nem. Az nyilván a megszólaló dolga, hogy álláspontját megvédje, tényekkel alátámassza, a hűséges, városukat és felkent vezetőjüket szerető polgároké pedig, hogy kiálljanak: miféle maffiáról beszélt a kaposmérői kolléga, ráadásul a községi közgyűlésen, amelyet a helyi kábeltelevízió, a Zselic Tv élőben közvetített? A történet kétségkívül összetett, és teljes megértéséhez szükségesek korábbi írásainkban közölt információk.

Egy átlagos decemberi nap hordaléka: Gelencsér, a szellemóriás jó pénzért híveket toboroz, Szita az övéi közt forog

… a Somogy Tv pedig végleg elhagyja Kaposvárt

És még dél sincs. A helyi cselédsajtóból múlhatatlanul fontos dolgokat tudhatunk meg az időjárásról, a rendőrségi traffipaxok helyzetéről, arról, hogy az advent alkalmából még több fantasztikus kis villanykörtével sikerült álcázni a kaposvári belváros számos, tempósan rohadó épületét. Persze az aktuális kampányról sem maradunk le, melynek során most éppen a döntően Simicska-tulajdonban lévő hirdetőoszlopokról és óriásplakátokról derült ki, hogy rontják a városképet. Ám azt, hogy Gelencsér Attila diákmunkában toboroz magának fizetett bértapsolókat, vagy, hogy megint mekkora ordító nagy baromságot írt ki a Facebook-oldalára, jótékony homály fedné, ha nem vettünk volna erőt ma reggel is a hányingeren, mely vele foglalkozván környékez bennünket. Hogy legyen hab is a reggeli kávén: a másik anyaszomorítóról, Szita Károlyról fantasztikus képet közöl a 444, mely a hozzá leginkább illő társaságban ábrázolja.

Hatvanhetes út, alapkőletétel: Szita Károlynak már egyszerűen fogalma sincs arról, hogy mit beszél

A hátrafelé köpködés veszélyei

Hogy az éberen figyelő ellenség megtévesztésére egy derekas képzavarral éljünk: örökzöld témáról ennyi bőrt még senki nem nyúzott le, már megint országos téma lett a 67-es. Volt a napokban egy igazán groteszk „alapkőletétel”, mely úgy nézett ki, mintha a hat-hét öltönyös, görcsösen mosolygó pojáca ugyanazt a snecit akarná kihorgászni a kacsaúsztatóból. A kincstári sajtóörömködés persze nem múlhatott el a Fideszben szokásos hátramutogatás nélkül, ám az országos médiában ezzel együtt némi kritika is illette az „első fecskét”, a csökkentett paraméterű, „R” jelű gyorsforgalmi utat: „új halálútnak” nevezik, s a hírek szerint egyre több érintett próbálja elkerülni, hogy ilyen épüljön. Szokás szerint persze a lényegről esett a legkevesebb szó: arról, hogy szépen, lépésről lépésre visszanyesték a fellengzős ígéreteket, s van rá esély, hogy a jelenlegi változat sem a végső.

Őrangyal könyékig a húsosfazékban: Tardi Tamás Ákos viselt dolgai

Közgyűlési alelnök foltos múlttal

Alig kilenc hónap telt el azóta, hogy Tardi Tamás Ákos a Somogy Megyei Közgyűlés alelnöke lett. Ebben, mármint az alelnökségben volt gyakorlata, hiszen korábban, 2015-ig a Fidelitas Országos Választmányánál töltött be ilyen pozíciót. Kilenc hónap alatt néhány jelentéktelen protokolláris megmozduláson kívül csupán egy rosszul sikerült kirohanással vétette észre magát: bár ő a közelében sem járt annak a kaposmérői fórumnak, melyen a helybéliek a polgármesterük által tervezett hulladékfeldolgozó ügyét vitatták meg, utólag felszólította a szervezők által meghívott Pintér Attilát, a tavalyi kaposvári népszavazás kezdeményezőjét, hogy „hagyja békén a somogyi falvakat”. Tardiról két dolgot állítanak biztosan fideszes körökben: egyrészt Gelencsér Attila leghűségesebb szárnysegédje, másrészt pedig fülig sáros olyan zavaros cég-, ill. alapítványi pénzügyekben, melyek évek óta járják az országos médiát.

Száj, száj, sólyomszárnyon: enyhén perverz politikai kvízjáték a Somogyiban

Újabb állomás a totális szellemi leépülés felé vezető úton

Nem hinnénk, hogy sokan volnának, akiknek az emberi száj közeli, hangsúlyos ábrázolását vagy akár említését minimum másodjára ne a szexualitással társítanák. (Elsőre persze, magyarok lévén, nyilván a csülkös pacallal.) És ezekben a vészterhes időkben, mikor egy eltévedt pillantásnak is végzetes következményei lehetnek, veszélyes ez. Ilyenkor még a nagyon egyértelmű dolgokat is hajlamosak vagyunk félreérteni, főleg, ha egy, amúgy világéletében prűd és álszent, a pártállamból ittfelejtett megyei újság kezd disznólkodni. Mintha egy ministránsgyerek a misén a merevedése igénybe vételével himbálná a turibulumot. A Habony-doktrína, melynek során a teljes média Fidesz-szócsővé silányítása s egyben 85-ös IQ-szinthez való bekalibrálása, elbulvárosítása folyik, kezd kibontakozni. A Somogyiban most közvetlenül szájon át kapjuk.

Ismerik azt a viccet, hogyan cseréli Mészáros Lőrinc a Kaposvár-Fonyód vasútvonalon a síneket? Kicseréli a bal oldalit a jobbal.

Már a bontott síneket is kispórolják, nehogy  a tekintetes úr éhen haljon

Nem egy jobbal, „a” jobbal. Körülbelül húsz éve tartja Kaposvár és környéke népét permanens izgalmi állapotban a katasztrofális vasúti közlekedés kérdése. Sőt, van az harminc is, ha az annak idején rohammunkában elvégzett villamosítás káros következményeit, a kaposvári belváros teljes közlekedési csődjét, a borzalmas tekergőhidat, a Donner elszigetelődését s a nyomában járó gettósodást is hozzávesszük. Az elmúlt évtizedekben olyan mértékben leromlott a legfontosabb közösségi közlekedés színvonala – erősen pártfüggetlen módon – hogy éppen pl. a Kaposvár Fonyód vagy a Kaposvár-Siófok vonalak felszámolása már sok szempontból észszerűbb döntésnek tűnt, mint a felújításuk. Ám pártunk és kormányuk ennél sokkal jobbat talált ki. Eurómilliárdok sokaságát veszi fel az Uniótól közösségi közlekedés fejlesztése címén, odaadja Mészáros Lőrincnek, aki aztán megoldja okosba’: a bal sín helyébe jön a jobb, és fordítva – pedig néhány hónapja még nem erről szólt az ígéret.

Kimenő a zárt osztályról: Gelencsér Attila egyszerre képzeli II. Rákóczi Ferencnek, Kossuth Lajosnak és Nagy Imrének magát

Blaszfémia és nemzetgyalázás a forradalom ünnepe előtt – Frissítve*!

Szintet lépett az elmebaj csütörtökön este Kaposváron, a Kapos Hotel „kristálytermében”: a Nemzeti Üldözési Mánia Eszelőseinek helyi kiscsoportos foglalkozásán Szita Károly és a VIII. kerületi polgármester, Kocsis Máté társaságában fellépő Gelencsér Attila a paranoia és a nagyzási mánia összes tünetét előállította néhány másodperc alatt. Nem kisebbet szólt – ráadásul fennhangon, ha lehet hinni a jelen lévő kiválasztott szerencsés helyi médiumoknak – hogy a miniszterelnöke által jellem, lelkiismeret, fantázia és valódi mondanivaló hiányában újramelegített, nyomorúságos levelezgetés egy napon, egy mondatban említhető a magyar történelem dicsőséges napjaival, eseményeivel: a Rákóczi-szabadságharccal, 1848-cal, vagy az 1956-os forradalommal. Gyalázatos provokáció, a magyar történelem nagyjainak sárba rángatása történt ez estén, helyi fideszes tótumfaktumok által.

Újabb világra szóló siker: Kaposvár rendkívüli szociális támogatásra szorul, mely csak a legszegényebb településeknek jár

Bérelt hely a szégyenpadon

Dunántúli megyei jogú várossal ritkán esik meg az a csúfság, ami Kaposvárral: augusztus 30-án hozta meg a döntést Pintér Sándor belügyminiszter arról, hogy mely önkormányzatokat részesít a kormány rendkívüli szociális támogatásban azért, hogy egyáltalán ki tudják fizetni az alanyi jogon járó segélyeket. Erről a Magyar Nemzet számolt be nemrég, s a cikkből az is kiderül, hogy ez a támogatás amolyan települési kórkép is egyben: csak annak a városnak vagy községnek jár, ahol a helyi iparűzési adóbevétel egy főre eső összege (az adóerő-képesség) nem éri el a 32 ezer forintot, másrészt pedig olyan sok a rászoruló, hogy nem tudják kigazdálkodni a rá valót. Ebben a körben – gondolhatnánk – a hátrányos helyzetű kelet-magyarországi térségeket, közülük is a kisebb településeket találjuk, s ez többnyire igaz is: megyei jogú városból csupán két, azaz kettő darab van a listán: a legcudarabb sorsú rozsdaövezet centruma, Salgótarján és persze Kaposvár.