Tag Archives: Szita Károly

A közösségi tervezés iskolapéldája: nem kéne feltalálni a spanyolviaszt, elég lenne nyitott szemmel járni – például a Császárréten…

… és lehet kicsit hörögni: még a Soros-alapítvány is támogatta!

Nem kell hozzá túlzott éleslátás: Szita Károlynak és sleppjének csupán arra volt jó a KAPOS-T által a helyi közbeszédbe behozott „közösségi tervezés” kifejezés az elhanyagolt Donner és Cser városrészek fejlesztése kapcsán, hogy legyen mire hivatkozva időt húzni. Azt mindenki tudta, hogy az épülő buszgarázs és a készenléti rendőrség laktanyája nem sokat lendít majd a Cser közösségi életén, ám a Donner még ennyit, ígéreteket sem kapott. A közelmúltban csupán egy harmatos kis találkozó volt hivatott jelezni, hogy a háttérben „dübörögnek az események”, ugyanakkor a nyárvégi rendezvények rávilágítottak arra, hogy már sok minden ki van találva. Nem kéne a polgármesteri hivatal amúgy is sejthiányos agytrösztjének erőlködni, elég egy pillantást vetni a Kaposrét sor és a Nyár utca kereszteződésében hosszú évek óta zajló közösségépítésre.

Akire büszkék vagyunk – és akikre nem: Varga püspökünk és az álszentek összeesküvése

Ne engedjétek politikusokhoz a kisdedeket!

Túlságosan azért nem lepődtünk meg azon, hogy a helyi, görcsös sikerpropagandára kondicionált cselédsajtóban éppen azok a hírek nem jelennek meg, amire igazán büszke lehetne a kaposvári polgár, s persze azt fújják fel a szokásos „fellegvár” fordulattal hatalmasra, ami nem egyéb ótvar műmájerkedésnél. Hallgatni – persze jó okkal – arról, ami előtt tényleg levehetnénk a kalapunkat, hallgatni arról, ami miatt sikítani kéne, s persze szétlocsogni azt, ami legfeljebb egy mondatot, ha megérne. Persze nem agysebészek vezénylik a helyi propaganda-kórust, miután – Esterházy Pétert idézve – „… ezekre az állásokra ezért a fizetésért püspököket nem kaphatunk.Mondjuk, Varga László atyát úgy tűnik, éppenséggel más fából faragták.

Összeomlottak a Kaposvár Most rajongói: megszűnt a Facebook-kommentelés lehetősége a cikkek alatt!

Bedurcizott a primadonna, és ránk vágta az ajtót

Talán itt a vége ennek az általunk ismert világnak. Nehéz megszólalni a letaglózó hír után: „Kaposvár első hírportálja”, ahogy magukat nevezik, immár megfosztotta olvasóit a cikkek utáni véleménynyilvánítástól. A jelentős köz- és állami hirdetési pénzek elnyelése árán Kaposvár népét bulvár- és álhírekkel, rágalmakkal, manipulációval hülyítő kompánia egész kis sírós-panaszos vádbeszédben magyarázza a bizonyítványt, és vonja kétségbe a jogerős ítélet alaposságát, ami még a fideszes propaganda-orgánumoktól is szokatlanul primitív. Az olvasókon elégtételt venni – nos, ez kb. olyan, mint felpofozni otthon a gyereket, vagy belerúgni a macskába, ha rossz napunk volt a munkahelyen. Ennyire telik, arra viszont korántsem, hogy egyenesen, és tényszerűen beszámoljanak arról, mi is történt. Miután ez még nem fordult elő a praxisukban, ne is várjunk effélét.

Írásos bizonyítékunk van róla: durván cenzúrázzák, hamisítják a kaposvári közgyűlési jegyzőkönyveket,

… avagy hogyan lesz Dér Tamásból szellemóriás? – Frissítve*!

Minden jó valamire: nemrég amiatt voltunk kénytelenek végigböngészni a kaposvári közgyűlés december 7-i jegyzőkönyvét, hogy augusztus 22-i cikkünkben a naperőműves pofára esés történetét hitelesen tudjuk a KAPOS-T olvasói elé tárni. Mi ugyanis forrásokból dolgozunk, vádoljanak nyugodtan bennünket mindenféle frusztrált kispályás nyomingerek elfogultsággal, próbálva lehúzni saját szintjükre. Sajnos azonban úgy tűnik, hogy ezután egy fontos kincsesbányáról le kell mondanunk: erősen megkérdőjeleződött szemünkben a fent említett dokumentum hitelessége, ugyanis egy jótét városházi lélek nem végleges, hanem a korrektúrázott változatot tette fel a város weboldalára. Ilyen csak Rejtő Jenőnél vagy Kaposváron fordulhat elő…

Az épülő Kaposvári Közlekedési Központ: nem az, aminek látszik, viszont értelmetlen és drága

… a közlekedési szakemberek szerint is

Közel egy évtizede stimulálja a somogyi megyeszékhely polgárainak idegvégződéseit Szita Károly és a vele egy húron pendülő helyi sajtó az „intermodálissal”. Kezdettől igazi kommunikációs kincsesbánya volt ez: a városházán csak ki kellett mondani a nevét, s másnap legalább a helyi sajtóban bizton számíthattak két-három közhangulat-javító tudósításra, benne a megunhatatlan makettekkel, látványtervekkel – így ment ez hosszú évekig.

A most a megvalósulási szakaszba lépett, finoman szólva is kalandos sorsú projekt esetében nem is a sokéves csúszás a legnagyobb gond, hanem az, hogy lényegét tekintve semmiben sem különbözik a 40 centiméteres bodrogkeresztúri kilátótól: csupán az uniótól lenyúlható tízmilliárdokról, azok megfelelő zsebekbe irányításáról szól, Kaposvár és környéke lakóinak nem sok haszna származik belőle.

Már megint porba omlott egy egyedülálló fellegvár: hol is épül Közép-Európa legnagyobb naperőmű-telepe? Kaposváron, vagy a holdban?

És ki itt a szélhámos vajon, és ki a balek?

Most már tényleg mi szégyelljük magunkat egynémely beteges hazudozók helyett: múlt év végén ország-világ arcába beleüvöltötte-visította-nyüszítette-vinnyogta a helyi propagandagépezet, s nyomában egy-két, helyi híreket kritikátlanul átvevő országos médium, hogy „egyedülálló napelempark épül Kaposváron”. Természetesen mindezt kész tényként, s arról beszéltek, hogy az építkezés tavasszal el is kezdődik. Szita Károly a december 7-i közgyűlésen még arról is öblögetett egy sort, hogy „megkötötték már a szerződéseket, amelyek ehhez szükségesek”, ehhez képest a cégnyilvántartás arról tanúskodik, hogy a két cég adószámát a NAV felfüggesztette, és elrendelték a kényszertörlést. Kínai befektető cég pedig soha nem is volt – még a közelben sem.

Kaposvár és Somogy megye népe hálás szívvel köszöni jótevőinek, Szita Károlynak és Gelencsér Attilának, hogy Debrecenben BMW-gyár épül

Ilyenkor látszik tisztán az esélytelenség

Nem lennénk meglepve, ha a Dél-Dunántúl, s közelebbről a szívcsakrájában fekvő Kaposvár polgárai kisebbfajta arculcsapásként élnék meg a hírt, miszerint újabb nagy német cég telepít járműgyárat Magyarországra, a Bayerische Motoren Werke. A helyszín Debrecen, s kisvártatva az is kiderült, hogy milyen apróság döntött Hajdú-Bihar megye székhelye mellett: a nemzetközi repülőtér. Ez ma már, mondhatni alapfeltétel, rendelkezik vele a két másik nagy autógyártó város, Győr és Kecskemét is.  Miután az országban éppen Somogy megyében a legnagyobb a munkanélküliség a KSH legutóbbi adatai szerint (9.3%), a mondást némileg kifordítva: ahol a legégetőbb a szükség, a legmesszebb a segítség.

Desedai kemping-ügy: nem nagyon sikerült megragadni a lényeget az országos sajtónak és a helyi ellenzéknek

… mert célszerű mindig a nagyobb képet nézni

Nyomokban emlékeztet az eset a gumiégető-balhéra: ezt persze nem azért mondjuk, hogy újabb, lassan elposványosodó Facebook-csoportok alakuljanak, netán tollra-papírra kapva elinduljon a jónép aláírásokat gyűjteni, de tény, hogy az előterjesztés a bérbeadásról késő este került fel Kaposvár honlapjára, s még az igazán bennfenteseket is meglepetésként érte, hogy ki lett a „nyertes” ezen a fantasztikus haszonnal kecsegtető pályázaton. Az sem véletlen, hogy a városháza még aznap este leadta a hírt az MTI-nek, így próbálván elvenni az élét a történetnek. Persze azonnal és teljes hangerővel megindult a „mészároslőrincezés”, ám ez esetben ez csupán az információ-, de főleg és leginkább a józan ész és gondolkodás hiányára vezethető vissza.

„Gázkamra” Ollétejeden: ez lett volna Kaposvárból is, ha város vezetőin és a Homatechen múlik

Zajlik az élet a gumiégető-reaktorok környékén

Szomorú, hogy éppen a politikának kellene a legmesszebbre hátra, a múltba és a jövőbe tekinteni, de épp ez a műfaj, ahol egyre inkább a pillanat számít. Politikai divatok (Jókai) jönnek-mennek, és a hatalom mindent megtesz azért, hogy kudarcait, kellemetlen élményeit feledtesse. Ám a tények jönnek, és makacsul újra és újra – ezúttal szó szerint – az orruk alá dörgölik: mi lett volna Kaposváron, ha az ellenzéki összefogás, a városkörnyék támogatása és a civil elszántság nem vet gátat a leplezetlen polgármesteri önkénynek és a haszonlesésnek. Azt nyilván nem kell bizonygatni, hogy kitekinteni a város határain túlra hasznos dolog, s talán az is, ha nagy ritkán visszatérünk Kaposvár közelmúltjának legnagyobb jelentőségű közéleti eseményére – esetleg már az önkormányzati választásokra figyelve.

Szita Károlynak onnan jött a megalázó maflás, ahonnan a legkevésbé várta: a történelem-érettségiből

Úgy tűnik, ez az, ami nem jött be…

Nemrég szóltunk arról, hogy milyen kínos is bír lenni, mikor egy félművelt, vagy a tudatlanságára egyenesen büszke Fidesz-potentát történelmi fejtegetésekbe bocsátkozik, s aztán éppen a nyomában lihegő cselédmédiája leplezi le a marhaságait. Persze a nemzeti öntudat parazsát élesztgető bolond szélre általában csak legyintenek, esetünk viszont súlyosabb holmi szájtépésnél: Szita Károly egy közel tíz éves, mocskos hadjáratot folytatott a józan ész és emberség, no meg saját városának polgárai ellen, miután minden észérv és bírósági ítélet ellenére sem volt hajlandó bezárni a Pécsi utcai általános iskolát. Most kapott egy újabb megalázó pofont az ügyben: a történelem írásbeli érettségi vizsga egyik kérdéssora ugyanis éppen az ún. „hódmezővásárhelyi antiszegregációs modellre” vonatkozott, arra, amelynek a sikerét következetesen tagadta.