Tag Archives: Szita Károly

Túszok a hét domb völgyében, avagy Stockholm-szindróma kaposvári módra

Az alattvalóság is függőséget okoz, nemcsak a hatalom

Talán észrevették rendszeres olvasóink, hogy ritkán szoktunk a szó hagyományos értelmében vett publicisztikát, véleménycikket írni. A KAPOS-T írásainak döntő többsége tényekre, jelenségekre, a helyben, körülöttünk zajló valóságra reflektál, persze úgy, hogy abból kiderül, mit gondolunk. Most – s talán a jövőben is – nagyobb teret szentelünk a műfajnak: nem, mintha elfogytak volna a feldolgozásra váró tények, adatok, ám egyrészt az újítás sosem árt, másrészt pedig egyre gyakrabban érezzük – főleg a közösségi oldalakon zajló vitákat látva – hogy a többség egyszerűen képtelen kilépni azokból a gondolkodási, fogalmi sablonokból – kicsit sarkosabban: rögeszmékből – amelyekbe az agymosó, ma már bizonyíthatóan a náci-kommunista propaganda-elvek szerint működő hatalmi gépezet belekényszeríti. Klasszikus Stockholm-szindróma: a kiszolgáltatott túsz érzelmileg is azonosul azzal, akinek keserves helyzetét köszönheti.

Rákóczi-kabaré: hatvannégymilliós hiány, gyenge magyarázatok és rekeszizom-próbáló poénok az éves beszámolóban

Pozitív emberi tényezők kidomborítása: ötmillió

Most, hogy a nemzeti válogatottunk ilyen lenyűgöző játékkal kápráztatta el a Kárpát-medence lakosságát, s látjuk a történelmi jelentőségű andorrai összecsapás keltette hír-hullámverést (no meg a szűnni nem akaró röhögést a Nagy Nemzeti Lelátóról), mi sem akarnánk sem ki-, sem lemaradni. Ha már szánalmas foci, van itt nekünk Kaposváron erre egy jó kis csapatunk, kiváló vezetéssel, amely mindig tudja, mit kell tenni és mondani ahhoz, hogy szórakozzon a publikum. Elolvastuk a kaposvári közgyűlés legutóbbi ülésére beterjesztett beszámolójukat, amelyben persze újabb támogatási összegekre is igényt tartanak, és, miután nem volt ráírva a figyelmeztetés, hogy kétoldali sérvveszély miatt csak saját felelősségre olvasható, komoly egészségügyi kockázatnak tettük ki magunkat. És ez még csak a szöveges rész, a számoktól egyenesen berosálsz.

Fidesz, hazugság, polgári terminál: megindult a Taszár-sztori Szita-kotta szerinti újraírása

A laktanya-ügy ismét felszínre dobta a repülőtér-kérdést

Olykor, ha nem is túl gyakran, találkozik olyasmivel az ember, amire nem lehet felkészülni. Az ostobaságnak és aljasságnak olyan megnyilvánulásaival, amire ép elmével számítani nem is szabad, hiszen embertársainkat nem méregethetjük egyfolytában úgy, hogy bármikor előtörhet a legsötétebb énjük. De éppen ezért szükségszerű, hogy időről időre belebotoljunk olyan gesztusokba, amelyről civilizációs okok miatt már lemondtunk, s persze ilyenkor a legnehezebb megállni, hogy ne nyúljunk Bayer Zsolt taknyos-véres, fehérjehalmazos, véglényes, férges-patkányos szókészletéhez. Nem tesszük, bármily nehezünkre esik: nem azért, mert Szita Károly Facebook-oldalán zajlott az említett diskurzus, de valahol ennek, a közbeszéd romlásának is megálljt kell parancsolni. Ám ez nem jelentheti azt, hogy a totális, önpusztító tudatlanságot, vagy a közéletet zsigerig mérgező fideszes hazudozást szó nélkül hagyhatnánk.

Polgár-mesteri manipuláció a cseri fórumon, avagy határvadászat kontra hatásvadászat

Úgy néz ki, továbbra is mindenki szem a láncban

Pontról pontra megjósolható volt minden: az is, hogy színpadiasan leveszi a polgármester a közgyűlési napirendről a cseri határvadász-laktanya kérdését, az, hogyan reagálnak majd a „lakossági fórumon” a spontán hozzászóló hangadók, mit mondanak majd „kedvest, szépet” az illetékesek, s végül az is, hogyan tálalja majd mindezt a cselédmédia, a helyi Fidesz kihelyezett propaganda-osztálya. Kaposvár nem hagyja magát: ha már egykor Európa-hírű színháza lecsúszott egy falusi amatőr színkör színvonalára, a városvezetés és a kapcsolt részei ontják a teátrálisnál is színpadiasabb műsorszámokat. Mert a tét nem kicsi: Szita Károly most, ezzel az üggyel akarja visszakaparni magát oda, ahonnan tavaly, a gumiégető-üggyel lebukfencezett.

Még egyszer a határvadász-laktanyáról: kérdések, melyek egy valódi fórumon elhangozhatnának

Ha valaki nemcsak az orráig látna…

Egészen biztosan nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy a témáról szólunk, s talán a kötelező szerénységet egy pillanatra félretéve azt is elmondhatjuk: abban, hogy egyáltalán bármiféle párbeszéd indult a kérdésben, van némi szerepünk. Tegnap, június elsején volt ugyan egy polgármesteri kitelepülés éppen a Cserben, a tervezett helyszín közelében, de ott információink szerint semmi érdemi nem hangzott el sem pro, kontra meg pláne. Most megpróbáljuk összefoglalni, hogy a holnapi lakossági fórumon mit lenne érdemes tisztázni – már, ha még érti és tiszteli a demokráciát és a polgári beleszólás jogát valaki ebben városban, s nemcsak a szokásos beteg, „migráncsozós-cigányozós” rögeszmék, valamint az erre rájátszó polgármesteri demagógia kap szerepet. Előfordulhat, mi mindenesetre leírjuk, amit gondolunk – ahogy mindig.

Lenyűgöző! Néhány hét alatt teljesült a donneri gettónegyed komfortosításáról szóló polgármesteri ígéret!

Szegénységi bizonyítvány: vissza a huszadik századba

Soha nem gondoltuk, hogy egyszer a Nyári László (Kaposvármost-blogger, ha ez mond valamit) talp …nyalásban igazodási pontnak számító tavalyi Szita-hozsannázásához fordulunk majd szegényes szókészletünk felfrissítésére. „Nagyjaink” egyike, mert Nyári szerint Szita az volna, saját pici szájával ígérte meg – erről jegyzőkönyv is van – hogy a donneri városrehabilitációs program keretében „közművesítenek, komfortosítanak önkormányzati lakásokat” ahol „nincs zuhanyzó vagy mosdó, vagy nem olyan formában”. Mindenre gondoltunk, csak arra nem, hogy ez néhány hét alatt megvalósul. Pironkodunk, revideáljuk randa előítéleteinket, pedig „mostos” bérugatói naponta biztosítanak bennünket afelől, hogy az Univerzum legszavahihetőbb polgármesterével van dolgunk. Most erről a tisztelt olvasók is meggyőződhetnek, persze csak akkor, ha a „tovább…” feliratú gombra kattintanak.

Sötétben minden polgármester pont ilyen sötét, avagy a tolvajlás magasiskolája a közmédia

Bemondta az unalmast az Urbánus blog

Talán csak érzékcsalódás, de határozottan az az érzésünk, hogy napról napra mohóbb, gátlástalanabb közpénz-zabrálás folyik: ahogy közelednek a választások, úgy válik egyre hányavetibbé, arrogánsabbá és szemérmetlenebbé a Fidesz, ez a magyar és európai közjavak fosztogatására szakosodott kompánia. Többször foglalkoztunk már azzal, hogy a közmédia a maga évi százmilliárdot meghaladó költségvetésével és a cserében nyújtott teljesítménnyel a tolvajlás tankönyvi példája. És azzal is, hogy még azon a szinten is kirívó és szégyenletes, hogy Kaposvár polgármesterének, Szita Károlynak úgy vándorolt a zsebébe az évek során sok-sok millió forintnyi közpénz, hogy lényegében semmit nem tett érte. Ez a pimaszság most már odáig fajult, hogy immár két teljes hónapja egyetlen blogbejegyzés sem került fel a felületre: Szita és sajtófamulusa, Szekeres Alán tehát úgy kerestek több mint félmilliót, hogy a kisujjukat sem mozdították érte.

A laktanyaügyi fejlemények körbeérnek: Taszár, biomassza-erőmű, telekspekuláció

Kollégium? Pihenő? Dehogy: katonai objektum!

Nem meglepő túlzottan, hogy a Készenléti Rendőrség határvadász -pákász, -halász, -madarász osztályának tervezett Kaposvárra költözése felkavarja majd a gumiégető-ügy óta mozdulatlan kaposvári állóvizet. Érzésünk szerint az egyetlen, ami nézeteltéréseket okozhat a közvéleményben, az a beruházás helyszíne. Azt élő ember nem gondolhatja komolyan, hogy pont Kaposvárra azért telepít az Orbán-kormány nagyobb belügyi erőket, hogy a majdan bevezetendő rendkívüli állapot és a nyomában járó diktatúra, netán zavargások megfelelő készültségben találják. Bár igaz, hogy a határtól nyolcvan kilométerre (a gyalázatos somogyi útviszonyok mellett majd’ másfél óra) határvadász-laktanyát építeni nettó baromság. A Cseri park pedig jobbat érdemel, ezt nehéz volna elvitatni.

Helyreigazítás a Kapos Extrában: újabb győzelem a rágalmazás és hazugság felett

A Zselici Forrás utóvédharca

Aki nem továbbította azonnal a szelektív kukába, vagy nem teleportálta a szemetesvödör aljába a legutóbbi, május 18-án megjelent „városi hetilapot”, az még vethet egy pillantást a második oldalon arra a keretes kis szövegre, amely a lap alján bújik meg szerényen, s a „Helyreigazítás” címet viseli. Hosszú bírósági procedúra után, melyben a Zselici Forrás, és a Kapos Extra – Kaposvár Most szerkesztősége pénzt és energiákat nem kímélve kepesztett az igazság érvényesülése ellen, s húzta az időt, nemrég a Pécsi Ítélőtábla kimondta a jogerős verdiktet: 2016. szeptember elsejei számukban hamis színben tüntették fel a közgyűlési ellenzék valós szándékát, s így hazug módon tájékoztatták Kaposvár közvéleményét arról, hogy a gumiégetős szerződés után akartak-e okafogyottá vált népszavazást vagy sem. Vannak az ügynek tanulságai.

Rendkívüli: értesüléseink szerint háromszáz fős terrorelhárító egységnek épül laktanya a Cseri parkban!

Kalandjátszótér kis hibával

Nemrég kaptunk a Cseri parkban rendszeresen kutyát futtató olvasónktól egy információt, mely szerint a sokáig elhanyagolt területen mostanában földmérők jelentek meg. Kérdésére elmondták, hogy valamiféle katonai beruházás kezdődik, s ők a telekkialakítás előzetes méréseit végzik. Közben már hónapok óta azt is tudni lehet, hogy a kaposvári önkormányzat és Orbán Viktor miniszterelnök saját, külön bejáratú fegyveres testülete, a Terrorelhárítási Központ tárgyalásokat folytat a Pártok Házaként ismert Szent Imre u. 14. számú épület átvételéről. Innen a városi földhivatal már ki is költözött, és a különböző bérlőkkel, ill. résztulajdonosokkal egyezkednek. Most pedig több forrásból is megerősítést kaptunk egy Cseri parki beruházásról: a TEK-nek valóban szándékában áll egy másfél hektáros területet megvenni, és ott a tervek szerint egy év múlva már készen is áll a háromszáz fős elhelyezési körlet, mely információink szerint a Szent Imre utcába tervezett parancsnoki épülettel együtt egy dél-dunántúli regionális terrorelhárító központ lesz. A kezdeményezés valódi hátteréről persze csak sejtéseink lehetnek.