Tag Archives: Szita Károly

Újabb világra szóló siker: Kaposvár rendkívüli szociális támogatásra szorul, mely csak a legszegényebb településeknek jár

Bérelt hely a szégyenpadon

Dunántúli megyei jogú várossal ritkán esik meg az a csúfság, ami Kaposvárral: augusztus 30-án hozta meg a döntést Pintér Sándor belügyminiszter arról, hogy mely önkormányzatokat részesít a kormány rendkívüli szociális támogatásban azért, hogy egyáltalán ki tudják fizetni az alanyi jogon járó segélyeket. Erről a Magyar Nemzet számolt be nemrég, s a cikkből az is kiderül, hogy ez a támogatás amolyan települési kórkép is egyben: csak annak a városnak vagy községnek jár, ahol a helyi iparűzési adóbevétel egy főre eső összege (az adóerő-képesség) nem éri el a 32 ezer forintot, másrészt pedig olyan sok a rászoruló, hogy nem tudják kigazdálkodni a rá valót. Ebben a körben – gondolhatnánk – a hátrányos helyzetű kelet-magyarországi térségeket, közülük is a kisebb településeket találjuk, s ez többnyire igaz is: megyei jogú városból csupán két, azaz kettő darab van a listán: a legcudarabb sorsú rozsdaövezet centruma, Salgótarján és persze Kaposvár.

Újabb vereséget szenvedett Szita Károly és csapata a Kétfarkúak elleni hadjáratban: ez a pofára esés lesz a végső?

Mániákusok és rögeszmék fogságában az államigazgatás?

A szinte minden fórumot bejárt ügy jelentősége talán nem tűnik fel első pillantásra az egyre fásultabb olvasóknak: jóval több ez, mint, hogy bohókás, jó humorral és tetemes mennyiségű szabadidővel rendelkező fiatalok színes mintázatokkal emelik ki a járdák töredezettségét. Ez is persze, de sokkal fontosabb, hogy tevékenységükkel sikerült kihozni a Fideszből és kapcsolt részeiből az őskomcsi vaskalapos rendpártiságot, valódi természetüket. És persze mindezt hol máshol, mint Kaposváron, ahol ennek – nyilván a polgármester és sleppje múltjából adódóan – történelmi hagyományai vannak. Most, hét hónap hatósági, államigazgatási kalandozás után úgy tűnik, a kormányhivataltól megkapták az utolsót, a kegyelemdöfést: még csak szennyezésnek sem minősíthető a járdafestés. Úgy tűnik, Kaposváron sem a polgárok, sem a hivatalos szervek többségéből nem veszett ki a jogérzék, csak éppen az nem rendelkezik belőle egy cseppnyivel sem, aki a hatalmat birtokolja.

Újratervezés: negyedmilliárddal drágul a kaposvári uszoda, mert nem látták előre, hogy a bemelegítő medencének közel kell lennie a verseny helyszínéhez

És ki fogja fenntartani?

A Menedzser Fórum c. lap vette észre, hogy a megrendelő önkormányzat nemrég módosította a már odaítélt, s amúgy javában folyó kaposvári versenyuszoda-építés pályázati kiírását: harminc méterrel közelebb kell vinni az épülő objektumot a már meglévőkhöz, mert a jelenlegi huszonöt méteres medence, mely a FINA előírásai szerint bemelegítő medenceként a versenyek elengedhetetlen kelléke, nincs elég közel a verseny helyszínéhez. Ez a módosítás szerint „kellő gondossággal nem volt előre látható”, ezért az újratervezés költsége, valamint a kiváltandó közműcsatlakozások csekély negyedmilliárddal megemelik a végső büdzsét. Az eset mindent elárul arról, hogy mennyire volt átgondolt, előkészített, és „régi álma” ez a városnak.

Farizeusok városa: virrasztanak a „Hajléktalan Jézusért” Kaposváron, amelynek vezetése módszeresen üldözi szegényeit

A mi Urunk törvénytelenül pihen a templom árnyékában?

Az Ars Sacra művészeti fesztivál alkalmából ideiglenesen Kaposváron, a Nagytemplom (székesegyház?) közelében állomásozik a világ minden táján jól ismert szobor, a Homeless Jesus. Ha Timothy Schmalz kanadai szobrász híres alkotásának alakja élne, mindenekelőtt kapna a nyakába egy zaftos büntetést azért, mert megszegte a Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának 7/2000. (II. 29.) rendeletét, mely a közterület használatának általános szabályairól szól: a belvárosban tilos életvitelszerűen az utcán tartózkodni. Ha valamiféle természet- netán Istentől való jogokra hivatkozva tiltakozni próbálna, a markos, és a tiszteletre méltó testület jóvoltából kényszerítő eszközökkel (bilincs, gumibot, gázspray) is felszerelt közterület-felügyelők még a vérét is vennék – Kaposvár farizeus törvényei szerint. Még szerencse, hogy flagellum, szegek és patibulum nem szerepel Szita Károly rohamosztagosainak felszerelési jegyzékében, különben helyben keresztre is feszítenék.

Rendkívüli: információink szerint megszületett a környezetvédelmi hatóság döntése a kaposújlaki környezetkárosítás ügyében!

Vissza a feladónak?

Értesüléseink szerint a Somogy megyei Kormányhivatal Kaposvári Járási Hivatal Agrárügyi és Környezetvédelmi Főosztálya kivizsgálta a kaposújlaki környezetszennyezés országos médiában is elhíresült esetét, és meghozta a határozatát. Eszerint egy, az ügyben eddig semmilyen szempontból nem szereplő magánszemély a felelős azért, hogy a Csiky Gergely Színház válogatatlan bontási törmelékét, több száz vagy akár ezer köbmétert, egy Kaposújlak külterületén lévő, hivatalosan erdőnek minősülő vízmosásba rakták le, számos törvényt és szabályt megsértve. A szennyezés tényét Kaposvár városvezetése is elismerte. Az esetet a KAPOS-T tárta fel, és hozta nyilvánosságra, nyomán az országos média, többek közt az RTL Klub, Index, HVG, s számos további médium. A helyi, kormány-, Fidesz- és Szita-hű orgánumok egyetlen árva szóval sem számoltak be az országos port felvert ügyről.

Gőzerővel készülnek a Készenléti Rendőrség kaposvári egységei az Fidesz által beharangozott őszi zavargásokra: tömegoszlatási gyakorlat a Pártok Házában

A barikád mindkét oldalán a kormány emberei fognak állni?

Lehet, hogy az amúgy korábban rendre kommunikációs blöffnek bizonyuló Fidesz-jóslat, mely szerint ősszel utcai zavargásokra lehet számítani Budapesten, az idén, a tavaszi választásokra való tekintettel általuk igazolást is nyer. Mert a forgatókönyvet az ismerheti legjobban, aki írja: ma már nem nagyon szokás vitatni, hogy a Fidesz keze benne volt a 2006 őszi sajnálatos eseményekben, legfeljebb a mérték és a módszer vár még pontos rekonstrukcióra. Ahhoz, hogy a most elindított menetrendszerű hisztériakeltés különbözhet a korábbiaktól, szolgáltat némi támpontot, hogy a Készenléti Rendőrség feltehetőleg frissen rekrutált határvadász egységeit Kaposváron rohamtempóban képezik ki, ámde nem a határon való vadászatra, hanem tömegoszlatásra. Úgy tűnik, ez a legfontosabb, legalábbis ezt látták …

Bohózat a közgyűlésen: Bozsik Yvette nem az, aki, de mégis, Szita Károly pedig számít Fülöp Péterre, de nem úgy: ő lesz az, aki utolsónak lekapcsolja a villanyt a színházban

Jogi és szervezeti értelemben is jól szórakoztunk

Nincsen az megírva sehol, hogy a krónikás élete csupa csalódás és szenvedés legyen: rég szórakoztunk ilyen jól, miután eljutottak hozzánk a tegnapi rendkívüli közgyűlésen elhangzottak. Abban biztosak voltunk, hogy beharangozó cikkünk nyomán az újabb egy éves megbízásra számító Fülöp Péter igazgató felkészül majd az ellenzéki kérdésre, hogy mi is Bozsik Yvette valódi szerepe a színházban. Ahogy arra is, mit válaszolnak majd a beruházás F. P. általi „menedzselését” megkérdőjelező megállapításunkra. Készültek, mindenki. Láthatóan olvassák a KAPOS-T-t, ha ez – néhai drága barátunk, Papp Árpád költő szavával élve – „nem is látszik meg a magaviseletükön”.

Noszlopy utcai kaspók, városházi kápók: új szintre lépett a háborúság az önkormányzat és a Centrál kávézó üzemeltetője közt

Szívatás, erőfitogtatás, pitiáner megtorlás rendel…

Kafkai-örkényi abszurd fordulatokban bővelkedő, szerteágazó történet eseményeit figyeljük már egy ideje, melyeknek mintegy a jelképévé vált az a két óriási, idomtalan virágtartó, amely a Noszlopy utcai vigalmi negyed egyik kávézójának teraszán terpeszkedik asztalok, székek, no meg vendégek helyett. Amolyan kővendégek ezek, mint ama bizonyos, aki Mozart Don Giovannijánál tette tiszteletét. Idestova már egy éve ott vannak, minthogy az üzemeltető és a terasz tulajdonosa, az önkormányzat közt folyamatos vita volt arról, hogy joga van-e a városnak megtagadni a bérbeadást. Utóbbi szerint igen, ám a jogi helyzet korántsem ilyen egyértelmű. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy az egykori szomszéd, a Szicília étterem kapcsán elmérgesedett konfliktus miatt áll pitiáner, óvodai homokozóba illő bosszút Kaposvár nemes magisztrátusa.

Szita Károly teljes vereségével zárult a Pécsi utcai iskola ügye: nem indul alapítványi osztály, az elsősöket pedig szétosztják a kaposvári tagiskolák között!

Húsz nappal az iskolakezdés előtt még nincs hivatalos tájékoztatás

Lezárulni látszik az a 2008 óta húzódó szegregációs ügy, amelyet az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány (CFCF) indított, és nyert meg a bíróságon két ízben is. A kaposvári önkormányzat még a jogerős bírói döntés alól is megpróbált kibújni azzal, hogy egy kaposvári alapítványt, a Mikrokozmoszt tolta előtérbe, és velük kívánta megoldani a cigánytelepi gyerekek iskoláztatását. Próbálkozása nem járt sikerrel, miután a minisztérium elzárkózott attól, hogy a Pécsi utcai iskolaépület helyiségeit átadja nekik. Felmerült még az egyetem művészeti karának Bajcsy-Zsilinszky utcai épülete is, de tegnapelőtt a Klubrádió „Kötőtű” című műsorából megtudhattuk: ez a kísérlet is kudarcba fulladt. Hivatalosan csak augusztus 15-én közlik a szülőkkel, hogy az eredeti, tavaszi beiratkozás az érvényes, és az elsősök mindannyian a város különböző általános iskolájában kezdik meg a tanévet. A szégyent csak fokozza az, amit Kaposvár városa, és a neki szolgáló cselédmédia tájékoztatás címén művel, ill. nem művel.

Kis kaposvári abszurd: történelmi rémdráma kommunista igazgatókról, ítélkező besúgókról és a mélységes, feneketlen cinizmusról

„Valóság-show” Magyar-módra: Orwell elszégyellné magát

Néha nehéz eldönteni, hogy mi a kártékonyabb: a tudatos, aljas, jól felépített manipuláció, a „fake news”, amiről annyi szó esik manapság, vagy a jó szándékú, ám többnyire felületes és tudatlan ítélkezés. Úgy véljük, a kettő kombinációja a következő történet, amelyet szívesen elengedtünk volna „a sas nem kapkod legyek után” sóhajjal, ha nem jön velünk szembe – szó szerint – a megbántott igazságérzet a Fő utcán egy idős, egykori tanár-kolléganő képében, akit mélységesen felháborított a Magyar Nemzet nevet viselő, mostanában ellenzékinek számító újság cikke, melynek főhőse Merő Béla, a Táncsics Gimnázium egykori igazgatója. A nemrégiben megjelent kis cikk dr. Magyar Kálmán kaposvári régész-történész a Valóság c. folyóiratban közreadott „tanulmányán” alapul, s felteszi a kérdést, hogy jogosan van-e emléktáblája a gimnázium falán Merőnek, mikor az ötvenes-hatvanas években több esetben is „politikailag renitens diákok tanulását lehetetlenítette el, s esetenként börtönbe juttatásukban is részt vállalt”. És, minthogy a jó történetekben erkölcsi dilemma is van, írja mindezt olyasvalaki, akinek a III/III-as besúgói kartonjával van teli a világháló, egy másik spicli pedig arról lamentál, hogy ő, a polgármester intézkedik majd, „ha a vádak beigazolódnak”.