Tag Archives: Szita Károly

Kaposvár is őrizte a köztársaságot: levél a Magyar Narancsnak a kaposváriak gumiégető elleni fellépéséről

Az ellenállás városa

Na jó ez utóbbit viccnek szántuk, különösen a tegnapi közmeghallgatási kutyakomédia után, de talán valami pislákoló kis láng azért maradt, amit érdemes életben tartani. Főleg pedig arra volnánk kényesek, hogy utólag ne próbálja se Szita Károly, se a helyi cselédmédia, se más emberfia számításból vagy egyszerű pökhendiségből negligálni azt a teljesítményt, amit tavaly nyáron az ellenzéki összefogás és a civil szerveződés nyújtott Kaposváron. Hiába próbál úgy tenni a várost irányító díszes társulat, mintha nem történt volna semmi, az aláírásgyűjtés és a népszavazás körüli harc a rendszerváltás óta az egyik legjelentősebb helyi belpolitikai esemény volt, amit, ha valaki egyáltalán érdemesnek tartja majd összefoglalni a város újabb kori történetét, nem hagyhat figyelmen kívül. Ellentmondásosnak éreztük persze az esemény országos visszhangját is: persze az ember mindig úgy érzi, hogy nem kap annyi figyelmet, amennyit érdemel, de…

Hurrá, optimisták: huszonöt kérdés kezdőknek és akarnokoknak

Egy kis segédlet a mai közmeghallgatáshoz – frissítve!

Ez az enyhén formabontó írás csupán némi segítség lesz azoknak, akik netán kedvet, erőt vagy másféle késztetést éreznek magukban – no meg némi kételyt a Kaposváron szokásos öntömjénező szólamokkal szemben – felszólalni, kérdezni a közmeghallgatáson. Szita Károly nagyon kevés dologban hasonlít Orbán Viktorra, de abban biztosan, hogy hosszú évek, inkább évtizedek óta nem volt hajlandó szemtől szemben, egyenesen kiállni, és kényelmetlen, esetleg kínos kérdésekre válaszolni, netán vitázni. A közgyűlésen a pulpitusról rendszerint arrogáns, kioktató, olykor mellébeszél vagy egyenesen hazudik, a vitázóktól megvonja a szót. Interjút, mit interjút, kinyilatkoztatást kizárólag a jól bejáratott mikrofonállványainak ad, hogy ki ne derüljön: csupán vékonyka civilizációs máz fedi a kisstílű akarnokságot.

Mélyponton a helyi demokrácia Kaposváron: az önkormányzat titokban tartja az évi közmeghallgatást!

A gumiégetésnél is lehet mélyebbre süllyedni…

Szita Károly és a helyi hatalmat gyakorló (?) Fidesz-válogatott ismét kitett magáért: közismert, hogy a helyi demokráciát szabályozó önkormányzati szervezeti és működési szabályzat szerint a költségvetési rendelet elfogadása előtt „közmeghallgatást kell tartani” a városban, ahol „a helyi közügyeket érintő kérdésekre és javaslatokra a Hivatal választ ad”. És tudják, mikor lesz a közmeghallgatás? Nem? Nem csoda, ugyanis a százmilliókkal kistafírozott, tányérnyaló szemétládák gyülekezete, melyet valami rejtélyes oknál fogva helyi médiának neveznek (100%-ban beleértve most már a Somogyit is) bizony elfelejtett hírt adni róla. A városháza honlapjának főoldalán pedig tetszenek tudni, mi olvasható két friss hír között? Nem vicc: a tavalyi, 2016-os meghallgatás időpontja – nem tudunk másra gondolni – szándékos megtévesztésül.

Újabb intermodális mesék harmadik rész: totális vereség a MÁV-tól, hazug tervek az EU-nak

Los Angeles-i „buziság” újratöltve

Waterloo, Solferino, Sztálingrád – történelmi bukások, persze a vesztesek felől nézve. A kaposvári városvezetéssel és személyesen Szita Károllyal még nem törölték úgy fel a padlót, mint Dávid Ilona MÁV-vezérigazgató. Ennyit mondhatunk tömören a városháza és a csicskasajtó által folyvást „történelminek” nevezett beruházásról, ami azon kívül, hogy költségvetésében kevesebb, mint a harmadára karcsúsodott, tökéletesen értelmetlen és alkalmatlan módon, erősen a hátrányára változott, s persze ezek után közösségi közlekedési központnak nem nevezhető. Csupán arra jó, hogy az Európai Unió tisztességesen dolgozó polgárai által befizetett adókból tíz és félmilliárd forintot – harminc-egynéhány millió eurót – ellopjanak.

Elfogtunk egy jelentést: a büszke városszolga rajta tartja a szemét az ellenségen

Sajtóügyi állapotokról Krakus Péter modorában

Tisztelt Főhadnagy Elvtárs/Úr! Remélem, levelem jó egészségben találja. Én és a barátom nem tudjuk, hogy érvényes-e még a megszólítás, vagy már ezredesnek, netán államtitkárnak tetszik lenni, mint Tasnádi László kolléga, akivel együtt kezdték az ipart. Arra viszont emlékszem, hogy megígértem utolsó, 1989. március 14-én kelt levelemben: mint önkéntes „BM-tartalékos”, „társadalmi segítő”, aktivizálom magam, ha szükséges. Én személyesen sokat tettem azért az elmúlt évtizedekben is, hogy pártállam eszméjének zsarátnoka ki ne hunyjon, de most keményebb világ jön: újból szolgálatba kell helyeznem magam. A köztünk kialakult, már-már gyengéd kapcsolatra való tekintettel bátorkodnék megjegyezni: szörnyen hiányzott a hivatásom az elmúlt évtizedekben. Nagyon vártam ezt a pillanatot, ezt a finom, csiklandósan zsigeri érzést, mikor ismét felnyomhatok valakit.

Újabb intermodális mesék: „felejtsük már el ezt a Los Angeles-i buziságot”

Nem, nem lesz összekötve a Donner a belvárossal…

Szép csendesen azért csak elválik, népiesen szólva az a bizonyos sz@r a májtól: a napokban kiírták a kaposvári intermodális közlekedési központ megvalósítására szóló pályázatot. Ez persze újabb üdvrivalgásra adott alkalmat a helyi cselédsajtónak, amely továbbra is a régi, harmincöt milliárdra tervezett makettekkel hülyíti azokat, akik még egyáltalán figyelemre méltatják. A kiírás azonban, amely a magyar közbeszerzési értesítőben még nem, csupán az európaiban jelent meg, legalább annyi mindenről árulkodik, mint annak idején Krakus Péter a kommunista állambiztonságnak: pl., hogy a „történelmi” tervnek, amely menet közben kevesebb mint az egyharmadára töppedt össze, éppen azt a részét húzták le, amelyről a leghasznosabb lett volna: a belvárost a Donnerrel és a fürdővel összekötő aluljárót. Lehet újabb meséken agyalni.

És tessék mondani: mikor kezdődött itt a hanyatlás?

Szórakoztató leltárféle 2016-ról

Miután ez mégis csak egy kisváros, óhatatlanul találkozunk néha egykori ismerőseinkkel, olyan kormány-, Fidesz-, vagy csupán Szita-párti figurákkal, akik lőrésnyire szűkült szemmel mérnek végig bennünket köszönés helyett. Még mondja valaki, hogy ennek a munkának nincsenek szépségei. Ettől függetlenül is mozgalmas év volt, a gumiégetőék feletti győzelemmel a gyújtópontjában. Történt egy, s más még: íme a csokor, s, hogy ne legyen unalmas, csattanó lesz a végén, de nem ér egyből odagörgetni! Tessék szépen átrágni magukat: kicsit hosszú, kicsit sok a betű, mert sok a mondanivalónk. De legalább a mienk, és most már tényleg az egyetlen.

Nem mellesleg pedig boldog új évet kívánunk 2017-re minden olvasónknak!

Gyertyagyújtás a sajtószabadság ellen folytatott háború áldozatainak tiszteletére

Alakoskodó-szobor, 2016. december 21. 17.30

Mindenre, ami miatt a KAPOS-T létrejött, rácáfoltunk volna, ha szó nélkül hagyjuk a Somogyi Hírlap körül zajló eseményeket. Habár több írásunkban is kifejtettük már, hogy miért tekintjük a sajtószabadság lábbal tiprásának mindezt, úgy éreztük, tartozunk még egy egyértelmű gesztussal, és ezért invitáltuk a hozzánk hasonlóan érzőket tegnap este a Noszlopy utcai „Alakoskodó” szoborhoz egy csendes, szolidaritásunkat és a történtek miatti tiltakozásunkat kifejező kis „flashmobra”. Miután arra nem számítunk, hogy a helyi sajtó, beleértve a jelenlegi Somogyit, hírt ad majd a történtekről, ám szeretnénk, hogy nyoma maradjon, így hajszálnyit letérve az elegancia ösvényéről, magunk tesszük közzé, amit az eseményen elmondtunk.

Foglalkoztatási adatok: Szita Károly hazudik, és a közmédiától még pénzt is kap érte

… a helyzet viszont ennél is sokkal rosszabb

Habár rendszeresen írunk róla, úgy tűnik, nem lehet elégszer: a munka, munkahely, keresetek a legkritikusabb téma nyilván nemcsak Kaposváron, de itt különösen. És ha Kaposvár polgármesterének, valamint a testhajlataiban tenyésző helyi médiumoknak nem zsenánt, akkor nekünk sem: ha ők akár minden hónapban monomániásan ugyanazt ismételgetve kiállnak a nyilvánosság elé a szerintük egyre jobb kaposvári foglalkoztatási adatokkal, akkor mi is kiállunk azok cáfolatával. Ugyanis egészen egyszerűen az a helyzet, hogy Szita Károly a tények durva meghamisításával próbálja elhitetni a város polgáraival, hogy minden rendben van, és javulnak a foglalkoztatási mutatók.

Játszd újra Karcsi: Bozsik Yvette és a szigorú konspiráció, avagy a színháznak már úgyis mindegy

… és egy herezacskó, ha villan

Már valójában azon lepődtünk volna meg, ha átmenetileg csitul a hullámverés a színház körül. Az persze, ha egy szervezet azzal próbálja stabilnak és működőképesnek mutatni magát, hogy minden erejével titkolózik, nyilván csak erősíti a gyanút. Így van ez a Csiky esetében is: legutoljára, Fülöp Péter megbízásának meghosszabbítása és Bozsik Yvette kinevezése kapcsán már az volt az érzésünk, hogy minimum a Kreml boszorkánykonyhájának titkait őrzik. „Zártkörű társulati ülés” keretében közölték a legszükségesebbeket az érintettekkel, s Fehér Euridiké, a teátrum szóvivője nem mulasztotta el megemlíteni, hogy Fülöp Péter „összegezte az elmúlt hónapokban elért eredményeket és áldott ünnepet kívánt a kollégáknak”. Mintha visszarepültünk volna a hetvenes évekbe, s az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának első titkára, Varga Péter elvtárs szólt volna hozzánk.