Tag Archives: Szita Károly

A Kétfarkú Kutya Párt aláírásgyűjtése Kaposváron: itt is megbukott az olimpia, pedig igény volna rá

Mission impossible: levelezni Szita Károllyal

Most persze néhány napig minden a budapesti olimpiaellenes aláírásgyűjtésről szól majd. Nincs mit tenni, már csak azért sem, mert így legalább látja az ember, milyen nyomorult, gyáva, szánalmas lárvák gyülekezete is a helyi cselédmédia: sem a Somogyi, sem a többiek egyetlen szóval sem tudósítottak arról, hogy volt Budapesten egy népszavazási kezdeményezés, amelynek eredménye arányaiban épp olyan váratlan és megrendítő erejű volt, mint a tavaly nyári, gumiégető-ellenes kaposvári. A magyar viccpárt, a Kétfarkú Kutya alaposan kivette a részét a kampányból és az aláírásgyűjtésből is: plakátoltak, szerepeltek, tették a dolgukat. Annál örömtelibb, hogy a sokak szemében a begyöpösödött vidékiség fellegvárának számító Kaposváron is aktív volt a szervezet (már, ha annak lehet nevezni) és arra sem voltak restek, hogy beszámoljanak nekünk eredményeikről.

Kaposvár – Budapest: aláírásgyűjtésben már biztosan megdőltek az olimpiai csúcsok

Két népszavazási kezdeményezés tanulságai

Mindenekelőtt a pőre tények: bő fél éven belül két országos figyelmet kiváltó helyi népszavazási kezdeményezés zajlott Magyarországon, persze eltérő nagyságrend és feltételek mellett. Kaposváron volt az első, tavaly nyáron: Szita Károly polgármester senkit meg nem kérdezve állapodott meg a Homatech gumihulladék-feldolgozóval egy, a helyben képződő hulladék több ezerszeresét kitevő mennyiség feldolgozására szolgáló üzem létesítéséről. Az eljárás önkényessége és a várható környezeti veszélyek indították és vitték sikerre az aláírásgyűjtést. Budapesten egy frissiben indult politikai mozgalom, a Momentum indított kezdeményezést annak érdekében, hogy a főváros ne pályázzon a 2024-es olimpiai játékok megrendezésére. Két város, két aláírásgyűjtés: hasonlóságok és különbségek, s persze elsősorban tanulságok.

Óriási, nemzetközi, világra szóló sikerek nyomában, avagy a nyúlon túl kezdődik a hazugság?

Esettanulmányok a sajtócselédség napi gyakorlatából

Csak reménykedünk benne, hogy az itt következő történeteket nem érti félre senki: meggyőződéssel valljuk, hogy Kaposvár és a kaposváriak nap mint nap érnek el sikereket, nyújtanak elismerésre méltó teljesítményeket – ahogy más városok is, természetesen. Mondhatnánk ironikusan, hogy ilyen vezetés mellett már a napi felszínen maradás is történelmi győzelem. Arra a habverésre viszont, amit a helyi média időnként művel egy-egy eset, vagy éppen személy kapcsán, sokkal inkább illik a szánalmas jelző, mint az elismerés bármilyen formája. Hangsúlyozzuk: nem a szereplők tehetnek erről, hanem a sikerekre rászívódó helyi média, amely nemcsak harsánykodik, és szórja a bombasztikus jelzőket, hanem torzít is: elhallgatja az igazság jelentős részét, hamis összefüggésbe helyezi a történteket, s ezzel megszegi az (állítólag) Deák Ferenc által alkotott egymondatos sajtótörvényt: hazudni pedig nem szabad.

Még néhány megjegyzés a légszennyezettség-mérő állomásról – és a hitelességről

Szita Károlynak a sikerpropaganda a fontos, nem a kaposváriak egészsége

Nemrég adtunk közre egy írást az időjárási viszonyok miatt éppen aktuális levegőtisztaságról, és arról, hogyan is viszonyul a kaposvári városvezetés a kérdéshez. Tudjuk: félszívvel, mint mindenhez, amit nem Szita Károly talált ki. A téma azonban nemcsak Kaposváron aktuális, és ahogy egyre újabb tények, felismerések kerülnek napvilágra – már, ha a szmog miatt egyáltalán használhatjuk még ezt a szófordulatot – az is egyértelmű, hogy Kaposváron nagyobb szükség lenne egy ilyen mérőállomásra, mint bármikor is gondoltuk. Most az Index közölt egy terjedelmes interjút Horváth Gyulával, az Országos Meteorológiai Szolgálat főosztályvezetőjével és Dézsi Viktorral, az OMSZ levegőtisztaság-védelmi szakértőjével, akik konkrétan, Kaposvár említésével visszaigazolták megállapításainkat: régóta szükség lenne itt egy mérőállomásra.

Csoportos elbocsátás a Kaposvári Egyetemen: közel száz munkatársnak mondtak fel januárban

A Nemzeti Agráregyetem kihelyezett tagozata lesz?

Több forrásból megerősített információink szerint január 15-ével kilencvenöt dolgozó munkaviszonyát szüntette meg a Kaposvári Egyetem vezetése csoportos leépítés keretében. Az akciót már korábban is tényként kezelte az intézmény belső közvéleménye. A kirúgottak kb. 70 százaléka volt technikai-adminisztratív munkatárs, és egyharmaduk oktató. Úgy tudjuk, hogy az állattudományi kart érintette legérzékenyebben a fűnyíró, amelyhez – szintén információink szerint – a felsőoktatási államtitkárság ragaszkodott, s az ehhez szükséges összeget is a kormány állta. Persze ilyenkor, ahogy lenni szokott, nem feltétlenül azok kerülnek a kapun kívülre, akiknek valóban ott lenne a helyük: túlburjánzó, bürokratikus vízfej dönt arról, hogy mely végtagokat amputálják. A helyi sajtó persze hallgat.

A Brosúrabáró újra akcióban: vastag műnyomó papíron bünteti Kaposvár lakóit Szita Károly

Néhány (tíz) millió megint akadt önfényezésre

Még alig hevertük ki a legutolsó „Magyarország erősödik” -agyrémet, benne a sok csúsztatással, hazugsággal, mellébeszéléssel, máris itt van nekünk a helyiérdekű. A jobb érzésű embereket már akkor kirázza hideg, mikor a kezükbe fogják a közismerten környezetkárosító, méregdrága papírt, minden oldalon hatalmas, bulvárlapok stílusára emlékeztető betűkkel, az oldalanként egy-kétmondatos szólamokkal, és a kötelező, Internetről lelopott, üdvözülten vigyorgó nyugdíjas-, munkás-, családfotókkal. Erre van pénz. A kaposvári városvezetésnek úgy tűnik, ezt a szintet is sikerült alulmúlnia: hatvan oldalon, s nyilván huszonnyolcezer példányban bombázta meg a várost a „Németh István Program” brosúrájával, amely tulajdonképpen nem is létezik.

Légszennyezettség Kaposváron: itt sem jobb, mint máshol, csak itt nem mérik

Miért nincs nálunk levegőtisztaság-mérő állomás?

A januári, több szempontból is felettébb kellemetlen időjárás következtében megint a figyelem fókuszába került a levegő minősége. Jogos ez persze, nyilván vannak időszakok, amikor a szmog, a füst, a szálló por nem reked meg a sűrűn lakott övezetekben, de 2017 januárja biztosan nem az. A hideg, Kárpát-medencében szinte mozdulatlanul ránk nehezedő légtömegben úgy halmozódik fel a szennyeződés, mint egy ki nem szellőztetett pajtában, ahol dohányzik, párolog és fingik napokig egy huszárszázad lovastul. Ebben a helyzetben elemi érdekünk lenne, hogy pontosan tudjuk, mi vár a tüdőnkre a város utcáin, ha gyereket sétáltatunk, futunk vagy épp csak kimerészkedünk. Nos, azoknak, akiket a légszennyezettségi térképek elandalítottak, van egy rossz hírünk: Kaposváron nem azért nincsenek csúnya, vörösesbarna foltok a levegőszennyeződést mutató térképeken, mert tiszta a levegő, hanem azért, mert nem mérik. Kevés ilyen megyei jogú város van az országban – Kaposvár az egyik.

Működik a rendszer: a megbuktatott Jakó Gergelyt puha, meleg fészek várta a SEFAG-nál

A Szita-Gelencsér háború újabb fordulója – frissítve!

Puha fészekre való utalással zártuk korábbi, Jakó Gergelyről, a nemrég megbuktatott közgyűlési elnökről szóló írásunkat, s lőn: a Somogy megyei állami erdőgazdaság valóban, s késedelem nélkül a keblére ölelte Gergelyünket, nehogy szégyenszemre Szita Károly gondoskodására szoruljon szegény pára, aki mostanában munkanélküliekkel kel s fekszik – egyelőre ugyan nem sok sikerrel. Persze Jakó Gergely sejthetően egyetlen percet sem töltött mint regisztrált álláskereső, ám, hogy ebből mennyi írható a rendszer rovására, és mennyi köszönhető saját képességeinek, azt a tisztelt olvasókra bízzuk. Orbán Viktor mindenesetre kijelentette: „senkit nem hagyunk az út szélén”. A „senkit” nyilván az ilyen politikai balesetek nyomán hoppon maradt fideszes atyjafiaira értette: Jakót várta egy „közönségkapcsolati vezérigazgató-helyettesi” hitbizomány, miután egy dagadtabb, mohóbb és agresszívebb fióka kilökte a fészekből.

Kaposvár is őrizte a köztársaságot: levél a Magyar Narancsnak a kaposváriak gumiégető elleni fellépéséről

Az ellenállás városa

Na jó ez utóbbit viccnek szántuk, különösen a tegnapi közmeghallgatási kutyakomédia után, de talán valami pislákoló kis láng azért maradt, amit érdemes életben tartani. Főleg pedig arra volnánk kényesek, hogy utólag ne próbálja se Szita Károly, se a helyi cselédmédia, se más emberfia számításból vagy egyszerű pökhendiségből negligálni azt a teljesítményt, amit tavaly nyáron az ellenzéki összefogás és a civil szerveződés nyújtott Kaposváron. Hiába próbál úgy tenni a várost irányító díszes társulat, mintha nem történt volna semmi, az aláírásgyűjtés és a népszavazás körüli harc a rendszerváltás óta az egyik legjelentősebb helyi belpolitikai esemény volt, amit, ha valaki egyáltalán érdemesnek tartja majd összefoglalni a város újabb kori történetét, nem hagyhat figyelmen kívül. Ellentmondásosnak éreztük persze az esemény országos visszhangját is: az ember mindig úgy érzi, hogy nem kap annyi figyelmet, amennyit érdemel, de…

Hurrá, optimisták: huszonöt kérdés kezdőknek és akarnokoknak

Egy kis segédlet a mai közmeghallgatáshoz – frissítve!

Ez az enyhén formabontó írás csupán némi segítség lesz azoknak, akik netán kedvet, erőt vagy másféle késztetést éreznek magukban – no meg némi kételyt a Kaposváron szokásos öntömjénező szólamokkal szemben – felszólalni, kérdezni a közmeghallgatáson. Szita Károly nagyon kevés dologban hasonlít Orbán Viktorra, de abban biztosan, hogy hosszú évek, inkább évtizedek óta nem volt hajlandó szemtől szemben, egyenesen kiállni, és kényelmetlen, esetleg kínos kérdésekre válaszolni, netán vitázni. A közgyűlésen a pulpitusról rendszerint arrogáns, kioktató, olykor mellébeszél vagy egyenesen hazudik, a vitázóktól megvonja a szót. Interjút, mit interjút, kinyilatkoztatást kizárólag a jól bejáratott mikrofonállványainak ad, hogy ki ne derüljön: csupán vékonyka civilizációs máz fedi a kisstílű akarnokságot.