Tag Archives: Szita Károly

Itt az idő: ki lehet állni Kaposvár népe elé, és bocsánatot kérni a gumiégető-szélhámosság miatt!

Mibe is akarta belerángatni Szita Károly és csapata a várost?

Kaposvár számára roppant tanulságos az a híradás, amely ma reggel jelent meg a 444.hun: a Direkt 36 oknyomozó portál szerint Garancsi István, Orbán Viktor személyes jóbarátja, s persze Fidesz-közeli oligarcha több százmilliónyi közpénzt tolt bele egy vállalkozásba, mely egy üzlettársának a tulajdona, és amely egy huncut fillért sem termelt minden hangzatos ígérete ellenére. Már innen is ismerős lehet, de a konkrétumok még árulkodóbbak: a szintén milliárdos Scheer Sándor Bátonyterenyén egy pirolízis-alapon működő gumiabroncs-feldolgozó üzemet létesített, amely – immár hivatalosan is kimondatott – nemcsak környezeti értelemben problémás, de brutálisan veszteséges, és teljesen értelmetlen. Most látszik igazán, hogy a tavaly nyári ellenzéki-civil összefogás miféle agyrémtől is mentette meg Kaposvárt.

Pánik a fedélzeten: folyamatos propaganda-szőnyegbombázás a városházáról – a háttérben egy kínos közvélemény-kutatás

Közpénzszórás turbófokozatban – újabb brosúra

Február elején számoltunk be róla, hogy gyaníthatóan újabb propaganda-hadjárat áldozata lesz Kaposvár sokat szenvedett népe: még a bennfenteseket is meglepte az a színes-szagos, alapvetően semmi újat nem tartalmazó, ám annál harsányabb és drágább brosúra, amellyel a városvezetés magát fényezte. A Modern Városok Programról már elmondtuk, hogy csupán egy sunyi hazugságra épül: az EU-s fejlesztési pénzek hangzatosan becsomagolva, mintha ez nem alanyi jogon járna a vidéknek, hanem Orbán Viktor személyes kegyéből kapná Kaposvár. Nos, Szita Károly pakolt egy újabb csomagolást ugyanarra: immár Németh István Program a neve, s így nyilván az ő jóvoltából gyarapodik a város. És, hogy kétségeink se maradjanak, az első brosúrát követte a második, kisvártatva pedig egy telefonos reklámkampány. Folytonos izgalmi állapot Fidesz-módra – közpénz nem számít.

Diktátorok a polgármesteri székben: az üléspont határozza meg a nézőpontot

Ön-tökönlövés Demokrata módra

Egymást érik az országos médiában azok a kínos pofára esések, amelyek a kormánypárti propaganda-hadsereg sanyarú mindennapjait kísérik. Néhány napja az Origo volt újságírója köszönt el lapjától keresetlen szavakkal: „az újságírás pufajkásainak” nevezve a bértollnokokat, akik „a lakájmédia koncává tették” az egykor leghitelesebb online hírportált. Esett szó aztán az Echo tv akcióiról is: hogyan csináltak majmot magukból tendenciózus, lejáratónak szánt kérdéseikkel először Kovács Gergővel, a Kétfarkú Kutya Párt elnökével, aztán pedig Soproni Tamással, a Momentum alelnökével szemben.

Mi most egy egészen különleges darabot osztunk meg a KAPOS-T olvasóival a „Demokrata” gúnynevű, Bencsik András-féle hetilapból: Gémesi Görgy gödöllői polgármestert savazzák abból az alkalomból, hogy pártot alapított. Ám a cikk számos „vádpontja”, különösen, amelyek Gémesi polgármesteri működését érintik, olyannyira illik Szita Károlyra, hogy kaposvári szemmel kimondottan pikáns olvasmány lesz belőle.

Akkor most ki is az, aki szeméttel etet bennünket? Ízteszten a politikusi rizsa

Munkásszállók, úszásoktatás, közbiztonság

Néhány hete kavarta fel a közvéleményt az a hír, hogy a nemzetközi cégek (multik) által előállított, nagy áruházláncok magyar egységeiben árult élelmiszerek egy részének a NÉBIH vizsgálati eredményei szerint gyengébb a minősége, mint ugyanannak pl. Ausztriában vagy Németországban. A történetről persze kiderült, hogy ezer sebből vérzik, és amúgy egy 2014-es vizsgálat eredményeire hivatkozik, melyet most látott célszerűnek előrángatni a kormányszócső Magyar Idők – nyilván véletlenül, így az olimpiai aláírásgyűjtés idején. Ezzel együtt persze az is felmerült, hogy – ha már kormánykampány – arra is érdemes vetni egy pillantást, hogy ők, ill. a kiszolgáló csicskahadsereg mivel etet bennünket. Mi konkrétan a helyi politikára és médiazsoldosaikra gondolunk.

Rendkívüli közgyűlés: az önkormányzat úgy tűnik, a lakótelepeken áll bosszút, miután elbukta a Pécsi utcai iskola szegregációs perét

Birtokunkban a beiskolázási terv

Rendkívüli közgyűlést hívott össze mára Szita Károly, melynek fő témája (a többi ráért volna) a Pécsi utcai iskola ügye. Közismert, hogy az „Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány” 2008. évben pert indított a kaposvári Pécsi utcai Általános Iskolát fenntartó önkormányzat ellen az ott fennálló hátrányos megkülönböztetés megszüntetése érdekében. A közel tíz évig tartó perben a kaposvári közgyűlés minden fordulóban vesztett, de végig szinte monomániás kétségbeeséssel ragaszkodott vélt igazához. Aztán nemrég, 2016 novemberében kimondatott a verdikt, nincs kibúvó: mostantól nem indíthat a közben más fenntartóhoz került iskola első évfolyamot, és a bíróság kötelezte az önkormányzatot és a Klebelsberget egy ún. deszegregációs intézkedési terv elfogadására. Ennek végrehajtására kerül ma sor a közgyűlés által, ám a nap folyamán a birtokunkba került a 2017-es, már módosított beiskolázási terv: érhetetlen módon a korábban Pécsi utcai első osztályosokat lakótelepi, jellemzően földrajzilag legtávolabbi iskolákba osztják szét.

Mindeközben Dubaiban és Brazíliában: Fülöp Péter színigazgató úr Instagram-oldala egzotikusabbnál egzotikusabb utazásokról tanúskodik

Újabb adalék a színházi tisztogatáshoz

Az aktivitásból látható, hogy milyen érzékenyen érintette olvasóinkat mindaz, amit előző írásunkban a Csiky Gergely Színházban történtekről elmondtunk. Nyilván joggal: a leépülés, úgy látszik, megállíthatatlan. Talán ad némi vigaszt az áldozatoknak, hogy mennyien nyilvánítottak véleményt, és adtak hangot megdöbbenésüknek. Úgy tűnik, a város vezetése nem fogja fel: hiába lesz (majd egyszer) kacsalábon forgó színházunk, ha közben széthullik a társulat, s már elszélednek azok is, akik talán nem oszlopai, de nélkülözhetetlen alkotórészei voltak ennek az egykor Európa-hírű társulatnak. Bozsik Yvettre vagy Fülöp Péterre még a rajongóik (ha vannak) sem mondanák, hogy társulatépítő személyiségek. Viszont úgy tűnik, utóbbi a saját épülésére kiemelt figyelmet fordít.

A Kétfarkú Kutya Párt aláírásgyűjtése Kaposváron: itt is megbukott az olimpia, pedig igény volna rá

Mission impossible: levelezni Szita Károllyal

Most persze néhány napig minden a budapesti olimpiaellenes aláírásgyűjtésről szól majd. Nincs mit tenni, már csak azért sem, mert így legalább látja az ember, milyen nyomorult, gyáva, szánalmas lárvák gyülekezete is a helyi cselédmédia: sem a Somogyi, sem a többiek egyetlen szóval sem tudósítottak arról, hogy volt Budapesten egy népszavazási kezdeményezés, amelynek eredménye arányaiban épp olyan váratlan és megrendítő erejű volt, mint a tavaly nyári, gumiégető-ellenes kaposvári. A magyar viccpárt, a Kétfarkú Kutya alaposan kivette a részét a kampányból és az aláírásgyűjtésből is: plakátoltak, szerepeltek, tették a dolgukat. Annál örömtelibb, hogy a sokak szemében a begyöpösödött vidékiség fellegvárának számító Kaposváron is aktív volt a szervezet (már, ha annak lehet nevezni) és arra sem voltak restek, hogy beszámoljanak nekünk eredményeikről.

Kaposvár – Budapest: aláírásgyűjtésben már biztosan megdőltek az olimpiai csúcsok

Két népszavazási kezdeményezés tanulságai

Mindenekelőtt a pőre tények: bő fél éven belül két országos figyelmet kiváltó helyi népszavazási kezdeményezés zajlott Magyarországon, persze eltérő nagyságrend és feltételek mellett. Kaposváron volt az első, tavaly nyáron: Szita Károly polgármester senkit meg nem kérdezve állapodott meg a Homatech gumihulladék-feldolgozóval egy, a helyben képződő hulladék több ezerszeresét kitevő mennyiség feldolgozására szolgáló üzem létesítéséről. Az eljárás önkényessége és a várható környezeti veszélyek indították és vitték sikerre az aláírásgyűjtést. Budapesten egy frissiben indult politikai mozgalom, a Momentum indított kezdeményezést annak érdekében, hogy a főváros ne pályázzon a 2024-es olimpiai játékok megrendezésére. Két város, két aláírásgyűjtés: hasonlóságok és különbségek, s persze elsősorban tanulságok.

Óriási, nemzetközi, világra szóló sikerek nyomában, avagy a nyúlon túl kezdődik a hazugság?

Esettanulmányok a sajtócselédség napi gyakorlatából

Csak reménykedünk benne, hogy az itt következő történeteket nem érti félre senki: meggyőződéssel valljuk, hogy Kaposvár és a kaposváriak nap mint nap érnek el sikereket, nyújtanak elismerésre méltó teljesítményeket – ahogy más városok is, természetesen. Mondhatnánk ironikusan, hogy ilyen vezetés mellett már a napi felszínen maradás is történelmi győzelem. Arra a habverésre viszont, amit a helyi média időnként művel egy-egy eset, vagy éppen személy kapcsán, sokkal inkább illik a szánalmas jelző, mint az elismerés bármilyen formája. Hangsúlyozzuk: nem a szereplők tehetnek erről, hanem a sikerekre rászívódó helyi média, amely nemcsak harsánykodik, és szórja a bombasztikus jelzőket, hanem torzít is: elhallgatja az igazság jelentős részét, hamis összefüggésbe helyezi a történteket, s ezzel megszegi az (állítólag) Deák Ferenc által alkotott egymondatos sajtótörvényt: hazudni pedig nem szabad.

Még néhány megjegyzés a légszennyezettség-mérő állomásról – és a hitelességről

Szita Károlynak a sikerpropaganda a fontos, nem a kaposváriak egészsége

Nemrég adtunk közre egy írást az időjárási viszonyok miatt éppen aktuális levegőtisztaságról, és arról, hogyan is viszonyul a kaposvári városvezetés a kérdéshez. Tudjuk: félszívvel, mint mindenhez, amit nem Szita Károly talált ki. A téma azonban nemcsak Kaposváron aktuális, és ahogy egyre újabb tények, felismerések kerülnek napvilágra – már, ha a szmog miatt egyáltalán használhatjuk még ezt a szófordulatot – az is egyértelmű, hogy Kaposváron nagyobb szükség lenne egy ilyen mérőállomásra, mint bármikor is gondoltuk. Most az Index közölt egy terjedelmes interjút Horváth Gyulával, az Országos Meteorológiai Szolgálat főosztályvezetőjével és Dézsi Viktorral, az OMSZ levegőtisztaság-védelmi szakértőjével, akik konkrétan, Kaposvár említésével visszaigazolták megállapításainkat: régóta szükség lenne itt egy mérőállomásra.