Tag Archives: Szita Károly

Noszlopy utcai kaspók, városházi kápók: új szintre lépett a háborúság az önkormányzat és a Centrál kávézó üzemeltetője közt

Szívatás, erőfitogtatás, pitiáner megtorlás rendel…

Kafkai-örkényi abszurd fordulatokban bővelkedő, szerteágazó történet eseményeit figyeljük már egy ideje, melyeknek mintegy a jelképévé vált az a két óriási, idomtalan virágtartó, amely a Noszlopy utcai vigalmi negyed egyik kávézójának teraszán terpeszkedik asztalok, székek, no meg vendégek helyett. Amolyan kővendégek ezek, mint ama bizonyos, aki Mozart Don Giovannijánál tette tiszteletét. Idestova már egy éve ott vannak, minthogy az üzemeltető és a terasz tulajdonosa, az önkormányzat közt folyamatos vita volt arról, hogy joga van-e a városnak megtagadni a bérbeadást. Utóbbi szerint igen, ám a jogi helyzet korántsem ilyen egyértelmű. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy az egykori szomszéd, a Szicília étterem kapcsán elmérgesedett konfliktus miatt áll pitiáner, óvodai homokozóba illő bosszút Kaposvár nemes magisztrátusa.

Szita Károly teljes vereségével zárult a Pécsi utcai iskola ügye: nem indul alapítványi osztály, az elsősöket pedig szétosztják a kaposvári tagiskolák között!

Húsz nappal az iskolakezdés előtt még nincs hivatalos tájékoztatás

Lezárulni látszik az a 2008 óta húzódó szegregációs ügy, amelyet az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány (CFCF) indított, és nyert meg a bíróságon két ízben is. A kaposvári önkormányzat még a jogerős bírói döntés alól is megpróbált kibújni azzal, hogy egy kaposvári alapítványt, a Mikrokozmoszt tolta előtérbe, és velük kívánta megoldani a cigánytelepi gyerekek iskoláztatását. Próbálkozása nem járt sikerrel, miután a minisztérium elzárkózott attól, hogy a Pécsi utcai iskolaépület helyiségeit átadja nekik. Felmerült még az egyetem művészeti karának Bajcsy-Zsilinszky utcai épülete is, de tegnapelőtt a Klubrádió „Kötőtű” című műsorából megtudhattuk: ez a kísérlet is kudarcba fulladt. Hivatalosan csak augusztus 15-én közlik a szülőkkel, hogy az eredeti, tavaszi beiratkozás az érvényes, és az elsősök mindannyian a város különböző általános iskolájában kezdik meg a tanévet. A szégyent csak fokozza az, amit Kaposvár városa, és a neki szolgáló cselédmédia tájékoztatás címén művel, ill. nem művel.

Kis kaposvári abszurd: történelmi rémdráma kommunista igazgatókról, ítélkező besúgókról és a mélységes, feneketlen cinizmusról

„Valóság-show” Magyar-módra: Orwell elszégyellné magát

Néha nehéz eldönteni, hogy mi a kártékonyabb: a tudatos, aljas, jól felépített manipuláció, a „fake news”, amiről annyi szó esik manapság, vagy a jó szándékú, ám többnyire felületes és tudatlan ítélkezés. Úgy véljük, a kettő kombinációja a következő történet, amelyet szívesen elengedtünk volna „a sas nem kapkod legyek után” sóhajjal, ha nem jön velünk szembe – szó szerint – a megbántott igazságérzet a Fő utcán egy idős, egykori tanár-kolléganő képében, akit mélységesen felháborított a Magyar Nemzet nevet viselő, mostanában ellenzékinek számító újság cikke, melynek főhőse Merő Béla, a Táncsics Gimnázium egykori igazgatója. A nemrégiben megjelent kis cikk dr. Magyar Kálmán kaposvári régész-történész a Valóság c. folyóiratban közreadott „tanulmányán” alapul, s felteszi a kérdést, hogy jogosan van-e emléktáblája a gimnázium falán Merőnek, mikor az ötvenes-hatvanas években több esetben is „politikailag renitens diákok tanulását lehetetlenítette el, s esetenként börtönbe juttatásukban is részt vállalt”. És, minthogy a jó történetekben erkölcsi dilemma is van, írja mindezt olyasvalaki, akinek a III/III-as besúgói kartonjával van teli a világháló, egy másik spicli pedig arról lamentál, hogy ő, a polgármester intézkedik majd, „ha a vádak beigazolódnak”.

Rendkívüli: Kaposvár vezetése a közgyűlésen elismerte, hogy a Csiky Gergely Színház hulladékával károsították a környezetet Kaposújlakon, és:

a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán kívánja folytatni a Pécsi utcában tervezett törvénytelen, szegregált oktatást a Mikrokozmosz!

Tegnap, 4-én rendkívüli ülést tartott a kaposvári közgyűlés. Szó sincs arról persze, hogy ezt amiatt a néhány valóban rendkívüli, mondhatni vérlázító esemény miatt tették volna, amelyek napjainkban történtek: csupán a Készenléti Rendőrséggel kötött megállapodás valamelyik határideje járt le. Kaposváron az, hogy lassan már nemhogy az ország, de az Európai Unió szégyenpadján ülünk a városvezetés megszállott, beteges rasszizmusa miatt, vagy az, hogy egy fokozottan kiemelt városi beruházás építési hulladékát gyalázatos módon egy közeli község erdejének vízmosásába borogatják le, számos törvényt és szabályt felrúgva, nos, ez nem ad okot rendkívüli közgyűlés összehívására. Ha viszont az ellenzék zavarni merészeli őuraságukat üzelmeik folytatásában, az „feszültségkeltés”.

Mr. Süket sokadik trükkje is besülni látszik: a minisztérium nem engedi, hogy bárki első osztályt indítson a Pécsi utcai iskolában

Foggal-körömmel a jog és az igazság ellen

A diszkrét kis kaposvári rasszizmusról, annak Pécsi utcai iskolát érintő eseményeiről már szinte mindent elmondtunk, csupán egy összegző véleménycikkel vagyunk még adósok (magunknak). Most azonban új fejleményekről számolt be egykori lapunk, a 168 ÓRA: az önkormányzat felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához, melyet várhatóan októberben bírálnak el, ám, mivel ennek nincs halasztó hatálya, Szita Károlyék újabb trükkel próbálkoztak: a Mikrokozmosz Alapítványt támogatják közel nyolcmillió kaposvári adóforinttal, hogy csakazértis ugyanott, s persze a régi, szegregált környezetben „tanulhassanak” a szentjakabi (cigány) kisdiákok. Most, a fenti cikkből úgy tűnik, az EMMI nem partner Mr. Süket újabb trükközésében: a minisztérium hivatalos kommünikéje alapján senki nem indíthat első osztályt – így az alapítvány sem. Emeletről pofára 3.0.

Szita Károly, a törvényen kívüli: vannak, akiket megbüntetnek a tilosban parkolásért, és vannak, akik egyenlőbbek a többieknél

Kis nyári semmiség a Kapos szálló hátsó fertályán

Sokat, de biztosan nem eleget cikkeztünk már arról, hogy a Fidesz közelében semmivé válik a jogkövetés, akár a világűr felé haladva a gravitáció. Nincs ezen miért meglepődni: a lényeg, immár zsigerből, a hatalom bódító mákonya. Kósa Lajos nem azért motorozik végig a kaposvári sétálóutcán a haverjaival, mert nehezére esne a törvényes úton járni – dehogy. Mert megteheti. Mert úgy érzi, egy kiváltságos kaszt tagja, amelynek mindent szabad. És szomorú, de igaza lett: a kutya meg nem ugatta azért, amit tett, ellentétben másokkal, akiket még a behajtási engedélyük birtokában is évekig vegzáltak a hatóságok. Most ismét esett egy többé-kevésbé hasonló: Szita Károly polgármester – ráadásul szabadságának idején hivatali autóval – a megállni tilos tábla hatálya alatt parkolt a Kapos szálló mögötti közterületen. Mert övék a hatalom s a dicsőség, s ezt efféle kis semmiségek útján is fontos érzékeltetni az alattvalókkal. Ámen.

Gumi-gonosztevés új formában: a humortalan taplóság reménytelen küzdelme a virágbűnözők ellen Kaposvár utcáin

Kétfarkúak versus töketlenek

Legyünk őszinték: Szita Károly soha nem is volt más, mint egy középszerű, ásatag nézeteket valló, félműveltnek is alig nevezhető komcsi pártkáder az érett hetvenes évekből, ahol szocializálódott. Amúgy éppen ez a sikerének titka, ügynök volta csak hab ezen a gyanús állagú tortán. Ha valakinek – persze az imádókon és az egzisztenciálisan tőle függőkön kívül – efelől kétségei volnának, elég, ha vet egy pillantást – s ebben jelen írásunk rengeteget segít – arra az országosan is egyedülálló, tragikomikus háborúskodásra, amelyet a Kétfarkú Kutya Párt kaposvári szervezete ellen vív az önkormányzat többnyire egy ország szánakozó mosolya által kísérve. Ehhez képest más városokban: Szegeden, Pécsen, Kecskeméten semmiféle vegzatúrának nincsenek kitéve a viccpárt akciói. A kérdés csupán az, hogy kinek és mit akar bizonyítani a kiérdemesült besúgó azzal, hogy rendeletet kreál, ügyészt, rendőrt ugraszt: miután a helyi médiában teljes csend övezi a fejleményeket, nem tudunk másra gondolni, mint, hogy saját belső köreinek mutogatja bicepszét.

Becéző szavak, avagy Kaposvár közlekedésfejlesztési terve, első rész: katasztrofális népességi adatok

Optimizmus a megrendelő ízlése szerint

Csak egy rövid hír jelent meg a helyi sajtóban az év elején arról, hogy készülőben van Kaposvár közlekedésfejlesztési (szerintünk rossz szóhasználattal mobilitásinak nevezett) terve. Az önkormányzat az egyik legtöbbet foglalkoztatott közlekedési tanácsadó és tervező céget, a Trenecon Kft.-t bízta meg a tanulmány elkészítésével (23 millióért), majd, miután ez egybeesett a gumiégetős népszavazási-aláírásgyűjtő politikai viharral, melyben az ellenzők jogosan hiányolták a közösségi tervezés fejlett országokban már természetesnek számító gyakorlatát, februárban azzal tették ki a város honlapjára, hogy márciusig hozzászólhat a nép. Azóta se kép, se hang. Nos, nálunk egyelőre itt tart ez a műfaj: gyanítjuk, hogy a kutya sem olvasta, beleértve az illetékeseket, pedig – s ez volt számunkra az igazi meglepetés – igencsak tanulságos anyag, mely olykor éles kritikával illeti a korábbi idők városi közlekedéspolitikáját, s a jelenlegi helyzetet. Miután azokban az években ugyanazok vezették a várost, akik most, nem csodálkozunk azon, hogy hallgatás övezi a szöveg egyes, néhol ijesztően őszinte megállapításait.

A törvénytelenség mikrokozmoszában a Pécsi utcai iskolával: semmi sem számít, ha Szita Károly személyes presztízséről van szó

Alapítvánnyal akarnak kibújni a jogerős ítélet alól

Tanulság: soha ne becsüljük alá, milyen teljesítményekre képes a beteges rosszindulat, a hatalomféltés és az önimádat, kivált, ha a Kaposváron megszokott szellemi tunyaság és gyávaság veszi körül. A mai, június utolsó napjára összerántott kaposvári rendkívüli közgyűlésnél nem kell jobb példa. Szita Károly polgármester nemcsak 1990 előtt, kommunista rendőrspicliként állt hadilábon a törvénnyel és az erkölccsel, hanem amúgy jogfolytonosan: most éppen a Pécsi utcai iskola ügyében dobott valami nagyon, mondhatni törvénytelenül kreatívat. Miután a Pécsi Ítélőtábla tavaly őszi ítéletében kimondta, hogy a szegregáció miatt felmenő rendszerben be kell zárni az intézményt, most szélsebesen összehoztak egy alapítványi iskolát, amely (szerintük) helyettesíti az államit. A Mikrokozmosz Művészeti Alapítvány a Klebelsberggel együtt pedig szégyellheti magát, hogy részt vesz ebben a politikai színjátékban.

Túszok a hét domb völgyében, avagy Stockholm-szindróma kaposvári módra

Az alattvalóság is függőséget okoz, nemcsak a hatalom

Talán észrevették rendszeres olvasóink, hogy ritkán szoktunk a szó hagyományos értelmében vett publicisztikát, véleménycikket írni. A KAPOS-T írásainak döntő többsége tényekre, jelenségekre, a helyben, körülöttünk zajló valóságra reflektál, persze úgy, hogy abból kiderül, mit gondolunk. Most – s talán a jövőben is – nagyobb teret szentelünk a műfajnak: nem, mintha elfogytak volna a feldolgozásra váró tények, adatok, ám egyrészt az újítás sosem árt, másrészt pedig egyre gyakrabban érezzük – főleg a közösségi oldalakon zajló vitákat látva – hogy a többség egyszerűen képtelen kilépni azokból a gondolkodási, fogalmi sablonokból – kicsit sarkosabban: rögeszmékből – amelyekbe az agymosó, ma már bizonyíthatóan a náci-kommunista propaganda-elvek szerint működő hatalmi gépezet belekényszeríti. Klasszikus Stockholm-szindróma: a kiszolgáltatott túsz érzelmileg is azonosul azzal, akinek keserves helyzetét köszönheti.