Tag Archives: Szivárvány

Vörös riasztás: sorosista migránspropaganda a Kaposvár Mostban és a Szivárványban!

„Érzékenyítő” filmek áradata a Filmklubban: véletlen?

Minden tisztességes, hazáját szerető, a fajkeveredést és -gyalázást elutasító magyar embert felháborító, alávaló bomlasztó tevékenység folyik a kaposvári polgárok adóforintjaiból fenntartott Szivárvány – régi nevén Vörös Csillag (naná, majd sárga!) – filmszínházban! Már a neve hallatán is joggal kérdjük mi, heterosze…, szeku…, szóval istenfélő keresztények: „Szivárvány”? Mi ez, valami LMBTQ-fészek? Transzvesztiták és homoszexuálisok gyülekezőhelye a leghűségesebb Fidesz-város szívében? Így persze nincs mit csodálkozni azon, hogy a 2018-as filmklub-szezonjuk, melyet a Kaposvár Most nevű, alattomban Soros-agymosást folytató propagandaoldal ordító szalagcímben promotált, két olyan filmmel kezdődik, amely egyértelműen a bevándorlást, a kevert társadalom elfogadását sulykolja a gyanútlan közönségbe.

Ha végre jó színházi előadást akarsz látni, csupán át kell menned a szomszéd kisvárosba!

Kakukkfészek Dombóváron, április 11-én

Több olvasónk és színházkedvelő ismerősünk szegezte nekünk a kérdést az elmúlt hetekben: hogy lehet az, hogy Kaposvárra nem jutnak el olyan előadások, amelyek népszerűek, nagyon jó kritikákat kapnak az országos médiumokban, és szerte az országban sikerrel futnak. Példaként két, valaha kaposvári „legenda” darabjait említették a legtöbben: rájuk egészen biztosan kíváncsiak lennének azok, akik egykor a rajongóik voltak, s közülük sokan pl. Budapestre utaznak, hogy lássák Znamenák István, Mohácsi János rendezését, vagy épp Kocsis Pál alakítását. Úgy tűnik azonban, hogy a Kaposvárról viharos körülmények közt távozó művészek harminc kilométernél közelebb nem jöhetnek egykori sikereik színhelyéhez.

Van egy álmom, avagy munkahelyteremtés inspirációkkal és szómágiával: nesze semmi, mondd el sokszor

Már komolyan meglepődnénk, ha lenne egy olyan nap, amikor nem jön szembe valami a régi szép kádári időkből: hol a rezsicsökkentés, hol pedig a teljes foglalkoztatottság pártkongresszusok kötelező dekorációjaként előadott agyréme. Szita Károly városünnepi, évértékelő beszédében most nem a hitről, hanem – végtelenül eredeti módon – álmokról beszélt. Azt mondta, neki is van egy, ebben hasonlítanak ő és ez a Martin Luther King. Sajnos folytatásként a nagyszerű polgárjogi harcoshoz méltatlan, inkább Oravecz Nóra gagyiblogger bárgyúságaira emlékeztető, hurkafesztiválon töltelékként azonnal felhasználható közhelyeket sikerült mellékelnie, lényegében értékelhető konkrétumok nélkül. Most áttért az „erős városról”, meg a „hiszünk egymásban”-ról az aktuális mantrára: „aki dolgozni akar, az kapjon is munkát”. Ez most a fő direktíva, épp itt tart a Habony-művek agytrösztje az MSZMP kongresszusi jegyzőkönyveinek feldolgozásában. Arccal a gyógynövénytermesztés felé, előre a szocializmus építésének „úTJán”.