Tag Archives: szobor

Nagy Imre-megemlékezés: Jánosi Katalinnak, a miniszterelnök unokájának levele

A helyi propaganda-eszközök hozták a formájukat

Néhány napja, tizedikén este került sor Kaposváron arra csendes tiltakozásra, amelyen a szülőváros polgárai álltak ki a forradalom miniszterelnökének emlékét napjainkban érő támadássorozattal szemben. Itt és most ugyanis – mint Eörsi László történész a 168 ÓRÁ-nak adott interjújában rámutat – nem csupán a budapesti Vértanúk téri szobor eltávolításáról van szó, hanem arról is, hogy a kormányközeli propagandasajtó – ezzel egyidőben, láthatóan vezényszóra – alpári támadást indított ellene. Utólag is látható, hogy mennyire indokolt volt a fellépés: már sokadszor próbálják bemocskolni, holtában is megalázni, s láthatóan élvezik ebben a kormánykörök támogatását. Mára eljutottunk odáig, hogy Nagy Imre szobrának eltüntetése egy másféle jelképpé, egy újabb, immár az egypártrendszerbe és autokráciába vezető rendszerváltás szimbólumává válik.

Védjük meg Nagy Imre emlékét a besúgóktól és a provokátoroktól!

Kaposvár Nagy Imre szülővárosa

Van provokáció, amelyről nem szabad tudomást venni, miután csak az a provokátor szándéka, hogy felhívja magára a figyelmet. És van az, amelyet a Fidesz, az Orbán-kormány és személyesen Orbán Viktor művel politika helyett. Egy percig sem kétséges: a felcsúti dácsa mellé sokmilliárdos stadiont építeni – provokáció volt, ahogy a nyugdíjpénzek elvétele, az azeri baltás gyilkos szabadon engedése, a letelepedési kötvények, és minden más. És a pimaszságok így sorjáznak végig, a Vár elfoglalásáig, „négymilliárd forint per szoba” jeligére, abból az egyáltalán nem titkolt megfontolásból, hogy lépésről lépésre mind képtelenebb szintre emelje az ingerküszöböt.

Szezonvégi akció: Soros György-szoborportréval tör a hírnév felé a Kaposvári Egyetem tanársegédje, Sörös Rita

Sor(o)solás stílszerűen március 15-én

Különös akcióba futottunk bele nemrég: Sörös Rita DLA, a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának tanársegédje nyilvános Facebook-posztban adta hírül ország-világnak, hogy március 15-én kisorsol egy – egyelőre agyagból mintázott – fejszobrot, amely kísértetiesen emlékeztet a Fidesz-kormány által sok tízmilliárdnyi közpénzért sulykolt hisztéria- és rágalomkampány alanyára, Soros Györgyre. Az inkább jókezű mesteremberről, semmint művészi invencióról tanúskodó alkotást szerzője a poszt szerint poénnak szánta: ő, és a hozzászólók többsége kerüli az állásfoglalást, nincs nyoma a jobboldali portálokon és Facebook-oldalakon megszokott gyűlöletteli hörgésnek, de a látványos Soros melletti kiállást sem vállalja a többség. Egy biztos: Hódmezővásárhely és a Fidesz-propagandagépezet 180 fokos fordulata után kissé okafogyottnak tűnik, álljon bármi a hátterében.

Farizeusok városa: virrasztanak a „Hajléktalan Jézusért” Kaposváron, amelynek vezetése módszeresen üldözi szegényeit

A mi Urunk törvénytelenül pihen a templom árnyékában?

Az Ars Sacra művészeti fesztivál alkalmából ideiglenesen Kaposváron, a Nagytemplom (székesegyház?) közelében állomásozik a világ minden táján jól ismert szobor, a Homeless Jesus. Ha Timothy Schmalz kanadai szobrász híres alkotásának alakja élne, mindenekelőtt kapna a nyakába egy zaftos büntetést azért, mert megszegte a Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának 7/2000. (II. 29.) rendeletét, mely a közterület használatának általános szabályairól szól: a belvárosban tilos életvitelszerűen az utcán tartózkodni. Ha valamiféle természet- netán Istentől való jogokra hivatkozva tiltakozni próbálna, a markos, és a tiszteletre méltó testület jóvoltából kényszerítő eszközökkel (bilincs, gumibot, gázspray) is felszerelt közterület-felügyelők még a vérét is vennék – Kaposvár farizeus törvényei szerint. Még szerencse, hogy flagellum, szegek és patibulum nem szerepel Szita Károly rohamosztagosainak felszerelési jegyzékében, különben helyben keresztre is feszítenék.

21. századi önkényuralmak: Kaposvár törvénysértően nevezett el teret Nagy Imréről?

„Emlékezete ma vesztésre áll”

Ezekkel a szavakkal próbálta átütni a helyi nyilvánosság betonfalát dr. Pótó János, a Kaposvárról elszármazott történész, Nagy Imre-kutató, a miniszterelnök budapesti emlékházának vezetője azon az ünnepi ülésen, melyet a Nagy Imre Társaság megyei szervezete megalakulásának huszadik évfordulóján tartottak Kaposváron. Talán már mondanunk sem kell: a helyi média, s persze az alávalóságban náluk is buzgóbb MTI gondoskodott róla, hogy gondolataival se a kaposváriak, se az ország közvéleménye ne találkozzanak. A Fidesz és a jobboldal – ahogy korábban is leírtuk – szisztematikusan próbálja háttérbe szorítani, relativizálni, végső soron lejáratni Nagy Imrét, s ebből a folyamatból Kaposvár sem marad ki.

Kaposvár, Nagy Imre tér, október huszonharmadika – és akik nem vállalják az örökségét

Az ünnep másnapján sem árt némi emelkedettséget tanúsítani. Ez azonban számunkra sem a hamis pátosszal, sem a képmutatással vagy a hazugsággal nem egyenlő. Úgy gondoljuk, hogy épp az ünnep apropóján lehet és kell kimondani egy-egy kényelmetlen tényt, igazságot, mert az ünnep az önmagunkkal való szembenézés ideje is, az újragondolásé, a megtisztulásé. Kevés olyan pillanat, személy vagy dolog volt a magunk mögött hagyott, egyre távolodó évszázadban, a huszadikban, amely Kaposvárt, ezt az „szegényes, poros kisvárost” a nagyvilág figyelmének középpontjába röpítette. Festője, Rippl-Rónai József minden bizonnyal az egyik, s, hogy egy nagyot ugorjunk, az amerikai hadsereg 1995-ös taszári érkezése is ide sorolható. És ahhoz sem fér kétség: hogy 1956 vértanúhalált halt miniszterelnöke, Nagy Imre Kaposváron született, szintén ok a feltétlen büszkeségre. Arra, hogy azért léteznek olyan térképek, amelyeken jegyzik ezt a várost.