Tag Archives: Taszár

Öt nyomós ok, miért ne menjünk népszavazni vasárnap, avagy hogyan ne legyünk hasznos idiótái egy politikai játszmának?

Kaposvárra optimalizált receptúra elmebaj ellen

Mert csupán egy kisstílű, piszkos, politikai haszonszerző trükk áldozatai leszünk, a címben említett hasznos idióták az Orbán-Szita-Gelencsér-félék és csicskásaik szemében? Igen, és még van számos érvünk, amelyről nem állítjuk, hogy „segít megérteni, vagy eligazodni”, amint azt a médiumok egy része hangoztatja. Egyszerűen csak vannak olyan nehezen vitatható tények, amelyek egymás mellett már – ahogy jogi nyelven szokás fogalmazni a bizonyítékokról – remélhetőleg alkotnak egy, a gondolkodó ember számára elégséges logikai láncot. Miután a KAPOS-T kezdettől azoknak a figyelmére számít, akik nem csupán az előítéleteik megerősítésére használják a médiában látott-olvasott információkat, bizakodunk.

Taszári rekviem 3.: végjáték a duma mentén

Legalább Kaposvárt sikerült megbombázni…

Két hosszú írásban részleteztük a Kaposvár melletti, egykor legendás hírű katonai repülőtér, Taszár történetét nagyjából a rendszerváltás utáni évektől egészen 2003-ig, amikor sikerült az amerikaiak maradékát is elüldöznie az akkor ellenzéki Fidesznek, néhány jól irányzott idegenellenes tüntetéssel és némi hisztériakeltéssel a médiában. Az SFOR után 2005 végén a Magyar Honvédség is elhagyta Taszárt, és megkezdődött a történet egy újabb, a többitől merőben eltérő felvonása: kísérletek történtek a polgári hasznosításra, megvalósíthatósági tanulmány készült, privatizációs pályázatot írtak ki, hogy a térségben létesüljön egy nagy, országrésznyi területet kiszolgáló cargo, tehát alapvetően áruszállításra szakosodott repülőtér. Aztán, hogy senki ne izgulja halálra magát a történet végéig, valakik ezt is megfúrták.

Taszári capriccio: a Vígszínház karmesterének találkozása az ezredpárttitkárral

Kettő és feledik rész: gyöngy és kavics

Bár még van bőven mondanivalónk Taszárról, ám most, az ünnepen kötelező fegyverszünet miatt egy (fél)forduló erejéig félretesszük a súlyosabb részét, csupán ezt az épp húsz éve született írást ajánljuk figyelmükbe – nem utolsósorban évfordulós aktualitása miatt. Capriccio, vagyis csapongó, szeszélyes: benne a visszavonhatatlanul tovatűnt dolgok feletti borongással, és az egykori Honi Légierő sorkatonájaként átéltek gyilkos abszurdjával, azzal, amitől végig lehetett röhögni huszonöt irtózatosan hosszú hónapot. 1995 decemberében megérkeztek Taszárra az amerikai hadsereg első katonái, s minthogy akkor már egy ideje a 168 ÓRÁ-nak dolgoztam, ott jelent meg ez a tárca: enélkül számomra nem teljes a “taszári kép”.

Jelszavaik valának: önkény, gyávaság, arrogancia

A decemberi közgyűlés hordaléka

Valójában nehéz lenne olyan, a helyi demokráciát helyettesítő városházi színjátékról beszámolni, amelynek ne lennének kötelező tartozékai a címben említett fogalmak. A mindenkori kaposvári közgyűlés ugyanis szervezeti és működési szabályzatszerűen és lényegét tekintve egy polgármesteri sajtótájékoztató, amelyen biodíszletként a képviselőtestület tagjai is részt vesznek, s még néhányan a polgármesteri hivatal szervezetéből. Ugyanazok a fellengzős szónoklatok, ugyanaz a lapos, sunyi, béna, buta hallgatás a Fidesz-frakciótól Csutor Ferenc, Szép Tamás, Gíber Vilmos és a többiek üres ábrázatával súlyosbítva, ugyanazok a szórványosan jobb sorsra érdemes, a polgármester által elnyomott, leugatott, kigúnyolt, félremagyarázott, elhazudott, belefojtott megnyilvánulások az ellenzék részéről. Értelmes vita, tartalom, érvek, demokrácia nélkül. Elmondjuk, miről hallgattak a jelenlévők, és mint rendesen, a helyi sajtó.

Taszári rekviem 2.: mindent anyátokról

Az üvöltő dervis színre lép: „Kaposvár retteg”

Hosszú ideig, körülbelül másfél évig nem lehetett tudni, hogy az 1999-es NATO csatlakozásunk után melyik lesz a harmadik repülőtér, amelyet az ország Ferihegy és Kecskemét mellett felajánl a katonai szervezetnek. A totális káoszra, amit az Orbán-Torgyán kormány honvédelmi ügyekben kavart, mi sem jellemzőbb, mint, hogy az ORIGO 2000. szeptember hatodikán a Népszavára hivatkozva még azt írta: „egy 1998-as NATO-szakértői bejárás jelentése egyértelműen kizárta a fejlesztési körből Taszárt. Ennek fő oka: a határ közelsége miatt a felszálló gépek sebezhetők. Ezenkívül Taszáron nincs működő magyar honvédségi bázis, hiányzik az infrastrukturális háttér. Nem elhanyagolható tényező, hogy a területet amerikai békefenntartók bérlik.”

Taszári rekviem: elveszett illúziók több felvonásban

„… mér’, a Szita Karcsi az nem emeszpés?”

Régi ígéretünknek teszünk eleget azzal, hogy áttekintjük – fogalmazzunk így – „Taszár történetét”. Persze eszünk ágában sincs visszamenni a pattintott kőkorszakig – épp csak a múlt század legvégén kezdjük, a többit meghagyjuk a had- és helytörténészeknek. Erre az időre esik ugyanis az a néhány év, amely alatt eldőlt a jobb sorsra érdemes, vitán felül kimagasló értékeket hordozó reptér és létesítményeinek sorsa. Habár a téma a legkevésbé sem aktuális azon kívül, hogy december 4-én lesz húsz éve, hogy megérkeztek Kaposvárra az amerikai hadsereg első szálláscsinálói (és kb. tíz éve annak, hogy az utolsó katona is elhagyta), beszélünk kell róla a számtalan hazugság, hamisítás, csúsztatás miatt, amelyek végigkísérték a történetet. Beteges rögeszméket ugyan nem tudunk gyógyítani, de a saját lelkiismeretünket megnyugtathatjuk.

A támolygó villantó esete a helyreállt világrenddel: meglett Heintz Tamás!

Akármilyen útszéli is a fideszes, nem hagyják az út szélén

Nagy teher szakadt le a vállunkról, nagy kő a szívünkről nemrég, mikor végre írásos nyomát is leltük annak, amit már régóta suttogtak a városban: az egykor szépreményű, polgármesteri ambíciókkal is kacérkodó volt képviselő, Heintz Tamás diplomáciai pályára lépett, mégpedig az európai kultúra bölcsőjének tekintett Rómában. Így végre hézagmentesen igazolható Orbán Viktor azon tétele, hogy „senkit nem hagyunk az út szélén”. Egyeseket lerúgunk az árokba közmunkával, inasképzővel, mesterségesen generált szegénységgel, nehogy akár az ükunokája is ki bírjon onnan kapaszkodni, másokat viszont, legyenek bármennyire is fogalmatlanok és alkalmatlanok, beillesztünk mestertervünk puzzle-jába. Egyúttal azonban van az az érzésünk, hogy azt, ami ma Magyarország: magyar politika, kultúra, gazdaság, világnézet, élet, színvonal és minden egyéb, azt egy Heintz „kapjátok be” Tamás hibátlanul képviseli bárhol a világon.

Miniszterelnök úrnak alázatosan köszönjük Taszár nevében: Székesfehérváron lesz a NATO-bázis

A fehérvári huszár lenyomja a rosseb-bakát

Aki szíve mélyén még táplált hiú reményeket, mostantól végleg letehet arról, hogy Kaposvárra netán visszatérnek az 1995-2003 közti szép idők. Két napja tudjuk, hogy a NATO és a kormány közös döntése alapján egy új, az ukrajnai helyzettel indokolt támaszpontot hoz létre – na, vajon hol? – természetesen az amúgy is rogyásig kistafírozott Székesfehérváron. Erről a kormánypropaganda új zászlóshajója, a Magyar Idők számolt be. Először egy negyven fős parancsnoki központ létesül, melynek tesztelése a lap szerint pár napja, a Magyarország területén folyó vezetési gyakorlat keretében zajlott. Később pedig – s nyilván nem évek múlva – több ezres, szárazföldi és légi egységek fogadására is alkalmas bázis, mondjuk lassan, szótagolva, hogy a Kaposvár város és Somogy megye képviseletére tökéletesen alkalmatlan és érdemtelen képviselők is megértsék: Szé-kes-fe-hér-vá-ron…

Egy keserű, megbántott fideszes: Heintz Tamás meglett, de torkán akadt a gombóc

Kevés bicskanyitogatóbb látvány van a felcsúti VIP-páholy törzstagjainak önelégült s egyúttal kényszeredett vigyoránál, s annál, ahogy szigorú rituálé szerint csoportosulnak a Vezér körül. Az aktuális arcizomgörcs szólhat bárminek: például annak, hogy Matolcsy Györgynek sikerült „szintet lépni”, ahogy a 444.hu fogalmaz, a közpénzek eltulajdonításában. A világszerte lehülyézett-lesajnált szórakoztató iparosnak annyi esze azért volt, hogy a Nemzeti Bank – no, nem aranykészletét, az nincsen – devizatartalékának egy évi árfolyamnyereségét, 200 milliárd forintot, a teljes magyar felsőoktatás állami támogatásának másfélszeresét saját, banki „oktatási” alapítványaiba tolta. A keleti zsarnokállamok és a halálbüntetés híveinek figyelmébe ajánlanánk: Kínában ezen összeg egy ezrelékének elsikkasztásáért kötél jár, ha az közpénz.

Választás Kaposváron 2.: „mélységi felderítés”

A csalódás feldolgozásának első lépése, hogy megfogalmazzuk: valójában miben is reménykedtünk pontosan, a várakozások hol közelítették meg a realitásokat, és hol rugaszkodtak el tőlük végérvényesen. Aztán – a választók megbélyegzése: éretlensége és értetlensége felett való borongás helyett – el kell végezni azt a fáradságos aprómunkát, amely egy-egy választói csoport eredményes megszólításához, az üzenetek célba juttatásához nélkülözhetetlen. Például az itt következőket: a kaposvári választókerület számain alapuló részletes elemzést. Négy dologra fókuszáltunk: Kaposvár és a városkörnyéki falvak adatainak összehasonlítása, a városi szavazókörök szavazati arányaiból levonható következtetések, a jelöltek teljesítménye a listás szavazatokhoz képest és a nettó választási csalások hatásai.