Tag Archives: területfejlesztés

Repülőtérre van szükség a paksi beruházáshoz? Miért nem lobbizik senki Taszárért?

A jó megoldás a hosszú távú megoldás

Nemrég kapta fel az országos média a hírt, hogy a csúnyán legatyásodott Pécs önkormányzatától átvenné az állam az amúgy is tetszhalott pogányi repülőteret adósság-kompenzációként 2.5 milliárdért. Lázár János kancelláriaminiszter ugyan cáfolta a Szabad Pécs hírét, de az információ, mint afféle igénytelen slágerdallam, megragadt a köztudatban. Mások úgy tudják, hogy egyenesen Pécs városa adja bérbe a Roszatomnak a repteret, s így segít magán. Mi pedig azt mondjuk: ha minden józan érv és széles körű tiltakozás ellenére megvalósul ez az Orbán-Putyin agyrém, legalább a Dél-Dunántúl sokszorosan hátrányos helyzetű térsége profitáljon belőle. Az előrejelzések szerint 15 milliárd euróba, vagyis közel ötezer milliárd forintba kerül majd a beruházás, és úgy tűnik, annak a térségnek, amely az elsődleges kockázatait viseli egy esetleges üzemzavarnak, jószerével semmi haszna nem lesz belőle. Taszár újraindítása és az M9-es autóút többlépcsős megvalósítása azonban változtathatna ezen a szomorú állapoton – ha lenne egy-két bátor és elkötelezett politikus, aki fel merné vállalni az elképzelést.

A szárnyaló Somogy – és akik a felvirágoztatásán munkálkodnak

A fékezhetetlen intellektusú Gelencsér Attila és a statisztikai adatok

Megszokhattuk már, hogy Gelencsér Attila országgyűlési képviselői tevékenysége abban merül ki, hogy időről időre kiáll a helyi nyilvánosság elé, és méretes ostobaságokat beszél kamerába, mikrofonba – mikor, mit talál. Kormánymegbízást nem kap, országgyűlési bizottságokban nem jegyzik, a Fidesz belső köreiben nem ismerik, legfeljebb a már hivatalosan is megvádolt Mengyi Roland gyanús pedigréjű haverjaként. Kaposváron pedig Szita épített köré szorosan záró karantént, amelyből esélye sincs kitörni. Néha aztán nagy keservesen összekapar valamit, amiben többnyire sem újdonság, sem értelem sincs, kiáll vele a nyilvánosság elé, s rendszerint köznevetség tárgya lesz.

Foglalkoztatás- és beruházáspolitika Kaposváron, második rész: csak a propagandisták hazudnak, a számok nem

Tündérmesék és a valóság

Az előző részhez, melyben a – jórészt meg nem valósult – beruházásokkal, az évtizedes ígéretekkel foglalkoztunk, még annyit fűznénk hozzá: a Szita-féle ön-tökönlövés tankönyvi esetével találkoztunk jó néhányszor abban a bizonyos Urbánus blogban, amelyről már többször megemlékeztünk. Mint az cikkeink nyomán (s csakis innen) közismert, Szita közel félmillió forintot vesz fel egy érvénytelen, szánalmas, senki által nem olvasott, a Fidesz-szócső MTVA (közmédia) weboldalán üzemeltetett blogszerűségért, melyet szerényen az önfényezés újabb felületének képzel. A baj csak az, hogy Kaposvár polgármesterén kívül más, pl. Zalaegerszeg vagy Kecskemét, olykor Székesfehérvár vezetője is meg-megszólal a blogon, s rendszerint szénné alázza Szitát: Balaicz Zoltán pl. elbüszkélkedik azzal, hogy azon a bizonyos tesztpályán kívül, amelyet negyvenmilliárdért épít az állam nekik, egy kutató-fejlesztő központként is üzemelő nyomdával is gyarapodott a sokszor lenézett-lekezelt zalai szomszédvár, amelyet a kaposvári nyomda bezárásakor már szóba hoztunk, és amely ötmilliárdból száz, magasan képzett és nyilván nem minimálbérért dolgozó szakembernek ad munkát.  Nos, ilyenek vannak a szomszédban, nem gumiégető-balhé.

Szép új világ, avagy „megyünk előre”, egészen a falig

Személyesen Orbán Viktor keveri majd a betont Kaposváron

Érthetően a legtöbb kaposvári polgárban él több-kevesebb kíváncsiság azokkal a „történelmi” változásokkal kapcsolatban, amelyekről nem győznek áradozni mostanában a helyi cselédmédia minden lehetséges felületén. Orbán Viktor rájött, hogy Budapestet soha nem fogja bevenni, hisz mára már ez a mostani, végtelenül szerény képességű Tarlós István is ellene fordult, s a város pedig nem szűnik meg pezsgő, színes, „multikulti” metropolis lenni, amelynek lakói legfeljebb lesajnálóan keresztülnéznek a pocakos, szotyolaköpködő lelátótölteléken. A magyar falu halott, így maradnak a közepes nagyságú városok, melyekben még jó sok vasbeton és Viacolor burkolat elfér, így ott kell megnyerni a következő választásokat. Vigasztaljon mindenkit, hogy a szinte biztos befutó nyertes kivitelezőbe, a ZÁÉV-be egyes sajtóhírek szerint Mészáros Lőrinc, lánykori nevén Orbán Viktor is betette már az első lábait, így a pénzek útja is ki van kövezve.

Újratervezés, avagy a 67-es szappanopera sokadik fejezete

Százmilliók vasvillával ki az ablakon

Minket lepett volna meg a legjobban, ha egyszer csak, mondhatni váratlanul megjelennek a földmunkagépek a Kaposvárt egyesek szerint a nagyvilág többi részével összekötő elátkozott 67-es úton, és, ahogy a mesékben lenni szokott, idővel megindulhat rajta a forgalom. Nos, út helyett immár fél évtizede fellengzős dumákat, zavaros magyarázatok tömegét kapták a kaposváriak, az úttesten pedig – mondván, úgyis már csak néhány ezret kell aludni a megújulásig – szépen gyűlnek a brutális kátyúk. A fejlemény pedig, ha annak lehet nevezni annyi, hogy most, néhány napja immár sokadszorra eredményt hirdetett a Nemzeti infrastruktúra Fejlesztő Zrt. – nem tévedés – az út MEGTERVEZÉSE tárgyában. Agyrém, narancsszínű csomagolásban.

Taszári rekviem 3.: végjáték a duma mentén

Legalább Kaposvárt sikerült megbombázni…

Két hosszú írásban részleteztük a Kaposvár melletti, egykor legendás hírű katonai repülőtér, Taszár történetét nagyjából a rendszerváltás utáni évektől egészen 2003-ig, amikor sikerült az amerikaiak maradékát is elüldöznie az akkor ellenzéki Fidesznek, néhány jól irányzott idegenellenes tüntetéssel és némi hisztériakeltéssel a médiában. Az SFOR után 2005 végén a Magyar Honvédség is elhagyta Taszárt, és megkezdődött a történet egy újabb, a többitől merőben eltérő felvonása: kísérletek történtek a polgári hasznosításra, megvalósíthatósági tanulmány készült, privatizációs pályázatot írtak ki, hogy a térségben létesüljön egy nagy, országrésznyi területet kiszolgáló cargo, tehát alapvetően áruszállításra szakosodott repülőtér. Aztán, hogy senki ne izgulja halálra magát a történet végéig, valakik ezt is megfúrták.

Taszári rekviem 2.: mindent anyátokról

Az üvöltő dervis színre lép: „Kaposvár retteg”

Hosszú ideig, körülbelül másfél évig nem lehetett tudni, hogy az 1999-es NATO csatlakozásunk után melyik lesz a harmadik repülőtér, amelyet az ország Ferihegy és Kecskemét mellett felajánl a katonai szervezetnek. A totális káoszra, amit az Orbán-Torgyán kormány honvédelmi ügyekben kavart, mi sem jellemzőbb, mint, hogy az ORIGO 2000. szeptember hatodikán a Népszavára hivatkozva még azt írta: „egy 1998-as NATO-szakértői bejárás jelentése egyértelműen kizárta a fejlesztési körből Taszárt. Ennek fő oka: a határ közelsége miatt a felszálló gépek sebezhetők. Ezenkívül Taszáron nincs működő magyar honvédségi bázis, hiányzik az infrastrukturális háttér. Nem elhanyagolható tényező, hogy a területet amerikai békefenntartók bérlik.”

Taszári rekviem: elveszett illúziók több felvonásban

„… mér’, a Szita Karcsi az nem emeszpés?”

Régi ígéretünknek teszünk eleget azzal, hogy áttekintjük – fogalmazzunk így – „Taszár történetét”. Persze eszünk ágában sincs visszamenni a pattintott kőkorszakig – épp csak a múlt század legvégén kezdjük, a többit meghagyjuk a had- és helytörténészeknek. Erre az időre esik ugyanis az a néhány év, amely alatt eldőlt a jobb sorsra érdemes, vitán felül kimagasló értékeket hordozó reptér és létesítményeinek sorsa. Habár a téma a legkevésbé sem aktuális azon kívül, hogy december 4-én lesz húsz éve, hogy megérkeztek Kaposvárra az amerikai hadsereg első szálláscsinálói (és kb. tíz éve annak, hogy az utolsó katona is elhagyta), beszélünk kell róla a számtalan hazugság, hamisítás, csúsztatás miatt, amelyek végigkísérték a történetet. Beteges rögeszméket ugyan nem tudunk gyógyítani, de a saját lelkiismeretünket megnyugtathatjuk.

A mi Nostránk és a mai alakoskodók: besúgóból tartótiszt

Hazugságok hálózata

A „Napi cukiságot” váltja a címben szereplő új fejlesztésünk, ugyanis azt sejtjük: annál már úgysem lesz cukibb semmi, hogy a minap Czene Attila azt próbálta bemesélni a Somogyi Hírlap másfél millió olvasójának, hogy Csipkerózsikát Süsü, a gonosz mostoha mérgezett vadkörtével altatta el a négyszögletű kerek erdőben. Abbéli meggyőződésünk viszont, hogy itt valaki folyvást mesél, sőt hazudik, nem változott, sőt, egyre erősebb. Ezért aztán útjára indítjuk ezt a „hazugságszenzort”, amit persze nevezhetnénk bárhogyan – a címnek nincs jelentősége. Annak viszont van, hogy nem szabad – egyrészt hazudni sem volna, amint azt Deák Ferenc az egymondatos, jelképes sajtótörvényében leszögezte, másrészt viszont legalább akkora hiba vagy éppen bűn – szó nélkül elmenni a hazugságok mellett.

A tetszhalott M9-es gyorsforgalmi lesz Orbán őszi kaposvári aduásza, avagy ki a rosseb akar Szekszárdra menni?

Csak szólunk: közben az EU leállította a magyar útépítések finanszírozását

Meglepő kiírásra, ill. végeredményre bukkantunk a Közbeszerzési Értesítőben nemrég: ha hinni lehet a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. által írtaknak, augusztusban kész, építési engedélyezésre alkalmas tervekkel fogunk rendelkezni a többszörösen elkárhozott M9-es „déli autópálya” Kaposvár-Bonyhád közti részére – egyelőre persze csak kétsávos autóút lenne –, és a teljes Kaposvár-Szekszárd szakaszra meglesz a környezetvédelmi hatástanulmány és az engedélyek. Azt azért nem árt tudni, hogy ez a tender még 2013 elején, tehát több, mint két éve jelent meg egy korábbi, teljesen más közlekedésfejlesztési koncepció nyomán, tehát lehet szó pusztán arról, hogy dolgoztatják a tervezőket, mozgásban tartják a pénzvisszacsorgató apparátust – s talán lehet egy egészen kicsi esély arra is, hogy történik valami végre.