Tag Archives: ügynök

Elfogtunk egy jelentést: a büszke városszolga rajta tartja a szemét az ellenségen

Sajtóügyi állapotokról Krakus Péter modorában

Tisztelt Főhadnagy Elvtárs/Úr! Remélem, levelem jó egészségben találja. Én és a barátom nem tudjuk, hogy érvényes-e még a megszólítás, vagy már ezredesnek, netán államtitkárnak tetszik lenni, mint Tasnádi László kolléga, akivel együtt kezdték az ipart. Arra viszont emlékszem, hogy megígértem utolsó, 1989. március 14-én kelt levelemben: mint önkéntes „BM-tartalékos”, „társadalmi segítő”, aktivizálom magam, ha szükséges. Én személyesen sokat tettem azért az elmúlt évtizedekben is, hogy pártállam eszméjének zsarátnoka ki ne hunyjon, de most keményebb világ jön: újból szolgálatba kell helyeznem magam. A köztünk kialakult, már-már gyengéd kapcsolatra való tekintettel bátorkodnék megjegyezni: szörnyen hiányzott a hivatásom az elmúlt évtizedekben. Nagyon vártam ezt a pillanatot, ezt a finom, csiklandósan zsigeri érzést, mikor ismét felnyomhatok valakit.

Az ügynök árnyéka 4.: a dicstelen végjáték

Krakus a mennybe, Kaposvár pokolra megy

Ím, véget ér – beismerjük – módfelett hosszúra nyúlt sorozatunk, mely Kaposvár polgármesterének, Szita Károlynak az ügynökügyét taglalta, s mely szándékunk szerint a lehető legrészletesebb, kimerítő forrása leend annak, aki valaha még foglalkozni akar az esettel: eseményekkel, okokkal, társadalmi háttérrel, tömeglélektannal. Talán egyszer a tudomány eszközeivel is feldolgozza valaki ezt a történetet, s szempontokkal szolgálhattunk neki.

Az ügynök árnyéka 3.: szem a hosszú láncban

A tégla, és akik szorgalmasan falaztak neki

A sajtószabadság napját is „tartalmasan” töltjük. Előre szóltunk, hogy hosszú lesz és fárasztó, sőt szórakoztatónak is alig-alig érezzük. Magyarországon következmények nélkül lehetett bárki ügynök, ez a mai megítélését, különösen a jobboldalon, alig-alig befolyásolja. Mi leginkább azért rágtuk át magunkat ezen a történeten, mert ami az országos nyilvánosságot érdekelheti, nagyjából hozzáférhető, de, annak, ami Kaposváron történt, meg kell lennie valahol összefoglalva. Szerintünk.

Az ügynök árnyéka 2.: vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében

Folytatódjon hát a Krakus-saga: szögezzük le rögtön az elején, hogy csak a kontraszt kedvéért kölcsönöztük Lee Kresel és Elio Petri ragyogó filmjének címét. Történetünkben ehhez csak három dolog hibádzik: vizsgálat sehol, Szita nem állt minden gyanú felett (sőt), és, ha valaha valaki fényévnyi távolságot tartott a polgári értékektől, az ő volt. Ebben a részben sorra vesszük az országos fejlemények egy részét, ezt követően pedig jönnek a helyi, kaposvári történések.

Lényegtelen apróság ugyan, de megjegyeznénk, hogy halkan egy másik évforduló is beköszöntött: éppen egy éve, 2014. március hatodikán élesítettük be a KAPOS-T oldalait, tettük fel az első, múlhatatlanul érdekes cikkeket a Kapos Tv igazgatójának és főszerkesztőjének kirúgásáról, szökőkutakról, kenetteljes évértékelő szentbeszédről. Úgy néz ki, munkával ünneplünk.

Az ügynök árnyéka: tíz éve nyomja Kaposvár lelkét Krakus Péter

Tíz év nagy idő, ám – jó társaságban – gyorsan elrepül. Tíz éves lett a nyomasztó felismerés, miszerint Kaposvár számos körben favorizált, sokaknak szimpatikus polgármestere, Szita Károly, azonos a Krakus Péter fedőnéven beszervezett „titkos megbízottal”, aki 1980 és ’89 között önként, meggyőződésből és aktívan együttműködött a kommunista állambiztonság elnyomó szervezeteivel, munkatársairól, rokonairól, barátairól írt ügynöki jelentéseket. 2004. december 17-én jelent meg az Index hírportál egyik ún. fórumoldalán egy bejegyzés, mely „történelmi” jelentősége miatt alább képformában is látható: egy „bugyutabela” nicknevű hozzászóló félreérthetetlenül Szitára célozva közöl információkat egy TS-ről, egy társadalmi segítőről, aki „megcsinálta a karrierjét, és itt a városban mindenki előre köszön neki”. Utóbbihoz nem fér kétség, ahogy a többihez sem ma már, miután tíz éve hiába várunk egy bírósági eljárásra, melyben – ígérte – tisztázza magát az ügynökvád alól. Az ügy nagyobb hullámai 2004 legvégétől 2005 január-február folyamán zajlottak, s ez alkalmat ad – különösebb érzelmek nélkül – összefoglalni az eseményeket: a rajtunk kívül eső helyi sajtó nyilván nem fog róla megemlékezni, miután tíz évvel ezelőtt sem tette.

A III/III-as érintettséggel alaposan hírbe hozott egykori külügyi államtitkár, Bába Iván lesz a Somogy folyóirat főszerkesztője

Fenti információnk ugyan még nem hivatalos, de, mondhatni, erősen valószínű, ha az illető úr életrajzára vetünk egy pillantást. Túl sok a kapcsolódási pont: Bába dolgozott a Magyar Rádió szerkesztőjeként, akárcsak a lapot kiadó Berzsenyi Társaság új elnökének, Szakály Sándornak a jobbkeze, Kondor Katalin, s amellett, hogy az elmúlt két évtizedben végigjárta gyakorlatilag az összes jobboldali pártot, most, miután Szíjjártó Péter futsalcsapat-társaival töltötte fel a Külügyminisztériumot, s őt a berlini követség helyett az utcára tessékelték, feltűnt a Szakály-féle „Veritas Történetkutató Intézetben”, mint kutató. A hihetetlenül színes és változatos életpályát azonban hiába bogarásztuk át újra és újra, szűkebb pátriánkkal, Somoggyal mindössze egy, szerénynek mondható kapcsolódási pontot találtunk: Bába Iván 1950-ben Teplicén, Csehországban született, ott, ahová az ifjú labdarúgó-reménységünk, Balázs Benjámin épp a napokban szerződött…

Homo fidesicus – agymosás szakszerűen, sajátkezűleg, természetes eszközökkel

Azt gondoltuk, hogy a sehol sem publikáló, madárijesztőket gyártó politológus kis kaposvári abszurdját nem lehet felülmúlni semmivel. Tévedtünk. A napokban sok más mellett megtanultuk: miután több dolgok vannak földön és egen, nemcsak a „soha” szó kerülendő, de a „semmi” is. Nemcsak legfeljebb még a Károly, a színigaz(gató), aki anno olyan buzgón tercelt Orbán Viktornak a Fehérvári huszárok című nótában, és passz. Arról szereztünk, s osztunk meg itt alább némi tapasztalatot, hogy a fent említetteket lelkesen támogatók, a szellemi rokonság és háznép olykor kozmikus mélységekbe tud süllyedni, amint arról egy-egy megszólalásuk tanúskodik.