Tag Archives: Újkéry Csaba

Szomorú vasárnap – és akikből még nem veszett ki a humor, a bölcsesség és a humánum

Újabb tagrevízió néz ki a Berzsenyi Társaságnál?

Napok alatt lett világhírű az a kis versezet, amelyet Rigó Béla költő írt Seress Rezső örökbecsű dalára, a Szomorú vasárnapra, s Papp János, a kiváló színész „énekelt fel” a Youtube-ra, hogy mi is stílban maradjunk. Eredetije az „öngyilkosok dalaként” lett világszerte ismert, 100 nyelvre fordították le, és Ray Ventura pl. úgy adta elő Párizsban, hogy a zenekar tagjai az előadás közben válogatott eszközökkel, késsel, kötéllel, méregpohárral sorban végeztek magukkal, persze csak viccből. A melodramatikus szenvelgés és a gyilkos humor sohasem jártak messze egymástól: ha lesz egyszer veszte „ezeknek” az éjsötét farizeus boltbezáróknak, akkor ez lesz.

Barbárok a kapun belül: tisztújítás vagy tisztogatás volt a Berzsenyi Társaságban?

Amint a forgatókönyvben meg volt írva, valóban lezajlott a napokban a Berzsenyi Társaság tisztújítása, s, ahogy korábbi cikkeinkben, mondhatni „lejátszottuk”: vitéz Szakály Sándor professzor, az új alapítású Veritas Intézet főigazgatója, Orbán Viktor házitörténésze lett a társaság elnöke. Mindenekelőtt azért, mert a nyáron, miután Pomogáts Béla jelezte lemondását, ő katonás egyszerűséggel megüzente: minthogy legfeljebb harminc ilyen-olyan tisztsége, foglalkozása és társadalmi megbízatása van, örömmel vállalja ezt is. Sőt, szívesen kommendál neki kedves személyeket jövendő udvartartásába, akiknek ugyan sem Somogyhoz, pláne Kaposvárhoz, kiváltképp pedig az irodalomhoz semmi közük, viszont ő szeret velük egy levegőt szívni, miután nagyjából hasonlóképpen vélekednek – például a zsidókról. Ügynökmúltjuk okán pedig egyébként is Kaposvár természetes élőhelyül szolgálhat nekik.

Rájár a rúd Kaposvár követeire: Kovács József után Ujkéry Csaba is a büntetőtörvényszék előtt

Úgy tűnik, annyi szerencséje van Kaposvárnak a város jó híréért felelős személyekkel: utazó, jószolgálati, rendkívüli és meghatalmazott nagyköveteivel, mint a példabeszédbeli kurvának a jámbor élettel. Kovács József korábbi fideszes önkormányzati képviselő, nemrég menesztett Kapos Holding-igazgató volt az egyik, aki – bár a botrány kipattanása után a városháza megtagadta, mint Szent Péter a mesterét – számos alkalommal reprezentált külföldön Kaposvár nevében, és Ujkéry Csaba, nyugalmazott megyei bírósági elnök a másik, akit a helyi fideszes médiumok neveztek így, bár tényleges bevetésére, úgy tudjuk, nem került sor. Kovácsot néhány napja ítélte jogerősen végrehajtandó szabadságvesztésre a bíróság, és Ujkéry Csabát is megvádolta az ügyészség hűtlen kezeléssel – tehát visszatér a bíróságra, ezúttal némileg más szerepben.

Pomogáts Béla politikai és személyi manipulációkkal indokolja lemondását a Berzsenyi Társaság éléről

A pénteken megjelent Élet és Irodalom hasábjain búcsúzik a Berzsenyi Társaságtól Pomogáts Béla akadémikus. 2008-tól, Takáts Gyula halálától töltötte be az elnöki tisztséget. Július 31-ével távozott, ahogy írja a cikkben: „befolyást szerző manipulációk következtében”. Minthogy a derék irodalomtörténész szöveg egészében ugyanilyen homályosan fogalmaz, a KAPOS-T korábbi, e tárgyban megjelent írásaira hivatkozva világítjuk meg a történések hátterét.

A cikk visszatekint az 1904-es indulásra, utalva arra, hogy valójában a leghosszabb ideje működő irodalmi és művészeti társaságról van szó, melyet ugyan 1949-ben Rákosiék feloszlattak, de, mindenekelőtt Takáts Gyulának köszönhetően 1984-ben újjáalakult, s az elmúlt évtizedekben rendezvényeivel, könyvkiadással és a Somogy című folyóirat gondozásával fontos szerepet töltött be a régió és az egész ország kulturális életében.

Minden hozzám tartozik: vitéz Szakály Sándor lesz a Berzsenyi Társaság elnöke?

Sajátos, bizonyos értelemben szokványos fordulatot vett a Berzsenyi Társaság és a Somogy folyóirat körüli – most már egyértelműen kimondhatjuk – hatalmi harc: a Somogy Televízió adta hírül tegnap, hogy Szakály Sándor történész, műkedvelő idegenrendész bejelentkezett a Berzsenyi Társaság augusztus 1-je után megüresedő elnöki posztjára. Így, minden különösebb előzmény nélkül, ohne zsenír, ahogy mondani szokás: végül is gyakran visz erre az útja. „Vitéz” Szakály, a kaposvári kötődésű, a jelenlegi politikai vezetéssel kiváló kapcsolatokat ápoló kurzustörténész nemrég, a város napján kapott Kaposvár Városért kitüntetést, ezt alig néhány nappal előzte meg hírhedt kijelentése, mely szerint a második világháborúban, a kamenyec-podolszkiji tömegmészárlás „csupán” idegenrendészeti eljárás volt a magyar hatóságok részéről. Ezzel sikerült kiváltania egy közepes nemzetközi botrányt és a magyar történész szakma egyöntetű megvetését.

Lemondott Pomogáts Béla, a Berzsenyi Társaság elnöke

Értesüléseink szerint július 30-i hatállyal lemondott Pomogáts Béla irodalomtörténész, a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke. Mint azt korábban megírtuk, a kultúraszerető Fidesz-állam és a helyi döntéshozók „jóvoltából”, az idén már nincs anyagi fedezet a társaság folyóiratának, a Somogynak a kiadására. Ezt a lap idei, első (és utolsó) számában az elnök és a főszerkesztő keserű elköszönő írásaiban szóvá is tette. A szám ugyan megjelent, de a társaság helyi végrehajtói lényegében elérhetetlenné tették azzal, hogy újságárusoknál már nem kapható, a társaság honlapján pedig a szokásoktól és a korábbiaktól eltérően nem olvasható. A belső harc, amelyről szintén szóltunk, úgy tűnik, eszkalálódott: az Újkéry Csaba társelnök és Pomogáts között régóta lappangó ellentétek most felszínre kerültek, s a helyi „trónkövetelő” döntésre kívánja vinni a dolgot. Abban mindenesetre a részletek ismerete nélkül is biztosak lehetünk: amit a konfliktus két főalakja irodalom és művészet alatt ért, az csillagászati távolságra van egymástól.

Sírva röhög a magyar – július első hetében is

… sok egyéb mellett azon, hogy naponta kénytelen látni: a határ tényleg a zselici csillagos ég, már ami a kormánypárti-fideszes-jobboldali tányérnyalók képmutatását és álszentségét illeti. Néhány hete írtuk meg, hogy a nagy múltú Somogy, a megye és Kaposvár egyetlen folyóiratának szerkesztői lényegében elköszöntek olvasóiktól, miután idén már nincs pénz a lap kiadására, hála az NKA és L. Simon László államtitkár, valamint a helyi fideszes politikusok szellemi értékek iránti teljes érzéketlenségének. Most még elegánsan lehetett is egyet rúgni a földön fekvőbe, amúgy Magyar Nemzetes módra. Felséges módon szórakozhattunk azon is, hogy milyen ragyogóan meg tudnak – mármint egynémely szellemi és erkölcsi pehelysúlyúak – élni pusztán abból, hogy a tisztelt kaposvári publikum politikai emlékezete nagyjából egy káposztalepke szintjén van, azok pedig, akiknek a dolga lenne ezen emlékezet felfrissítése, lelkiismeretlen kollaboránsok.

Kultúrnyik(haj)ok akcióban: most tényleg megszűnik a Somogy folyóirat?

Már-már menetrendszerűen jönnek a segélykiáltások Somogyból, a négy évtizedes múltú irodalmi folyóirat háza tájáról: 2007 és 2012 után most ismét a megszűnés veszélye fenyegeti, minthogy idénre – a korábbi válságévekhez hasonlóan – állami támogatás híján maradt. A helyzet annyiban tekinthető politikai értelemben pikánsnak a korábbi krízisekhez képest, hogy most – miután éppen a választások idejére esett a vélhetően utolsó szám megjelenése – a krízist még titkolni is próbálja a fideszes megye- ill. városvezetés, és a lapot kiadó, balos elhajlással szintén nem vádolható Berzsenyi Társaság. Rejtegetik a szerkesztők és szerzők által a Somogy saját zsebből finanszírozott idei első számát, pedig csak az utolsó két lapot kellene kitépniük.

Frédi, jó emberünk: a rendőrgázoló „Trombitás” Kovács József Kaposvár utazó nagykövete?

Nem lepődnénk meg, ha Kovács Józsefnek, a kaposvári szolgáltató holding „koordinációs igazgatójának”, korábbi fideszes önkormányzati képviselőnek viselt dolgai valaha tankönyvi példák sorát szolgáltatnák, persze egy ennél sokkal jobb világban. Mikszáthi-móriczi dzsentroid allűrök az elegancia leghalványabb nyoma nélkül, pitiáner arrogancia, törleszkedés a hatalomhoz, primitív gátlástalanság, intenzív, főállású élősködés. Mindez Kaposvár város vezetőinek, politikai „elitjének” s az őket kiszolgáló hyppolitmédiának teljes, töretlen támogatásával – ez volna K. úr, a kaposvári jobboldal emblematikus figurája.