Tag Archives: választás

Gumifeldolgozó és helyi politika: Szita 2019-ért cserébe adta el Kaposvárt?

Kaposvár a legjobbat érdemli…

Sokakkal ellentétben mi nem vagyunk túlságosan nagy véleménnyel a kaposvári polgármester politikai képességeiről, mégsem gondoljuk, hogy csupán elbizakodottságból képes lett volna elkövetni egy olyan súlyos hibát, mint amilyen a hulladékfeldolgozó Kaposvárra telepítésének kierőszakolása volt. A történet arra viszont kiválóan alkalmas, hogy láthatóvá tegye a Magyarországon valami titokzatos okból jogállamnak csúfolt rendszer perverz módon hazug, torzszülött voltát, azt, hogy a politikai szereplők többsége csupán hitvány díszletnek tekinti a demokráciát, amely mögött önző, piszkos kis játékait kedvére játszhatja.

Csaholás a gazdi lábához bújva: kritizálja az ellenzéket a „Somogyi”

Megszokhatták olvasóink: ahogy a helyi hatalmat, úgy a hatalmat elvtelenül kiszolgáló cseléd- vagy lakájmédiát sem kíméljük. Szerintünk ugyanis – és vállaljuk a „közhelyességet” ezzel kapcsolatban – a demokrácia legfőbb letéteményese a szólásszabadság és az erre szerveződött sajtó. Ez az, pontosabban ennek hiánya, ami a Fidesz évtizedekre visszanyúló kaposvári „uralmát” megalapozta, ebből lehet megérteni, ami sokak számára rejtély. Messze nincs szó gazdasági csodáról, kulturális sikerekről (nagyon-nagyon nincs, sőt, a város szinte mindenben tökutolsó), csupán egy hazugságokból szőtt hálóról, amely a tudatlansággal, a restséggel és a reménytelenséggel szövetkezve fogva tartja Kaposvárt. És Szita Károly régi, legfőbb szövetségesének, a Somogyi Hírlapnak úgy látszik, erős főfájást okoz, hogy ezt néhány hónapja már valaki ki is meri mondani a városban. Ezért kóstolt bele most a KAPOS-T-ba is, ami persze nem baj, sőt …

Véget ért a kampány Kaposváron: maradunk az ígéretek földjén

Sejtette mindenki, nem kellett hozzá különösebb jóstehetség: a közel egy évig tartó permanens kampányfesztivál keserű kijózanodással fog véget érni. Voltak persze előjelek is, pl. az „intermodális átverés” Szita Károlytól, vagy a csavaros, csupán időhúzásra jó megfogalmazások a 67-es út ügyében. S lám, eljött az ígéretek be nem tartásának, a hangzatos lózungok elfelejtésének ideje, a szép álmok átadják helyüket pl. az internetadónak, vagy, hogy egy ennél cifrábbat is mondjunk: az önkormányzatok által füstre, kapura, a cipőorr, netán a szakáll hosszára, vagy a cilinder magasságára kivetendő adóknak. Jön tehát a fekete leves, és talán az sem véletlen, hogy Orbán Viktor az internetadóból éppen a rendőrök illetményét akarja jelentősen megemelni. Minthogy a KAPOS-T azt tűzte ki céljául, hogy rajta tartja a szemét a helyi hatalom manipulációin, íme: az első kis csokor az – egyelőre – be nem váltott, a választási kampányban tele szájjal harsogott mindenféléből.

Önkormányzati választások Kaposváron – talán tegyük el magunkat holnapra

„Jó, hát akkor itt fogunk élni…” mondja egyik kedvenc filmünkben, a Megáll az időben a főhős, Köves Dini anyja, miután apjuk felszáll ’56 november első napjaiban egy Bécsbe induló teherautóra. Gyakran eszembe jut ez, miután, mint ezer helyen, nálunk is nagyjából hasonló jelenet játszódott le akkor – nyilván kevésbé kidolgozott drámai körülmények között – azzal a különbséggel, hogy apám, id. Huszka Imre inkább vállalta a statáriális bíróságot, mintsem elhagyja a családját. Arra sem tudok nem gondolni ilyenkor, hogy, mikor az apám a kecskeméti börtönben a döntést várta, hogy rögtönítélő vagy „normál” bíróság fog-e felette ítélkezni, egy vele egykorú pártcsinovnyik, bizonyos Pozsgay Imre nevű, ott, Kecskeméten, a Petőfi Népében gyűlölettől fűtött cikkében „tépett szájú, hasított körmű kis senkiknek” nevezte őket, a forradalmárokat, és példás megbüntetésüket követelte. Ha rajta, a mostani Fidesz-szeánszok díszvendégén, Orbán Viktor, Kövér László, Semjén Zsolt és a többiek országos cimboráján múlik, néhány hónaposan félárva lettem volna.

Meglepetés nélkül: Szita Károly megfutamodik a kérdések és a polgármester-jelölti vita elől

A terjedelmes címet stílusosan akár egy szóból álló cikk is követhetné: megértjük. Ám, ha már Szita polgármester nem érzi úgy, hogy tartozik a kaposváriaknak annyival, hogy nyilvánosan is megvédi, megmagyarázza mindazt legalább, ami az elmúlt négy évben történt, mi vállalunk ebből annyit, amennyit tudunk: elmondjuk a város polgárainak eme elvetélt vita körülményeit, tétjét és a szereplők lehetséges indokait. Ennek is lehetnek tanulságai, mint ahogy annak is, mit kínál Szita vita, érvek és meggyőzés helyett választási propagandafüzetében: bárgyún kenetteljes lózungokat, agyzsibbasztó általánosságokat és leharcolt közhelyeket.

Kihívások augusztus harmadik hetében

A KAPOS-T továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a kaposvári közélettel, a helyi politika, kultúra és mindennapok kérdéseivel foglalkozzon. Ez ugyanis a nagyobbik kihívás, mégpedig azért, mert közismert tény, hogy, ha ma megkérdezik azt, hogy mennek a dolgok az országban, a válaszolók közel kétharmada azt mondja: rosszul. Így, mondhatni, olcsó és könnyű a tébolyult stadionépítési lázról, a szégyenletes buktával végződő trafikmutyiról, a Szabadság téri begombázott sas-karikatúráról vagy az évente ezer milliárd forinttal növekvő államadósságról beszélni. Ha viszont azt kérdezik az illetőtől, hogy közvetlen környezetében, lakóhelyén hogy mennek a dolgok, kétharmaduk azt válaszolja: jól. Pedig ez nem igaz, és ezt ők is sejtik. De a polgármester közel van, a miniszterelnök távol.

A baloldali összefogás kaposvári önkormányzati képviselőjelöltjei

Ma hivatalosan is megindult az önkormányzati kampány, s mára az is kiderült, hogy milyen médiatámogatásra számíthatnak Kaposváron a baloldali demokratikus pártok polgármester- és képviselőjelöltjei: konkrétan semmilyenre, vagy arra, hogy minden lépésük nyomában ott lesz az ügyeletes dértamás” vagy a fejtámasztásban verhetetlen Návai Zoltán, hogy frissiben kommentáljon. Ennek a totális médiablokádnak már most is jól látható a következménye: az országos médiumok számára (Népszabadság, Index) úgy tűnik, mintha a helyi baloldal teljesen passzív lenne. Ezért a KAPOS-T is megteszi, ami erejéből telik: ahogy elsőként közöltük azt, hogy Kováts Imre lesz a polgármester-jelölt, úgy most az egyes körzetek közös jelöltjeinek személyét is nyilvánosságra hozzuk.

EP-választás: tétek, helyek, befutók

A szavazókörök ajtajára kicelluxozott A4-es papírokon és a – külvárosokból már kispórolt – bűnronda, OSB-lapokból tákolt ideiglenes plakáthelyeken kívül semmi nem utalt vasárnap Kaposváron arra, hogy valaminő jeles napra ébredtünk volna. Az érdektelenség általában is jellemző az EP-választásokra, melyet Magyarországon nyilván hatványozott a másfél hónappal korábbi parlamenti erőpróbát kísérő kampányundor, az „úgyis borítékolható az eredmény” fásultsága, a baloldali szavazók csalódottsága. A Fidesz és a kormány kötelessége lett volna – ami szinte minden európai országban bevett szokás – hogy egy intenzív és hatásos, minden médiumra kiterjedő társadalmi kampányt folytasson a minél magasabb részvétel érdekében. Ebből természetesen semmit sem láttunk, hiszen éppen az volt a Fidesz érdeke, hogy alacsony részvétel mellett, saját elkötelezett „békemenetes” szavazóit mobilizálva nyerjen, ráerősítve a győzteshez húzás jelenségére. Mozgósításban még – úgy tűnik – a Jobbik és a DK volt erős helyben is, mindegyikük kihozta a maximumot ebből az álmos-fülledt vasárnapból.

Választás Kaposváron 2.: „mélységi felderítés”

A csalódás feldolgozásának első lépése, hogy megfogalmazzuk: valójában miben is reménykedtünk pontosan, a várakozások hol közelítették meg a realitásokat, és hol rugaszkodtak el tőlük végérvényesen. Aztán – a választók megbélyegzése: éretlensége és értetlensége felett való borongás helyett – el kell végezni azt a fáradságos aprómunkát, amely egy-egy választói csoport eredményes megszólításához, az üzenetek célba juttatásához nélkülözhetetlen. Például az itt következőket: a kaposvári választókerület számain alapuló részletes elemzést. Négy dologra fókuszáltunk: Kaposvár és a városkörnyéki falvak adatainak összehasonlítása, a városi szavazókörök szavazati arányaiból levonható következtetések, a jelöltek teljesítménye a listás szavazatokhoz képest és a nettó választási csalások hatásai.

Túl vagyunk

Megvolt, ezen is túl vagyunk. Sejthető volt az előjelekből, hogy győzni fog a Fidesz, s utólag a mértéken sincs okunk csodálkozni, a szembenézés mégis fájdalmas. A narancssárga rémálom végét váró – többségükben a legkevésbé sem baloldali – újságíró, értelmiségi barátaimon is ugyanezt látom. Senkinek az arcán nincs ott a káröröm, a diadalittas „na, ugye, megmondtam” –kifejezés. Mindenki látta előre, hogy azon a pályán, amit a Fidesz az elmúlt években kijelölt, legalább hét-nyolcszázezer szavazattal kellett volna többet elérnie a baloldalnak, hogy egyáltalán a parlamenti többség küszöbére juthasson. 2014-ben még abszurdabb helyzetet teremtett a torz, a győzteshez húzó választási matematika, mint 2010-ben: akkor 53 százalékért járt a „mindenható” kétharmad, most kevesebb, mint 45-ért. Tegyük hozzá: pl. Spanyolországban vagy Oroszországban a parlamenti mandátumok 53%-a jár ennyiért, pedig Putyinia nem éppen a demokrácia ékköve.