Tag Archives: városnap

Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell, avagy a csicskamédia és a közmeghallgatás esete Kaposváron

Répáspuszta a király!

Szinte biztosak voltunk benne: a helyi propagandaszervek hallgatásba fogják fojtani a múlt heti jeles eseményt. Pedig hovatovább ez az egyetlen fórum, ahol egyáltalán kérdezni lehet Kaposvár vezetésétől. Persze nem azok a kérdések hangzottak el, amit mi – abszolút költői szándékkal – javasoltunk, hanem csupa egyszerű, hétköznapi, ám ez is elég volt ahhoz, hogy a városházi cenzúra hírzárlatot rendeljen el. Mi azért beszámolunk egy s másról, melyek ugyan bagatell dolgok, ám az alázatos mikrofonállványokhoz szokott Szita Károly átmenetileg mégis dadogni kezdett tőlük.

Farizeusok bálja a Szivárványban: „távozzatok tőlem az örök tűzbe, ti átkozottak…”

Szerecsenmosdatás Somogyi Hírlap-módra

Ma ismét kaphattunk egy kis ízelítőt abból, ami a hamarosan beinduló kampányban várható majd: a tegnapi városnapi „ünnepség” előtt, amely persze nem más, mint egy újabb alkalom a polgármesteri személyi kultusz ápolására, tüntetni merészelt néhány ellenzéki – párt – Szita Károly ellen, akiből ország-világ előtt éppen saját szervezete csinált hülyét. Kiderült, mint ismeretes, hogy az elmúlt évben több, vagy 2300 migránst – s most direkte ezt a szót használjuk – fogadott be a kormány, mint ami ellen több száz milliárd forint elköltésére alkalmat teremtő Soros-kampányban Brüsszel ellen ágált. Erre a nyilvánvaló ellentmondásra persze egy szót sem vesztegetett Lengyel János, a Somogyi főszerkesztője, a demonstrációra viszont annál többet: dühödt filippikában kérte ki magának, hogy bárki meggyalázza a szent ünnepet.

Az utcabútorok megszólalnak: újabb városnapi (le)bőgés Rátótiéktól video-animációban elbeszélve

„A legbetegebb dolog, amit valaha láttam…”

Sok mindenre gondoltunk, amikor a KAPOS-T cikkfolyamába belekezdtünk, de, hogy kapkodnunk kell a fejünket a magas labdák láttán, s majd – lévén csak két kezünk – jó, ha minden harmadikat le tudjuk ütni, arra álmunkban sem. Időben figyelmeztetnénk mindenkit, hogy az alább bemutatandó „szellemi termék” kellő körültekintés nélküli fogyasztása maradandó károsodást okozhat iskolai végzettségre, nemre, korra, családi állapotra való tekintet nélkül. Városnap volt megint, s a Csiky Gergely Színházban fehéren izzó kulturális atommáglya olyasmivel rukkolt elő, ami egyszerre volt eredeti, merész, sziporkázóan szellemes, decens, elegáns, a nagy elődökhöz méltó, s olyan amitől a nézők gyönyörűségükben véresre karmolják magukat. Mi szóltunk, bár talán jobb volna orvosért szalajtani.

Városnapi kínos: újrahasznosított háborús „gálaműsor” a Csiky Gergely Diákszínpad előadásában

Még a Szita-rendszer legelvakultabb haszonélvezői is tanácstalanul, zavartan forgolódtak 23-án, pénteken délután a Csiky Gergely Színház nézőterén: ez most mi volt? A városnapi ünnepség szokásos „körítése” – amint a jelen lévő bennfentesek és segédszemélyzet már megszokhatta – a színház által celebrált műsor, eddig általában követte az ilyenkor szokásos protokollt, és az ünnepi hangulatot emelő, dal-, tánc és prózai produkciókból álló, afféle vegyesfelvágott volt, a színház művészei által többé-kevésbé előadva, plusz Hunyadkürti György. Most azonban – úgy tudjuk, a művészeti vezető, Bérczes László ötlete nyomán – lenyomtak egy, ezen ünnepi alkalomhoz sem időben, sem tematikában abszolúte nem illő, az első világháború kitöréséről szóló végtelenül szerény, ám kínosan hosszú pódiumműsort, az eseményhez méltó tragikus hangszerelésben, mintegy előkészítve a hangulatot a polgármester beszédének, és annak a ténynek, hogy 2015-ben nem találtak jobbat a díszpolgári címre egy fideszes politikusnál.