Tag Archives: vasútépítés

Rendszerszintű lopás: két Kaposvárt érintő közlekedési nagyprojekt is van a Brüsszel által elmeszeltek között

Valaki ezért fizetni fog – azt is tudjuk, hogy mi leszünk azok

Néhány hete került nyilvánosságra az információ, hogy Magyarország – támogatások szabálytalan felhasználása miatt – akár százötven milliárd forintot is kénytelen lesz visszafizetni Brüsszelnek. Most, a 24.hu cikke nyomán már többet tudunk: az EU-hivatalok a vizsgált huszonkilenc projektből huszonnégy esetében találtak hibát, tehát vagy nyolcvan százalékuknál. Kaposvárt kettő érinti a huszonnégyből, a lehető legsúlyosabbak: a Kaposvár-Fonyód „elővárosi vasút” és az R67-es beruházás is vérzik jó pár sebből. Ezekről korábban már olvashattak a KAPOS-T-n: kabaréba illő variációk sorozata végén kap a város kevesebbet a 67-es útból – majd’ tizenöt milliárddal többért – és az sem kevésbé vicces, ahogy Mészáros Lőrinc átsétáltatja a Szántód-Balatonszentgyörgy vasútvonalról a leharcolt betonaljakat és síneket a Kaposvár-Fonyód viszonylatra hetvenöt milliárdért felújításnak álcázva. Nos, úgy látszik, mindez nem csak nekünk tűnt fel…

Rippl-Rónai, a libakergető expressz: ugye, ön is abban a tévedésben volt, hogy a vasútfelújítás az utasok kényelmét szolgálja?

Dehogy: minden a MÁV teherszállítási üzletéről szól!

Nincs még egy olyan ország – a mondat, amely így kezdődik, Magyarországon ezerféleképpen folytatódhatna – ahol a vasúttársaság menetrendje belpolitikai eseményszámba megy. Kisebb sikertörténet egyáltalán, hogy van menetrend, már elméletileg legalább. Ezért mi is fűzzük hozzá a magunkét: a 2013-ban a szokásos egetverő csinnadrattával, polgármesteri ingyencirkusszal felavatott Rippl-Rónai IC mára oda silányult, hogy „névben él csak, többé nincs jelen”. Pontosítsunk: még ennél is megalázóbb a helyzet, ugyanis a világhírű festőről elnevezett, anno a „Horvátország felé haladó nemzetközi hálózatba bekapcsolt” expresszvonat ma Kaposvár és – kapaszkodjanak – Dombóvár közt teremt világszínvonalú összeköttetést! És e lélekemelő hír mellett még számos történetünk is van arról, amit vasútfejlesztésnek (?) neveznek, különösen , ha Kaposvárról van szó.

Ismerik azt a viccet, hogyan cseréli Mészáros Lőrinc a Kaposvár-Fonyód vasútvonalon a síneket? Kicseréli a bal oldalit a jobbal.

Már a bontott síneket is kispórolják, nehogy  a tekintetes úr éhen haljon

Nem egy jobbal, „a” jobbal. Körülbelül húsz éve tartja Kaposvár és környéke népét permanens izgalmi állapotban a katasztrofális vasúti közlekedés kérdése. Sőt, van az harminc is, ha az annak idején rohammunkában elvégzett villamosítás káros következményeit, a kaposvári belváros teljes közlekedési csődjét, a borzalmas tekergőhidat, a Donner elszigetelődését s a nyomában járó gettósodást is hozzávesszük. Az elmúlt évtizedekben olyan mértékben leromlott a legfontosabb közösségi közlekedés színvonala – erősen pártfüggetlen módon – hogy éppen pl. a Kaposvár Fonyód vagy a Kaposvár-Siófok vonalak felszámolása már sok szempontból észszerűbb döntésnek tűnt, mint a felújításuk. Ám pártunk és kormányuk ennél sokkal jobbat talált ki. Eurómilliárdok sokaságát veszi fel az Uniótól közösségi közlekedés fejlesztése címén, odaadja Mészáros Lőrincnek, aki aztán megoldja okosba’: a bal sín helyébe jön a jobb, és fordítva – pedig néhány hónapja még nem erről szólt az ígéret.

Mások is észrevették, avagy utójáték vezércikkre, sivalkodásra, sínbohózatra, és használt, bontott alapanyagra

Fonyód-Kaposvár: vissza a hatvanas évekbe!

Nehéz pontosan megfogalmazni, mi számít sikernek az efféle sárlapátolásban, amit a KAPOS-T felvállalásával a nyakunkba vettünk. Az biztosan nem, ha szinte a bőrünkön érezzük a felénk áramló negatív hullámokat, mikor pl. a Pécsi utcai iskola ügyéről írunk. Habár olcsó sikerért, percnyi figyelemért soha nem szólunk a többség szája íze szerint, ám, ha látjuk visszaköszönni egy-egy gondolatunkat, megállapításunkat, az általunk feltárt tények némelyikét valahol, az nem esik rosszul. Kivált, mint ez esetben, ha egész publicisztikát építenek rá egy országos napilapban. Nemlétező „ez is megvolt” rovatunk különkiadását olvashatják KAPOS-T-ról, Magyar Nemzetről és annak főszerkesztőjéről, D. Horváth Gáborról, de főleg és elsősorban a vasútról.

Egy egészen kis vasút Fonyódig, avagy sínbohózat bontott alépítményre és Mészáros Lőrincre

A nemzetrontás (NER) vasúti fejezete

Utoljára talán hetedik általánosban használtam a magyar vasút a világ leghálátlanabb munkáját végző és legrosszabbul fizetett dolgozóira a „sínbohóc” kifejezést, hogy aztán a nyári szünetben legyen szerencsém egy hónapra belekóstolni a pályamunkások mindennapjaiba. A fonyódi vonalon tisztítottuk a pálya melletti árkokat ásóval, lapáttal. Elég volt megszámolnom a tenyeremen sorakozó előbb víz- majd vérhólyagokat, hogy ne tegyek többé megjegyzést egyetlen vasutasra sem, de az előmunkásra, Radó bácsira is tekintettel kellett lenni: egyrészt a nyaklevesét sem éltük volna túl, másrészt ebédidőben nem mesélt volna Vietnamról és Algériáról, ahová a francia idegenlégióval jutott el. Hetvenévesen is szálegyenes, ijesztően kidolgozott felsőtestét gyönyörű tetoválások díszítették, alsókarján a hétlángú gránáttal. Radó bácsi már évtizedekkel ezelőtt befejezte színes és gazdag földi pályáját, de a Kaposvár-Fonyód pályán még ugyanazok a sínek és talpfák enyésznek, melyek alá még talán ő krampácsolta a követ annak idején. Ám most s(z)ínre lép korunk hőse, Mészáros Lőrinc, és minden másként lesz.