Tag Archives: Vidnyánszky Attila

A Rátóti Zoltán, Szita Károly és a jobbos-fasiszta csőcselék által Kaposvárról elüldözött Mohácsi Jánossal büszkélkedik a Csiky Gergely Színház:

… tessék mondani, lehet itt még valahová süllyedni?

Alávalóságban, pimasz cinizmusban, gátlástalan hírnév-vadászatban, hazugságban, talpnyalásban, mások tollaival való ékeskedésben? Van ennek a dögkútnak feneke, elérjük egyáltalán valamikor? Pánikra persze nincs ok, ez csupán a NER rendes zsigeri, avagy bélmozgása. Annyi történt „mindössze”, s ennek megfelelően lesz rövid is a bejegyzésünk, hogy a hamarosan elkövetkező Pécsi Országos Színházi találkozó honlapján közzétettek egy látványos kis statisztikát arról, hogy ki, hányszor és milyen díjakat ért el a hazai színházi élet legfontosabb seregszemléjén.

Amint a honlapról kiderül, a színházak díjazotti „örökversenyében” a Csiky Gergely Színház az előkelő harmadik. És ez nyilván büszkeséggel tölti el őket, csak azt felejtik el hozzátenni, hogy ezeknek a díjaknak a nagy részét a színház annak a Mohácsi Jánosnak köszönheti, aki a rendezői örökrangsorban viszont az abszolút rekorder. És akit méltatlan, mondhatni gyalázatos körülmények közepette üldöztek el szó szerint Kaposvárról, úgy a színháztól, mint a Kaposvári Egyetem színészképzéséből is. Ekkora öngólt már régen rúgtak, s ekkora, megalázó pofont már régen kaptak a kedves kaposvári kultúrpribékek.

Csiky-botrány- és Fülöp-ügyi fejlemények: zaklatás, mint az irodalmi munkásság része, s más, konyhapulti nyalánkságok

… mint pl. a helyesírási hibák útján elkövetett becsületsértés

Úgy gondoljuk, talán itt az ideje összefoglalni az elmúlt napok színház- és Fülöp Péter-ügyi eseményeit: történt egy s más. Ezek tőlünk függetlenül más megvilágításba helyezik a történeteket, másrészt – hogy stílben maradjunk – új oldalukról ismerünk meg régi szereplőket. Továbbá a sajtó- és közösségi médiavisszhang rengeteget elárul az érintettekről. Mert „a megszólalás maga az ember” Buffon szerint (nem Gigiről, a Juve kapusáról, hanem a kiváló természettudósról van szó), s mondását azért facsartuk ki némiképp, mert szerintünk nem csak a stílus számít, hanem a tartalom is: a mai, álhírektől fertőzött világban annak is van információértéke, hogy ki milyen hazugságok mögé rejtőzik, milyen téveszméket melenget a keblén, s hogyan próbál ebből hasznot húzni.

Nem vénnek való színház: az egyenlő bánásmód-törvény megsértése miatt perlik a Csiky Gergelyt a nemrég elbocsátott színészek, miután felvettek a helyükre négy, frissen végzett Vidnyánszky-tanítványt

Kor szerinti diszkrimináció történt?

Úgy tűnik, a kaposvári színházi élet gauleitereinek nem volt elég az a három-négy méretes pofon, amit az elmúlt években a különböző törvényszékektől és ítélőtábláktól kaptak. A buktasorozatot Vidnyánszky Attila, ill. a Kaposvári Egyetem kezdte: Csáki Juditot, a Színházi Tanszék vezetőjét távolították el törvénytelen módon. Meg is adták az árát, természetesen közpénzből. Folytatódott a Kocsis Pál és Kőrösi András elleni hadjárattal: előbbit szintén az egyetem színházi tanszékéről, Kőrösit pedig a színháztól rúgták ki, ám mindketten győztek a bíróságon.

Most ismét a törvény elé került egy hasonló ügy: nemrég számoltunk be arról, hogy Fülöp Péter, a színház igazgatója – tegyük hozzá, gyalázatos körülmények közepette – mondott fel négy, hosszú ideje a színháznál dolgozó színésznek, akik ismét csak a törvényszékhez fordultak, jó okkal: álláspontjuk szerint munkaadójuk megsértette az egyenlő bánásmódról szóló törvényt, miután négy, a Vidnyánszky-osztályban frissen végzett színészt vettek fel a helyükre. Ha elmúltál negyven, és nem vagy csókos, pusztulj.

Farizeusok ámokfutása, avagy a Jordán-ügy kaposvári szálai

Szombathelyi rémdráma két felvonásban

Nem hisszük, hogy sokaknak kimaradt volna az elmúlt hetek eseménysora, amely a szombathelyi színházigazgatói pályázat körül zajlott. Miután épp egy évtizede Kaposváron is folytonos turbulenciák középpontja a színház, s mivel a (fő)szereplők többsége egykor itt játszott, engedünk kicsit abból a szigorú elvünkből, hogy csak kaposvári témákkal foglalkozunk. Valahol persze mindenki kaposvári – már, ha színházról van szó – s most, hogy a Csiky Gergely visszatöppedt egy művházban játszó félamatőr társulat szintjére, szélesebbre vonhatjuk a horizontot. Azért nem kell megijedni: van helyi vonatkozás bőven – sajnos. Iparszerűen folyik az országban az, ami pár éve Kaposváron zajlott, és sokadszor hangsúlyozzuk, itt, helyben már a következmények is látszanak, csak vettessék ide a vigyázó szem.

Csoportos elbocsátás a Kaposvári Egyetemen: közel száz munkatársnak mondtak fel januárban

A Nemzeti Agráregyetem kihelyezett tagozata lesz?

Több forrásból megerősített információink szerint január 15-ével kilencvenöt dolgozó munkaviszonyát szüntette meg a Kaposvári Egyetem vezetése csoportos leépítés keretében. Az akciót már korábban is tényként kezelte az intézmény belső közvéleménye. A kirúgottak kb. 70 százaléka volt technikai-adminisztratív munkatárs, és egyharmaduk oktató. Úgy tudjuk, hogy az állattudományi kart érintette legérzékenyebben a fűnyíró, amelyhez – szintén információink szerint – a felsőoktatási államtitkárság ragaszkodott, s az ehhez szükséges összeget is a kormány állta. Persze ilyenkor, ahogy lenni szokott, nem feltétlenül azok kerülnek a kapun kívülre, akiknek valóban ott lenne a helyük: túlburjánzó, bürokratikus vízfej dönt arról, hogy mely végtagokat amputálják. A helyi sajtó persze hallgat.

Hát itt a vége: egy Mészáros Lőrinc-közeli cég felvásárolta a Mediaworksöt, így a Somogyi közvetlenül a Fidesz irányítása alá került

Temetni fogjuk, nem dicsérni

Totális diktatúrában totális sajtóellenőrzés van, e fronton pedig csapataik egyre-másra aratják a győzelmeket. Nincs nehéz dolguk. A Népszabadság működésének terrorista akcióhoz hasonlóan alattomos leállítása után már annak, aki a legkisebb figyelemre is méltatja még a hazai sajtó helyzetét, nem lehettek illúziói: a Mediaworks vezetőinek aljas húzása előre vetítette a szintén náluk lévő megyei lapok sorsát (is). A Népszabadság elpusztítása előfeltétele volt egy sokkal nagyobb és a hazai nyilvánosság szempontjából halálosabb „üzletnek”: az ún. vidéki lapportfólió eladásának, amelynek a Somogyi Hírlap-Sonline is a része. Most megint átléptek egy határvonalat: lehet fogalmazni a gyászbeszédeket.

Zsinórpadlás-söprés 2.: a láncoskomikus, az intrikus és a menedzser lenyilatkozza a tutit

Színházi mesék erős idegzetűeknek

Vannak művészek, akiknek voltaképpen az élete az alkotás, afféle folyamatos performansz: úgy tűnik, hogy az elmúlt években szegény, sokat szenvedett Csiky Gergelyünk is inkább a körülötte zajló kisebb-nagyobb botrányokkal vétette észre magát, mint a színpadi produkcióival. Persze soha nem az a hibás, aki odapiszkít az asztal közepére, hanem az, aki szóvá teszi, jelen esetben a KAPOS-T. Az első számú közellenség megtisztelő címért immár senki nincs versenyben velünk, ha valaki a színházi menedzsmentet kérdené, ezt nemrég igazgatói körlevélben is megerősítették a gyengébbek kedvéért. A baj pedig az, hogy észreveszünk dolgokat, amiket a képmutatás Kaposváron intézményesült illemszabálya szerint nem lenne szabad. Három színházi karakter, három ütős nyilatkozat a kulisszák mögötti fülledt világból.

2015 kaposvári hőse: a sötét(b)en látó tündér*

Leltárféle a mögöttünk hagyott évről, a lég- és fellegvárakról

Ahogy eddig, úgy nyilvánvalóan 2016 elején sem ússzuk majd meg, hogy mindenféle rendű és rangú, felkent vagy önjelölt megmondók értékeljék a város elmúlt évét: zengenek majd a dicshimnuszok, nem fukarkodnak önmaguk s a jótevők dicséretével, habár évközben is az ön-tömjénfüsttől bűzlik a helyi közélet. És itt most annak kéne következnie, hogy „bár kétségkívül sok figyelemre és elismerésre méltó eredmény született, de…” Nos, mi kivételesen játsszuk azt, hogy nem jövünk ezzel, és nem kérünk bocsánatot sem azért, hogy létezünk, s, hogy nem állunk be nyolcadiknak semmilyen kritikátlanul lelkendező kórusba. Ezért is gondoljuk úgy, hogy „a totális elsötétítés járma alatt nyögő” város hőse, jelképe 2015-ben nem lehet más, mint a címben említett – és Csonka Ibolya által nagyszerűen megformált – mesealak, a sötétben látó tündér.

Újabb színészképzős történetek: helyezkedőművészet és bosszúkultusz felsőfokon

Leépülőben Kaposvár:  színésznövendékek kicsapva a legelőre

Gyors egymásutánban két hír állította ismét a helyi és az országos figyelem fókuszába a kaposvári színészképzést: az egyik a negyedéves hallgatók nyílt levele az egyetem vezetéséhez, melyben nehezményezik osztályfőnökük, Kocsis Pál eltávolítását, a másik, ezzel látszólag össze nem függő, hogy az új, elsőéves osztály afféle „duális képzésben” működik majd a vezetés szándékai szerint: a Kaposvári Egyetem „együttműködési megállapodást” kötött a székesfehérvári Vörösmarty Színházzal, és a színészhallgatók kéthetes váltásban töltik idejüket hol Kaposváron, hol a színházban. Nyíltszíni taps, hangos ováció a megváltónak. Az már senkinek nem tűnt fel, hogy Szikora János, a színház igazgatója milyen elegánsan tette helyre a lázas semmittevés jegyében született újabb Vidnyánszky-akciót…

Mesés férfiak szárnyak nélkül: volt egyszer egy kaposvári színészképzés

Attila-isten ostoba: nem fellebbezett az egyetem, jogerősen győzött Csáki Judit

Ami persze „csupán” anyagi kárpótlást jelent, s nem azt, hogy helyreállítható az eredeti állapot: a volt tanszékvezető visszahelyezésével egy klasszikus „krétakör-szituáció” jönne létre, amelyben a vezetők villongását a semmiről nem tehető hallgatók szenvednék meg. A kaposvári színészképzés feltételrendszere, szellemisége az elmúlt három évben amúgy is gyökeresen megváltozott Vidnyánszky Attila porcelánbolti tevékenysége nyomán, s nyilván nem csak Csáki, hanem Mohácsi János, Réthly Attila, Jászay Tamás, Csapó Virág és mások visszahelyezése szükségeltetne. Ez viszont azért sem lehetséges, mert az illetők, s a többiek – kirajzván a szűkkeblű Kaposvári Egyetemről – sikeresebbek pályájukon, mint annakelőtte. Előző írásunkban tett ígéretünkhöz híven itt volna a vázlata annak, ami 2012 óta már a Vidnyánszky-korszak számláját terheli.