Tag Archives: Vigasságok tere

És hol tart a Modern városok program? Első rész: színház a színházban

A legendagyártás már beindult, a munkák még nem

Miután bőven eltelt egy év a kaposvári Orbán-járás óta, talán nem lesz haszontalan áttekinteni, hogy hol is tart ez a bizonyos Modern Városok program, annak helyi fejezete. Úgy van-e minden, ahogyan ígérve volt, vagy egy kicsit másképp? Vállalva, hogy ünneprontók és a népszerűtlenek leszünk, megjegyeznénk, hogy Kaposvár társadalmi és gazdaságfejlődéséhez szerintünk kevéssé járul majd hozzá ez a – Szita polgármester által már sokadszorra „történelminek” nevezett – katyvasz. Ami valójában folyik a beruházások körül, az egy jó adag misztifikáció, betonba és malterba ágyazott csodavárás. Ettől még nem lesz jobb a színház, ahogy nem lett jobb hely pl. az „Ifiház”, vagy a Szivárvány sem. Sejthetően így lesz ez a többi portékával is: a hosszú kiéheztetéssel a Fidesz elérte azt, hogy már áhítatosan ég felé emeli a tekintetét a polgár, ha csak meghallja a bűvös szavakat.

Kapos Tv-mélyrepülés, második rész: a kurtizánok nyomorúsága*

Zsoldoskatonák helyett bérgyilkosok

Nem kellett látnoki képesség ahhoz, hogy megjósoljuk: miután „Homáék”, a nagymellényű, fukszos pesti jóarcok „fórumsorozata” az első, kioktató, lekezelő stílusban megtartott kaposvári alkalom után csúfos kudarcot vallott, ők, és a mostanában erősen lapító Szita Károly kommunikációs taktikát váltanak. Marad a „jól bevált” helyi média, melynek megbízható, hűséges kutyái bárkit, bárhol hajlandók megugatni: kórusban vagy szólóban, nekik mindegy. Profinak nem neveznénk őket, de Kaposváron ez nem is követelmény. Miután gyógyíthatatlanul tehetségtelen amatőrök, szofisztikált egyensúlyozás helyett nem marad más számukra: agyonhallgatni, ignorálni az ellenfelet, ellenben csúszómászó szervilizmussal kiszolgálni a hatalmat, arányérzék, jó ízlés és bármiféle stílus nélkül.

Rémségek kicsiny udvara: kínos alibizés vigasságok helyett

Somogyban sem tér, sem ok nincs a mulatozásra

Nem lehet azzal vádolni Somogy Megye Közgyűlését, hogy túl sok feladatot adna akár nekünk, akár más médiumoknak: már meg sem próbálnak úgy tenni, mintha lenne bármi oka a létezésüknek a világon. Kussolnak, lapítanak, felveszik a jól meg (nem) érdemelt kis apanázsukat, olykor – persze óvatosan, nem túl nagy feltűnést keltve – feszítenek egyet-egyet valami kimódolt ünnepfélén a műszálas bocskaikban, plecsniket osztanak saját, néhány, szigorúan belső köreikből való sarlatánnak, akkurátusan lepusztítják a büféasztalt, s újabb fél évre téli (nyári) szállásra vonulnak. A Vigasságok Udvara megnyitása után viszont az az érzésünk: leginkább örülnünk kéne ennek, hogy hála a Fidesznek – legalább virtuálisan – eltűntek a közéletből, és nem engedik őket semmihez nyúlni.

Véget ért a kampány Kaposváron: maradunk az ígéretek földjén

Sejtette mindenki, nem kellett hozzá különösebb jóstehetség: a közel egy évig tartó permanens kampányfesztivál keserű kijózanodással fog véget érni. Voltak persze előjelek is, pl. az „intermodális átverés” Szita Károlytól, vagy a csavaros, csupán időhúzásra jó megfogalmazások a 67-es út ügyében. S lám, eljött az ígéretek be nem tartásának, a hangzatos lózungok elfelejtésének ideje, a szép álmok átadják helyüket pl. az internetadónak, vagy, hogy egy ennél cifrábbat is mondjunk: az önkormányzatok által füstre, kapura, a cipőorr, netán a szakáll hosszára, vagy a cilinder magasságára kivetendő adóknak. Jön tehát a fekete leves, és talán az sem véletlen, hogy Orbán Viktor az internetadóból éppen a rendőrök illetményét akarja jelentősen megemelni. Minthogy a KAPOS-T azt tűzte ki céljául, hogy rajta tartja a szemét a helyi hatalom manipulációin, íme: az első kis csokor az – egyelőre – be nem váltott, a választási kampányban tele szájjal harsogott mindenféléből.