Tag Archives: ZÁÉV

Sittek és sittesek: a Kaposvár-kaposújlaki törmelékbűnözés részletei és fejleményei

Tessék mondani: itt mindenki hülye?

Rutinosabb olvasóink már tudják, hogy egy ilyen fajsúlyú ügyben, amely egyrészt bejárta az országos média minden zugát (persze a kormány- és Fidesz-propaganda eszközeit sem helyben, sem országosan nem számítjuk ide), másrészt extrém módon felkavarta a helyi közvéleményt, számos írást generál majd a KAPOS-T oldalán. Ez volna itt a második, az ügy hátteréről. A felbolydulást a közösségi oldalak forgalmán lehetett lemérni: példátlanul sokan osztották meg, ill. kommentelték a KAPOS-T által feltárt gazságot. Ez utóbbit nem árt aláhúzni, ugyanis sokan, egyszerűbb lelkek még mindig ott tartanak, hogy a „helyi újságok” miért nem írták meg mindezt. Nos, azért, mert nincsenek ilyenek. Nyomorult, fal mellett osonó, besz@ri médiacsicskák vannak, akik tudják, hogy képességeikből csupán arra futja, hogy lessék az utasítást a városházáról: mit kell írni, mit kell mondani. Ám a városháza most maga is hallgat: lapítás van, kuss, némi zavart makogás. Megértjük: ekkora kupac alól, ami most rájuk szakadt, nehéz tagoltan beszélni.

Brutális botrány: egy kaposújlaki erdőterületen rakták le a Csiky Gergely Színház bontási hulladékát, több ezer köbmétert!

Utánunk a vízmosás

Nem cifrázzuk, megrázó információk jutottak el hozzánk ma délelőtt: eszerint a Csiky Gergely Színház bontási hulladékának jelentős része, számításainak szerint legalább ötezer köbméter, fotóinkon is láthatóan ömlesztett, válogatatlan formában egy kaposújlaki erdei vízmosásban, ill. némely újlaki közterületen landolt. A bontási hulladék lerakásáról nem értesült a helyi önkormányzat, arra engedélyt nem adott, s emiatt rendőrségi feljelentés is született. A törmelék szállítását végző alvállalkozó viszont a helyszínelés után kétségbeesett gyorsasággal igyekezett eltüntetni a nyomok egy részét, a legkevésbé sem úgy, mint akinek tiszta a lelkiismerete. A körülményekből egy laikusnak is feltűnhet: itt számos jogszabályt megsértettek. Helyi lakosok vezettek bennünket a hulladéklerakó nyomára, akik elmondták, hogy hosszú hetek óta folyik a törmelék ideszállítása. Információink szerint egy magántulajdonú területről van szó, melynek hivatalos besorolása erdő.

A ZÁÉV-nek mindent szabad a pénzünkért: összegányolt építkezések, elszálló határidők, lapító polgármesterek

Jó kezekbe került a Csiky Gergely Színház?

Talán nem túlzás, ha kijelentjük: mára a legtöbb kaposvárinak úgy a szívéhez nőtt a szomszédos megyeszékhely emblematikus építőipari cége, mintha a mienk volna. ZÁÉV itt, ZÁÉV ott: miután az elmúlt években sikerült majdnem teljesen lenullázni a helyi cégeket, lényegében minden jelentősebb beruházás az ő térfelükön landolt. Nyilván, hiszen a közbeszerzések többségében az ellenfél valamilyen kamu-konzorcium, vagy ugyanazon tulajdonosi körhöz tartozó cég, de még ebből sem jutott Kaposvárra egy fél sem. Ez is nagy baj persze, de az igazi az, ami egyre inkább körvonalazódik az itt következő történetben is: a Fidesz-csókos vállalkozás szent tehén, amely nem elsősorban építésre, hanem az EU-s és állami pénzek „felhasználására” szakosodott. Már, ha értik, mire gondolunk.

És hol tart a Modern városok program? Első rész: színház a színházban

A legendagyártás már beindult, a munkák még nem

Miután bőven eltelt egy év a kaposvári Orbán-járás óta, talán nem lesz haszontalan áttekinteni, hogy hol is tart ez a bizonyos Modern Városok program, annak helyi fejezete. Úgy van-e minden, ahogyan ígérve volt, vagy egy kicsit másképp? Vállalva, hogy ünneprontók és a népszerűtlenek leszünk, megjegyeznénk, hogy Kaposvár társadalmi és gazdaságfejlődéséhez szerintünk kevéssé járul majd hozzá ez a – Szita polgármester által már sokadszorra „történelminek” nevezett – katyvasz. Ami valójában folyik a beruházások körül, az egy jó adag misztifikáció, betonba és malterba ágyazott csodavárás. Ettől még nem lesz jobb a színház, ahogy nem lett jobb hely pl. az „Ifiház”, vagy a Szivárvány sem. Sejthetően így lesz ez a többi portékával is: a hosszú kiéheztetéssel a Fidesz elérte azt, hogy már áhítatosan ég felé emeli a tekintetét a polgár, ha csak meghallja a bűvös szavakat.

Újabb határidő-csúszás: a városházi „szakemberek” dilettantizmusa miatt nem készül a vasútállomás?

Télen-nyáron a peronon: a kaposváriak lassan megszokják

Egy év alatt épült fel, viszont közel két év kell a felújításhoz: mi az? A kaposvári vasútállomás renoválásának története éppen olyan regényes, mint a hozzá kapcsolódó mesebeli „intermodális” közlekedési központé: múltja legendáktól, jelene elhallgatásoktól és hazugságoktól övezett. Az „utazóközönség” már beletörődött abba, hogy második éve néhány bádogkonténer jelenti a megyei jogú város helyközi közlekedésének bázisát (nagy dolog, a helyit még az sem), hogy nincs a közelben egy nyomorult parkoló, s, hogy a galambok már jóval azelőtt förtelmessé piszkítják az állomásépületet, hogy elkészült volna. Már a harmadik határidőn is túl vagyunk, de az átadásnak még híre sincs, nemhogy hamva.

Csiky-darabok: színházfelújítás kérdőjelekkel, igazgatói pályázat orosz módra

És függönyfal lesz, vagy nem?

Orgazmusközeli állapotban trombitálta világgá a városháza, a színházvezetés és a velük összenőtt helyi média: költözik a társulat, indul a Csiky Gergely Színház átépítése, felújítása. Megannyi ígéret, ezer, soha be nem tartott időpont után megkezdődik végre. Nyilván ugrándozni kéne örömünkben, de dicsérjük csak nyugtával azt a napot: fogalmunk sincs, hogy mennyire lesz majd színházszerű az Agora-beli működés, és mennyire morzsolódik le a társulat és a közönség. Azt tudjuk, hogy a nyolcvanas évekbeli felújításnál szakmai alapfeltétel volt, hogy egy év alatt kész legyen, mégpedig azért, hogy ne széledjen szét az akkori, legendás csapat. Most a minimum a két év, de megkockáztatjuk: kisebb csoda volna, ha tartanák a határidőt.

Tutti megmondja a tutit: Eperjes Károly bejelentkezett a Csiky Gergely színház igazgatójának

Imádkozósáska-veszély jobbról

Rátóti Zoltán „leköszönt”, sokkal inkább megbukott színigazgató interjúban kelt ki magából azok, pl. Csáki Judit színikritikus ellen, akik a „agresszíven megmondják, mi a tuti”. Már persze rajta kívül, mert neki, mint a magyar kultúra legfőbb letéteményesének számító – jelentsen ez bármit – Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozatának vezetőjeként istenadta joga van ehhez. Róla is ejtünk még pár keresetlen szót, habár ő már a múlt, s mi orcánkat mindig a kelő nap fényében fürösztvén, ha olykor hunyorogva is, de makacsul a jövendőt fürkésszük. És ami most a madarak röpténél kissé biztosabbnak látszik: Eperjes Károly néhány napja, az ATV-nek nyilatkozva alig hagyott kétséget afelől, hogy ő és a kaposvári színház alig kihűlt direktori széke kölcsönösen érdeklődnek egymás iránt. Vagy valami hasonló, de az tuti, pontosabban Tutti.

Nagyfiúk a homokozóban: Kaposvár és Paks polgármestere atomerőművet építenek

„A shownak mennie kell”

Emlékszem, milyen jól szórakozott egy egész tantestület kiváló, ám végtelenül naiv, és a hétköznapi dolgokban teljesen járatlan kollégánkon, mikor az valami rejtélyes okból 1988-ban belépett az MSZMP-be. A buli végén, zárórakor, mikor már az őstagság is kifelé sasszézott, neki fontos lett. Csak ehhez tudnánk hasonlítani Szita Károly minapi akcióját: Kaposvár városa együttműködési megállapodást kötött Pakssal, úgymond „kiaknázandó” a Paks II. vagyis a teljes Európai Unió és a magyar lakosság döntő többsége által ellenzett, feltehetően soha meg nem valósuló atomerőmű-beruházásból lehulló esetleges „lehetőségeket”. Most, a szezon végén, amikor egyre nyilvánvalóbb, hogy az egészből nem lesz semmi, úgy látszik, sikerült tető alá hozni azt a paktumot, amely még talán a szabadföldi karalábétermesztésnél is jobban segíti majd az amúgy nem is létező kaposvári munkanélküliség felszámolását.

Véget ért a kampány Kaposváron: maradunk az ígéretek földjén

Sejtette mindenki, nem kellett hozzá különösebb jóstehetség: a közel egy évig tartó permanens kampányfesztivál keserű kijózanodással fog véget érni. Voltak persze előjelek is, pl. az „intermodális átverés” Szita Károlytól, vagy a csavaros, csupán időhúzásra jó megfogalmazások a 67-es út ügyében. S lám, eljött az ígéretek be nem tartásának, a hangzatos lózungok elfelejtésének ideje, a szép álmok átadják helyüket pl. az internetadónak, vagy, hogy egy ennél cifrábbat is mondjunk: az önkormányzatok által füstre, kapura, a cipőorr, netán a szakáll hosszára, vagy a cilinder magasságára kivetendő adóknak. Jön tehát a fekete leves, és talán az sem véletlen, hogy Orbán Viktor az internetadóból éppen a rendőrök illetményét akarja jelentősen megemelni. Minthogy a KAPOS-T azt tűzte ki céljául, hogy rajta tartja a szemét a helyi hatalom manipulációin, íme: az első kis csokor az – egyelőre – be nem váltott, a választási kampányban tele szájjal harsogott mindenféléből.

Barbárok a kapuk előtt: múzeum után pusztuljon a levéltár?

Semmi nem mutatja jobban a Fidesz és kapcsolt részei kultúraellenességét, mint a helyét nem találó Somogy Megyei Közgyűlés bolyongásának újabb állomása: az Odüsszeuszt és Kolumbusz Kristófot megszégyenítően nyughatatlan szervezet ismét költözik. 2011 végén befészkelték magukat a volt megyeházára, kitúrták és szanaszét szórták a városban a Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményét és osztályait, a vezetők berendeztették irodáikat a múzeum gyűjteményéből származó bútorokkal, festményekkel, s most, alig több, mint két év után ismét odébbállnak. Kivételesen nem az Azori szigetekre lesz a séta: a Somogy Megyei Levéltár dolgozói és gyűjteménye penderülnek ki a hóra a fogyatkozó, funkcióját és hatalmát vesztett, egyre szánalmasabban vergődő „megye” újabb akciója nyomán.