Tag Archives: Zselici Forrás

Büdösvíz: kétmillió forintra perli a Kaposvár Most kiadóját, a Zselici Forrás Kft.-t a dohánybolti gyilkossággal megrágalmazott fiatalember

A sánta propagandistát is utoléri a kamion olykor

Megvan annak is a járulékos haszna, ha az emberfiát állandóan a bíróság elé rángatják: várakozás közben a tárgyalótermek kifüggesztett tárgyalási jegyzékein olykor egészen érdekes név-párosításokat olvashatni. Így jártunk nemrég, s láttuk viszont ajtóra szegezve régi kedvencünket, a Kaposvár Most, (inkluzíve Kapos Extra, Rádió Most) kiadóját alperesként szemben egy halványan ismerős névvel, személyiségi jog megsértése ügyében. Innen pedig már nem volt nehéz kideríteni, helyesebben felidézni, vajon mi is történhetett.

Hazudni minden hullámhosszon: nyilvános a gumihulladékos „közvélemény-kutatás” eredménye

A Kaposvár Most „kutat ás” – és maga esik bele

Nem voltak kétségeink afelől, hogy Szita Károly épp most, ezekben a kritikus pillanatokban nem hazudtolja meg egykori, állampárti besúgó múltját. Lényegében eddig is konspirációs és dezinformációs technikákra építette hatalmát, így csak idő kérdése volt, hogy mikor érkezik az első, jól irányított közvélemény-kutatás. Nem vártunk hiába: a Kaposvár Moston (hol máshol) meg is jelent ma reggel a diadal: a kaposváriak 56%-a támogatja a beruházást. Akkor is megjósolható lett volna az eredmény, ha le sem folytatják: már a kutatást is a „Zselici Forrás Szolgáltató Kft.” rendelte meg, és persze a „függetlenségnek” is adtak rendesen: a végrehajtó egy cseppet sem meglepő módon az a Fidesz-közeli Real-PR 93 kft., amely 2015. márciusában a Rákóczi futballcsapat támogatásáról kérdezte Kaposvár lakóit. Ha viszont mindezt tekintetbe vesszük, az eredmény lesújtó Szitára, a Homatechre és a csatlósaikra nézve.

A menekültügy szennyes hordaléka: akcióban a kaposvári „írástudók”

Manipulációs kisokos kezdőknek és haladóknak

Nehéz volna összehozni népszerű, mindenki számára tetszetős okfejtést a menekültkérdésről, főleg, miután a valódi befogadó országok is tűrőképességük határára jutnak lassan, s így nyilván ott is felerősödtek azok az idegenellenes szólamok, melyek itthon a Fidesz-kormány jóvoltából év eleje óta mindent elnyomnak. Nem kívánnánk ebben (sem) magasröptű bölcselmekkel, netán az üdvözítő megoldással szolgálni, csupán néhány végtelenül jellemző helyi (média)jelenségre mutatnánk rá, melyek a legpusztítóbb mellékhatásai annak, ami épp történik. A menekültellenes hisztéria, melynek rémisztő volta leginkább a közösségi oldalak megnyilvánulásaiban érhető tetten, a tudatos uszítás, tömegmanipuláció tragikus következménye, társadalomromboló hatása felmérhetetlen.

Alsó hangokon: ez most kerékpártároló vagy zsebpénz a baráti médiának?

Néhány hete kezdte piszkálni a sajtó az Öveges-program keretében a középiskolákban létesített természettudományos laborok ügyét. Erről szóló levelet „fújt be a szél” a Somogyi Hírlap szerkesztőségébe is, mely a Táncsics Gimnáziumban létesített tanterem építése során elköltött összegekről emlékezett meg: 160 millió forintnyi hibádzik az ismeretlen informátor szerint. Habár a beruházást lebonyolító KLIK gigantikus méretű, ám borsónyi agyú dinoszauruszhoz méltóan még a mai napig nem bírt reagálni, érzésünk szerint minden fillérnek meglesz a gazdája. A dolog nem így működik: nyilvános, és egy kicsit sem szégyellik. Ezt egy egyszerű, ám szemléletes példán, a szintén táncsicsos, ill. Klebelsberg-kollégiumban létesítendő kerékpártárolók kapcsán bemutatnánk.

Tű a szemétdombon

Múlt év szeptemberében jelent meg a Kaposvár Most weboldalán egy hercig kis szösszenet, amit annyira jellemzőnek érzünk a kaposvári médiaviszonyokra, hogy egy röpke széljegyzet erejéig kivételesen eltekintünk másodlagos frissességétől.

Mert ami igazán szellemes, az mindig fáj valakinek. Már a cím – Kisvárosi dráma – eredetiségével lenyűgöz, megsemmisít. A sztori nem kevésbé: A Somogyi Újság szerkesztőségében hideg van, nincs pénz fűteni, mert valaki, most még ne áruljuk el a nevét, nem perkál: nem tette le a szokásos milliókat, ezért a szerkesztőség elhatározza, hogy ezentúl nem írják le többé az illető nevét. Az igazán jó sztorik, mint a Háború és béke, a Varázshegy, vagy a III. Richárd, mind elmondhatók egy mondatban.