Megjöttek az első negyedéves statisztikai adatok: Kaposvár éppen olyan tragikus foglalkoztatási mutatókat produkál, mint korábban

Közmunka, avagy az esélytelenek nyugalma

Szita Károly, Kaposvár nagy gondolkodója éppen mai, szokásos – nyilván Orbántól ellesett – alákérdezős interjújában lelkendezett azon, mennyire erősödik a helyi gazdaság. Konkrétumot ugyan nem sokat említett, kivéve, hogy a Metyx nevű török cég, amely a Nabi telephelyét vette meg, száz fős létszámfejlesztést tervez – majd, egyszer. Mi viszont figyelemmel kísérjük a Belügyminisztérium adatait, s ebből éppen a polgármesteri öndicshimnusz ellenkezője derül ki: Kaposvár egy tapodtat sem halad előre azon az úton, amelyen ma már szinte minden megyei jogú város, ahol valóban javulnak a foglalkoztatási mutatók. A város egyhelyben jár, vezetője és a neki szolgáló lakájmédia pedig egyre reménytelenebbül mantrázza a semmit.

Abban ma már széles körű egyetértés van, hogy a közfoglalkoztatás nem oldotta meg a magyar munkaerőpiac problémáit. Nemrég ismerte be a kormány, hogy a közmunkaprogram kudarc, és már a 2017-es költségvetésből is látszik, hogy megpróbálnak kihátrálni belőle. Kevesebbet költenek rá, és a közmunkások bérét tudatosan eltávolítják a minimálbértől, hogy így próbálják rákényszeríteni őket a váltásra – már, ha volna hová és mire.

Ennek azonban nem sok eredményét lehet látni Kaposváron az első negyedéves adatok alapján. A 2016-os csúcs, a 1024 fő átlagos közmunkás-létszámhoz képest van némi csökkenés, de ez az első negyedévben így szokott alakulni. Most 898 fő dolgozik Kaposváron közfoglalkoztatotti viszonyban, és nincs elmozdulás a megyei jogú városok sorrendjében.

Közfoglalkoztatási mutató a megyei jogú városokban. Az arányszám azt mutatja, hogy a munkaképes korú lakosság (15-64 évesek) hány százaléka közmunkás. Kaposvárt alul, nagyon az átlag alatt tessék keresni.

Kaposvár ma is hátulról a negyedik: csak Miskolcot és Hódmezővásárhelyt előzi meg (ezeket csupán néhány tized százalékkal) valamint a tragikus foglalkoztatási helyzetben lévő Salgótarjánt.

Az összehasonlítás alapjául, mint eddig is, a közfoglalkoztatási mutatót vettük, amely azt mutatja meg, hogy a közfoglalkoztatásban részt vevők havi átlagos létszámának aránya mekkora a munkavállaló korú népességhez viszonyítva.

Ez szerintünk a legbeszédesebb statisztikai adat:

nemcsak azt mutatja meg, hogy az adott városban mennyien tengődnek a munkanélküli el- vagy el nem látás mellett az állam szűkös kenyerén, hanem arról is árulkodik, hogy mekkora az adott település népességéből azoknak az aránya, akik a mai, egyre erősödő munkaerőhiány ellenére nem rendelkeznek olyan képességekkel, hogy elhelyezkedjenek a versenypiacon.

Összességében tehát arról, hogy mennyire fejlett vagy fejletlen egy város gazdasága, ill. társadalma, mekkora esélye lenne befogadni egy céget, amely nagyobb létszámban magas szakmai tudást várna el a jelentkezőktől.

Csak, hogy teljes képet kapjunk: az ország egészének közfoglalkoztatási mutatója, beleértve a sok-sok apró, elszigetelt falut, ahol nincs is más lehetőség, 2.93%. Tehát a munkavállaló korú népességnek, a 15-64 éveseknek országosan 2.93 százaléka közmunkás.

Kaposváron ez az adat alig jobb, 2.17%, miközben, ne feledjük, egy dunántúli megyei jogú városról beszélünk. Megismételnénk: ez a 23 megyei jogú város közül a negyedik legrosszabb adat, s itt látható a többi is. A megyei jogú városok országos átlaga 1.40%, a dunántúliaké 1.02, ez utóbbi kategóriában Kaposvár tökutolsó, inkább a távol-keleti rozsdaövezet számait hozza.

A közfoglalkoztatási ráta pedig, amely az összes álláskereső létszámához viszonyítja a közfoglalkoztatottakét, országosan szintén a legrosszabbak egyike: 32.37 százalék. Ez a megyei jogú városok többségében 18-20% körül mozog, még az északkeleten is, csupán Lázárfalván, Hódmezővásárhelyen haladja meg a kaposvári értéket. Ez leginkább arról tanúskodik, hogy az álláskeresők mekkora hányada az, akinek esélye sincs más munkát találni: mennyien szorultak be végleg, reménytelenül a közmunkába.

Kaposvár ebből a szempontból inkább egy kelet-magyarországi falu képét mutatja, mintsem egy dunántúli megyei jogú városét…

Nos, van mire szerénynek lenni: a számok folyamatosan, negyedévről negyedévre cáfolják a hurráoptimista szólamokat. Ha pedig központi utasításra csökkentik a közmunkások létszámát, azonnal oda lesz a munkanélküliség csökkenéséről szóló színes-szagos mesefüzér.

Mely legutoljára, épp egy éve egy szintén török befektető, szigetelőanyag-gyárosról szólt, aki százötven munkahelyet teremtett volna negyven millió eurós beruházással. Azóta sem hallottunk róla – a törökök már csak ilyenek.

H. I.

Kapcsolódó dosszié: Kaposvár, a gugyuló város

Nyilvánítson véleményt (lájk, komment, megosztás, ilyenek) a KAPOS-T Facebook-oldalán!