Útügyeink félúton: csapataink sarcban állnak, a kormánynak elmentek otthonról

Vannak vidékek, ahol magas és megbízható a társadalmi szervezettség, jól működnek az intézmények, beleértve a fékeket és ellensúlyokat, és az infrastruktúra sem szomáliai szintű. Ők a jódli és a sörfesztivál mellett arról híresek, hogy nagyjából két évnek kellett, ill. kell eltelnie, míg a tervből, hogy személygépkocsikra is érvényes útdíjat vezetnek be, valóság lett, vagy lesz. Szegények. Arról ne is beszéljünk, hogy a mértéke jövedelem- és hasznosság-arányosan a magyarénak kb. egytizenketted része, hiszen nincs már olyan Facebook-polgár, aki legalább nyolc-tíz ismerősétől ne kapta volna meg az erről szóló képecskét. Tehát nagyjából annyi, mintha Magyarországon 43 és félezer helyett 3600 forintot kéne egy éves, az egész országra érvényes, korlátlan matricáért fizetni. Nyilván ezért nem törtek ki jelentősebb utcai megmozdulások az intézkedés nyomán – Ausztriában és Németországban. „Sag schon…”, mi az nekik…

Kicsiny hazánkban viszont azon megy a versengés, hogy a kormány- és közeli „szervei” rá tudnak-e licitálni előző napi vagy heti baromságaikra, hogy feledtessék azokat, hogy a háborús hisztériát, a válságtudatot és azt a bizonytalanság-érzést, hogy „holnap még ennél is rosszabb jöhet”, fenntartsák a köztudatban. Ennek volt jó eszköze a netadó-riadó, melyet aztán – betartva a régi fideszes ökölszabályt, hogy Orbánnak mindig az első ajánlata a legjobb – követett az útadó, melynek semmi egyéb célja nem volt, mint erőfitogtatás befelé és kifelé, zavarkeltés és figyelemelterelés.

szita_interju

A mikrofonállvány és alanya: a cikk első címe úgy szólt, hogy “Rossz döntés volt…”, ezt egy óra múlva – nyilván a polgármester parancsára – levették, és “Korai volt fizetőssé tenni”-re változtatták. Nehogy baj legyen belőle…

Annak ellenére, hogy Kaposváron az a sajátos helyzet állt elő, mely szerint úgy istenigazából a többségnek közvetlenül nem létkérdés az útadó, hiszen a Balaton déli partjának települései elérhetők útdíj nélkül, az 61-es út elkerülő szakaszát pedig a városiak többsége egyáltalán nem használja, határozott ellenállás fogadta helyben az újabb sarcot, mely elsődlegesen egy nagy támogatottságú Facebook-csoport létrejöttében nyilvánult meg. Mindenki számára egyértelmű volt, hogy miért káros az újabb lehúzás – irritáló, indokolatlan voltán túl – az itt élők számára: óhatatlanul bevonz egy bizonyos mértékű forgalmat, amely eddig az elkerülőn bonyolódott.

Ezt a tényt ma egyetlen ember vitatja Kaposváron: Szita Károly polgármester.

A Kaposvár Most rádiónak adott interjújában, melyet különleges, nem lélek-, hanem gyomoremelő élmény volt végighallgatni a rádiózásra született mikrofonállvány, S. Kovács Zoltán kásás-slájmos-raccsolós-dadogós baritonjának kíséretében, azt állítja szó szerint: „egyáltalán nem biztos”, hogy megnövekszik a forgalom emiatt a városban. Szita, aki állítólag oroszlánként harcol a 61-es díjasítása ellen, hosszú percekig egyébről sem beszél, csak arról, hogy milyen fantasztikusan előnyös a megyei matrica, és „mennyi pénzt hagy az emberek zsebében”. És a továbbiakban sem azzal folytatta érvelését, hogy a bejövő forgalom megnöveli a balesetveszélyt és a környezetszennyezést, hanem azzal, amit a minisztérium felé is képviselnek: „a 61-es és 67-es útszakaszok befejezetlenek, s, majd ha elkészülnek, fizetőssé tehetők”.

street_monitoring

Ma, a mobiltelefonok korában ilyen kis eszközökkel monitorozzák a forgalmat. Egy szökőkút árából tízet is lehetne venni…

A kommunikációs bakik és a látható tanácstalanság mellett valószínűleg ez a legsúlyosabb hiba, amit ez ügyben a fideszes városi és megyei politikusok elkövettek, hiszen éppen saját kormányuk volt az, amely konkrétan levette a napirendről, s a 2020 utáni évekre tolta az M9-es továbbépítését, ez egyértelműen kiolvasható az érvényes IKOP-ból (bővebben itt írtunk róla), és a 67-es úthoz pedig, habár teljes hosszában megtervezett és előkészített állapotban vették át 2010-ben, és „csak” folytatni kellett volna, immár ötödik éve hozzá sem nyúltak. Ennek folytatása talán 2017 táján várható, de arra a mai napig csupán zavaros magyarázatok vannak, hogy pl. Somogyaszalónál miért kellett áttervezni egy állítólagos Natura 2000-es természetvédelmi területet érintő szakasz miatt, mikor korábban már érvényes engedélye volt.

A baj tehát az, hogy egy teljesen irreleváns, értelmetlen érveléssel állnak elő, hisz immár nyilvánvaló, hogy az M9-es sohanapján fog elkészülni, és Szita konkrétan megkérdőjelezi a kaposváriakat közvetlenül sújtó, egyértelmű forgalomnövekedés következményeit. S még ez sem elég: cselédsajtója kétségbeesett, hisztérikus kirohanást intéz azok ellen, akik minderről mást merészelnek gondolni.

Az Együtt 2014 kaposvári szervezete ugyanis aláírásgyűjtést kezdeményezett azért, hogy a forgalom növekedésének egy-egy kritikus pontján, pl. a Füredi és a Nádor utca kereszteződésében is létesítsenek forgalomirányító lámpával védett gyalogátkelőhelyet. A sajtótájékoztatón, melyen persze sem a Kapos Tv, sem a Kaposvár Most nem volt jelen, elhangzott: ezeken a pontokon eddig is sorozatban voltak balesetek, például a 2008-as, tragikus évben, amikor két egymás utáni napon is súlyos szerencsétlenség történt. A forgalom növekedésével pedig – amelyhez pl. pár nap után Somogyi Hírlapnak is elég volt a szemrevételezés, óhatatlanul újabb tragédiákra lehet számítani.

hamisitas_full

A kirohanáshoz olyan képet mellékeltek a kaposvári hírhamisító kisiparosok, melyen teljesen üres a Nádor utcai kereszteződés. Volt kitől tanulniuk…

Tegyük hozzá: a kezdeményezésről tudósító két helyi médium, a Somogy Tv és a Somogyi Hírlap előtt kivételesen megemeljük a kalapunkat, ugyanis ők felismerték, hogy itt az érdek közös: az ellenzék, a civilek és a szavak szintjén a fideszes városvezetés is egyet akar: ne legyen fizetős az elkerülő. Miután számos esetben illettük szakmai kritikával működésüket, most nem spórolunk a dicsérettel sem: teljesen korrekt tudósításokat közöltek (a Somogyi itt), beleértve azt is, hogy megkérdezték Pécsi Norbertet, a Magyar Közút Zrt. szóvivőjét, aki persze kellően blamálta magát: szándékosan félremagyarázta a kérdést, és nem a gyalogátkelőre, hanem a Nádor utcai kereszteződésre telepítendő lámpáról beszélt, mely szerinte „nem indokolt”, ahogy szerintük a forgalom növekedése sem volt jelentős. Nem tudjuk, ezt honnan veszi, miután ők semmiféle forgalomszámlálást nem végeztek, ahogyan a kaposvári önkormányzat sem.

Pedig Kaposvár vezetésének ez lett volna az első, és legfontosabb feladata: azonnali forgalomszámlálást végezni, ill. végeztetni, hogy hivatalos adatokkal indokolhassák az útdíj eltörlését.

Ennél sokkal egyszerűbbnek vélték, ha kézivezérelt médiájukban hírnek álcázott, személyeskedő, burkolt fenyegetést tartalmazó kiáltványban próbálják lejáratni azokat, akikkel – legalábbis egy közös cél erejéig – együtt kéne működni. Ezt rajtuk kívül – úgy tűnik – mindenki felfogta. A Kaposvár Most szerint – és efféle érvelést utoljára Grósz Károly környékéről lehetett hallani – a fideszes városi és megyei vezetők éjt nappallá téve, arcuk verejtékét hullatva „dolgoznak” annak az útdíjnak az eltörlésén, amelyet elmebeteg kormányuk egyeztetés, előzetes hatásvizsgálat és számítások nélkül az ország népére zúdított.

Az a baj, hogy ebből a mértéktelen erőfeszítésből nem túl sok látszik. Talán lazítani kéne egy kicsit, azzal kevesebb kárt okoznának.

H. I.