Nem, nem lesz összekötve a Donner a belvárossal…
Szép csendesen azért csak elválik, népiesen szólva az a bizonyos sz@r a májtól: a napokban kiírták a kaposvári intermodális közlekedési központ megvalósítására szóló pályázatot. Ez persze újabb üdvrivalgásra adott alkalmat a helyi cselédsajtónak, amely továbbra is a régi, harmincöt milliárdra tervezett makettekkel hülyíti azokat, akik még egyáltalán figyelemre méltatják. A kiírás azonban, amely a magyar közbeszerzési értesítőben még nem, csupán az európaiban jelent meg, legalább annyi mindenről árulkodik, mint annak idején Krakus Péter a kommunista állambiztonságnak: pl., hogy a „történelmi” tervnek, amely menet közben kevesebb mint az egyharmadára töppedt össze, éppen azt a részét húzták le, amelyről a leghasznosabb lett volna: a belvárost a Donnerrel és a fürdővel összekötő aluljárót. Lehet újabb meséken agyalni.
Szita Károly számtalan hazugsága közül az egyik a közlekedési központ összköltségére vonatkozott: egy sajtótájékoztatón azt állította, hogy a 35 milliárd azért csökkent le először 12-re, majd 10 és félre, mert „a többi az a MÁV beruházása, az ott jelentkezik”. Nos, a pályázati a kiírásból egyértelműen kiderül: a vasutat jelenlegi tervek szerint csupán a felsővezeték és a biztosító berendezések „kismértékű módosítása” érinti, amely benne van a 10,5 milliárdos költségvetésben, tehát
szó sincs arról, hogy a MÁV saját vagy más forrásból még plusz 25 milliárdot elköltene Kaposvár közlekedésére.
A másik „intermodális” vagy inkább intergalaktikus polgármesteri hazugság 2016 június 9-én, azon az ominózus közgyűlésen hangzott el, amikor Szita hírhedt, gúnyos kijelentését tette, mely szerint „kezdi úgy érezni, hogy nem tudnak összeszedni 15 ezer aláírást a gumifeldolgozó ügyében”. Arra az ellenzéki kérdésre, hogy miért csak 10,5 milliárd van az intermodálisra harmincöt helyett, azt válaszolta: „nem visszük a vasutat a föld alá, ahogy korábban terveztük, mert nincs annyi pénz, de tíz és fél milliárdból is csodákat hozunk létre”.
Karesz Csodaországban: soha nem volt tervben, hogy leviszik a vasutat a föld alá. A csodára kicsit várni kell, míg beszerezzük az anyagot, ami ő szív. Minőségi cucc híján lehet nagy dózisban fogyasztani Kaposvár Mostot és társait…
Már a közgyűlésen is megcáfolták ugyan, de rögzítsük még egyszer a tényeket: 2012-ben kapott a város az államtól 378 millió forintot arra, hogy megtervezzen egy 31, később 35 milliárdos közlekedési központot. A tervek elkészültek, a pénzt elköltötték, és most újratervezik kb. ugyanennyiért, tehát közel félmilliárd forintot csak erre – újfent és már sokadszor – sikerült kiszórni az ablakon.
Szita 2012-es nyilatkozata: a 378 millió forint közpénzből elkészült tervek mehetnek a kukába, de szögezzük le: azokban sem volt szó arról, hogy a vasúti pályát leviszik a föld alá. Talán a kaposvári metróról tetszett álmodni egy zsíros vacsora után…
Viszont a 2014-es maketteken jól látszik, hogy még a 35 milliárddal számoló tervben sincs szó arról, hogy a vasút a föld alá kerülne. Ez soha, egyetlen percig sem merült fel, legfeljebb Szita Károly lázálmaiban. Vajon a világ civilizált részén meddig engedhetné meg magának egy polgármester, hogy esze nélkül, össze-vissza hazudozzon?
Aluljáró? Milyen aluljáró?
Nézzük tovább: 2016 áprilisában, már a lecsökkentett, 10,5 milliárdos összegről állította Szita: „Összesen 14 jelentős eleme van a beruházásnak. A Dózsa György utca vasútállomás felőli végén indítunk majd egy gyalogos és kerékpáros aluljárót, ami a Csík Ferenc sétánynál ér véget, ám az aluljáróból fel lehet majd menni a vasútállomáshoz és a buszperonokhoz is”.
Nos, a tisztelet legcsekélyebb jele nélkül: a Dózsa György utca végéből lóf@sz sem fog indulni, nemhogy aluljáró. Az csak úgy menet közben eltűnt, ugyanis a kiírásban már nem szerepel.
Nem, nem lesz aluljáró, pedig ez a nyilatkozat már az idén született, és a mostani 10,5 milliárddal számol. Ha áprilisban még kijött volna a 10,5-ből, decemberre mi változott? Egyszerűen: nem lehetne végre abbahagyni a hazudozást?
És jelentsük ki azt is: ez volt talán a leginkább ígéretes része a projektnek, ugyanis a 21. században már nem szoktak a sínek között bucskázni az utasok, hanem aluljárón közelítik meg a vonatokat. És a város állítólagos gyöngyszemének kikiáltott Virágfürdőt (meg persze a majdani sportuszodát és az ide álmodott luxus wellness-hotelt) is innen lehetett volna elérni kulturált módon a belvárosból, és ez köthette volna össze a Donnert is (részben) a belvárossal egy, eredetileg a koncepció részeként szereplő Kapos-hídon át.
Aki ennek a tervnek a lelkét-lényegét elvetette, az legalább akkora címeres ökör, mint aki a belvárosba telepítette a Tescót és a többi városhatárba való áruhodályt, amely miatt a teljes magyar városépítész-társadalom Kaposváron röhögött. Így lehet tönkretenni fél vagy akár egész évszázadra is a városképet.
És még nincs vége: a terv és a tálalása egyszerűen merő, nettó hazugság. Kulcsfontosságúnak kiáltja ki azt a felüljárót, amely a Bartók Béla utcát köti össze a Petőfi térrel, amelyen „kerékpárosok és gyalogosok közlekedhetnek”.
Mi van? Ez volna a nagy truváj? De hát ez a híd már létezik 1988 óta!
Éppen olyan sz@rul és sután köti össze a Donnert a belvárossal, ahogy az új fogja – a makettek szerint. A vasút villamos vezetékei miatt túl magasra kell tenni – és még így is veszélyes, már két halálos áldozatot is követelt a magasfeszültség – ezért kellett hozzá a kínkeserves „tekergős” feljárat, ami vagy 400 méterre növelte a kb. 150 méternyi távot.
Miért is kell eurómilliókból lerombolni, majd újjáépíteni ezt a rémes gyaloghidat? Ilyen gazdagok vagyunk a más pénzéből? Sejtésünk szerint csupán arról van szó, hogy valakinek nem tetszik ez a városképet valóban elcsúfító, szörnyszülött épület.
Most átépítik csilliárdnyi EU-s pénzből, hogy a végeredmény ugyanaz legyen: gyalogosok és kerékpárosok járhatnak rajta, ahogy most, és szidják az anyját annak, aki kitalálta, miután ugyanúgy többszörösére növeli a két pont közti távot. A lifteket az első héten a donneri cigánygyerekekre műszaki okokra hivatkozva le fogják állítani.
És, hogy ne maradjunk adósok a cím megfejtésével: az egyik városházi tervtárgyalás során a „tekergőhíd” új változatára az építészi fantázia odaálmodott egy függőhídra emlékezető tartópillért és kábeleket. Erre jegyezte meg Szita Károly ízlésesen, kedvenc szavát használva, hogy nem kell ide ez a „Los Angeles-i buziság”. Mire valaki halkan megjegyezte a jelenlévők közül, hogy a Golden Gate híd San Franciscóban van…
H. I.
Folyt. köv.: Cikkünk következő részében megírjuk, mint a pitypang, hogy miről is szól ez történet ténylegesen, mi az érdeke a MÁV-nak, és mit kéne valójában tenni ahhoz, hogy a közlekedésfejlesztésre elköltött milliárdok értelmesen, a térség fejlődését szolgálandó hasznosuljanak.
Nyilvánítson véleményt a KAPOS-T Facebook-oldalán!
