Hosszú lesz, bár ebben a cikkünkben inkább képek sorjáznak majd egymás után, itt-ott néhány mondat kíséretében – talán nem is veszik rossznéven túlságosan a tisztelt olvasók. Nemcsak az internet őriz meg ugyanis – egynémely kormánypárti politikus nagy bánatára – mindent, hanem a vastag, drága, fóliázott műnyomó papír is, melyen négyévente a kaposvári városvezetés világra szóló eredményeit és gigantikus terveit hozza a helyi választópolgárok tudomására. Mindezt ugyan – tökéletesen erkölcstelen és alávaló módon – közpénzen, de legyünk finnyásak: másik (kenetteljes baromságokkal teli) propagandafüzetét sem a Fidesz, hanem a Kaposvár Polgáraiért Egyesület adta ki. Utazzunk tehát kicsit vissza az időben: volt nekünk lezsírozva, raktáron egy 2006-os és egy 2010-es „Kaposvár tegnap, ma, holnap”-unk. Így kéne helyesen leírni – eddig még egyszer sem sikerült, de ennél sokkal nagyobb bajok vannak vele.
Mielőtt megkezdenénk időutazásunkat a 2006-os brosúrával, kell tennünk néhány általános megjegyzést: nyilván mindannyiunk számára öröm, ha lakóhelyünk fejlődik, ha ott bármi épül. Azt azonban ízléstelennek tartjuk, hogy a „fejlődő város” minden egyes eredményét – véletlenül épp mindig az önkormányzati választásokat megelőzően, tehát azt sugalmazva, hogy mindez Szita Károly és a Fidesz érdeme – valaki kisajátítja magának, legyen az egy családi, vagy társasház, magáncég üzemépülete, vagy bármi hasonló. Ugyanez igaz a folyamatosan gyalázott-köpködött 2002-2010 közti kormányok által épített dolgokra: irgalmatlan mennyiségű – összesen vagy 60 milliárd forintnyi – pénzt áramoltattak Kaposvárra, együtt a szintén átkozott EU-val, melynek még a zászlaját is lerángatták a városházáról, hogy egy hamis-giccses, semmilyen hagyományban nem ismert „székely zászlót” lógassanak ki.
Egyszóval: minden a mi eredményünk, minden a mienk, aki pedig a pénzt adta hozzá, dögöljön meg. Szép, tisztességes, emberséges hozzáállás. Azokat, akinek a lobbitevékenysége annak idején hozzájárult pl. az élelmiszeripari szakközépiskola Baross utcai megvalósításához, vagy akinek fejlesztési államtitkárként hasonlóan köze volt az új kórházi szárnyakhoz – Lamperth Mónikáról és Kolber Istvánról van szó – meg sem hívták az átadásra. Érettségizett Németh Lászlóné Erzsike, vagy épp a gyűlöletapostol, Kövér László voltak a meghívottak, akiktől – ahogy a helyi fideszes politikusoktól sem – áll távol mások tollaival ékeskedni.
Ami a kiadványokban még feltűnik, az aránytalanság. A megvalósult „eredmények” közt olykor egészen szánalmas apróságok is helyet kapnak, a brosúra második felében szereplő tervek pedig jellemzően hatalmas ívűek – kár, hogy nagy részük, ahogy látni fogjuk, hamvába holt.
Nos, lássuk a medvét, merthogy az is lesz:
A világegyetem legszebb főtere a pókhálószerű mintázattal
Első büszkeségünk a Kossuth tér, épült 2003-ban. Sokak szerint Magyarország egyik legszebb főtere. Szerintünk egy fantáziátlan, tornyos épületekkel körülvett sivárság, viacolorral leburkolva, melyben felülről jól láthatóan – diszkréten utalva várost fojtogató Fidesz-uralomra – pókhálószerű mintázat van. Kevesen emlékeznek a történetére: anno a Strabag Rt. kapta meg a várost elkerülő útra a 11 milliárdos megbízást, lényegében ennek fejében „ajándékozta meg” a várost a térrel. Szerintünk ez is egyfajta korrupció: zsíros megbízást adni egy cégnek, aki azután politikai sikerekhez segít bennünket egy-egy ilyen „ajándékkal”. Ingyen ebéd persze nincs, ezt mindannyian tudjuk, a Strabag nem fizetett rá az üzletre, ahogy a többire sem.
Kollégium a semmi közepén – hadd sétáljanak a fiatalok az egészséges kipufogógázban
Klebelsberg kollégium: impozáns, akár szépnek is nevezhető, de orbitális marhaság volt a város szélére középiskolai kollégiumot építeni, azon kívül, hogy még a nevét sem sikerült leírni rendesen. Tudjuk, hogy egy középiskolásnak ezerféle programja van: délutáni óra, edzés, netán egy randi olykor. Tehát nem egyszer kell végigjárnia oda-vissza a három kilométeres utat a belvárosig, hanem többször. Ráadásul a forgalmas négysávos úton. Csekély 11 év után jött a nagy ötlet: pattanjanak bringára a diákok! Most épp azon siránkozik Gíber Vilmos igazgató, amúgy KDNP-s képviselő, hogy nem lehet a négysávoson kerékpározni. Róla egyébként azt sem árt tudni, hogy ’89 előtt harcos MSZMP-tag volt, aki most kollégiumában a leggusztustalanabb irredenta kultusszal fertőzi a diákságot: Nagy-Magyarország, Wass Albert köszön vissza minden szögletből.
Fejlesszük “saját” lakókörnyezetünket állami pénzen!
Kecelhegyi bérlakások: azért kellettek, hogy közpénzen kicsit fel lehessen dobni a környéket, és közművek is elkészüljenek. Így épült a „Fidesz-lakótelep” magja.
Lassan tíz éve kellett volna felszállnia az első gépnek – Mátrai Márta szerint
Taszári terminál: talán ne is mondjunk semmit. Ennél nagyobb lebőgése a Szita-Gyenesei párosnak nem volt. Telente a Kossuth téri leanderek tárolóhelye, évi sok millióba kerül az őrzése, állagmegóvása. Két „politikus” kivagyisága, kapzsi ostobasága mára több, mint egymilliárdnyi közpénzt emésztett fel. Taszár Fidesz által való tönkretételéről egyébként hamarosan hosszabb cikkben emlékezünk meg.
Stadion tegnap és ma. Kisvárdán előbb lesz, mint Kaposváron…
Rákóczi-stadion: 2004-ben épült, idén állítólag mégis újabb állami pénzt készülnek beletolni. Egyesek szerint azért, hogy a lényegében 100%-ban elhibázott konstrukción valamit javítsanak. Halkan megjegyeznénk, hogy a Szombathely nyolcmilliárdot, a 15 ezres lélekszámú Kisvárda pedig egymilliárdot kapott stadionfejlesztésre. Kaposvárt újfent beárazták: most, 10 év után kap 500 milliót – ha ugyan.
A brosúrában ezek után hosszan sorakoznak a magánpénzből épült társasházak, melyekről csupán annyit tudni, hogy a város jellemzően mindegyikkel akadékoskodott egy sort, mielőtt engedélyezték őket. Némelyik átadása ezért éveket húzódott. Aztán persze büszkék vagyunk rá egy fénykép erejéig.
Ilyenekre futotta akkoriban – persze a szidott-ócsárolt kormány pénzéből
Egyetemi épületek 2005-ből. Nos, ez az, amiről a bevezetőben beszéltünk: 2000-ben az első Orbán-kormánynak egy tollvonásba került Kaposváron egyetemet létesíteni. A következő, cirka 12-16 milliárdnyi fejlesztés mind az MSZP-SZDSZ kormányok idején jött. A Fidesznek a mai napig annyi köze van az egyetemhez, hogy néhány kétes pedigréjű nímand címzetes egyetemi docensi rangot kapott.
Pihentetőül egy kis statisztika: a 2002-2006 közti dicső eredményekből összesen 61 került bele az albumba, ennek döntő többsége társasház, ill. magánvállalkozás által létrehozott ipari épület. Ez utóbbiból, megjegyeznénk, mindössze nyolc darab van, ami négy év alatt igen-igen sovány eredmény. Ezek közül már rég bezárt – és ki sem nyitott újra – a Kália kertészeti áruház, a volt NABI sorsáról sem hallani egyelőre biztatót, a jégkrémgyár és a tejüzem sem számít húzóágazatnak még a mai Kaposváron sem. Marad egy autószalon, mint „termelési központ” (haha) és két Lidl áruház – szintén. Ennyi volt az iparfejlesztés 2002 és 2006 között Kaposváron. Minthogy a brosúra bevezetőjében Szita Károly Kaposvárt a „legdinamikusabban fejlődő városnak” nevezte, kérdés, milyen kifejezést kellett volna használnia Szombathelynek, Veszprémnek, Pécsnek, vagy Zalaegerszegnek, ahol valódi gazdaságfejlesztés folyt.
Az elátkozott jégcsarnok
A saját beruházások közül egyértelműen kiemelkedik a balsorsú, sokszorosan ráfizetéses jégcsarnok, amelynek műszaki színvonala olyan, hogy csak akkor venné át valaki, ha a város ingyen odaadná, és még átvállalná az energiaköltségeit. Csak télen üzemeltethető gazdaságosan, amikor amúgy is befagynak a vizek. Itt van még Kaposvár említett büszkesége, a taszári polgári terminál, évi nulla, azaz nulla utasforgalommal, és a hitelből összekínlódott élményfürdő, melynek kivitelezési hibái, üzemeltetése ugyanolyan súlyos terhet jelentenek a városnak, mint a jégcsarnok. Ennyi telt Kaposvártól.
Műszakilag, esztétikailag és funkciójában is perfekt – díszére válik a városnak, és hasznos közösségi célt szolgál
Ami igazán fejlődést jelentett, az kivétel nélkül állami forrásokból valósult meg, és azt is hozzátehetjük, hogy mindegyikük jól funkcionál, értékes és büszke lehet rá a város: a Klebelsberg Kollégium (csak nem Szitáékra kellett volna bízni a helyszínt, akik a város közepébe tették a Tescót és a szélére a kollégiumot), a Tanszálló-tanétterem a Teleki utcában, az egyetem impozáns épületei, a Siketnéma Intézet a Somssich utcában, az élelmiszeripari Baross utcai épülete és talán az M9-es elkerülő út, bár ezzel kapcsolatban megoszlanak a vélemények.
Oktatás, infrastruktúra: befektetés a jövőbe, impozáns, funkcionáló, hasznos beruházások az egyik oldalon, kétes minőségű, ráfizetéses, drága vacakok Kaposvár számláján. Utóbbi annak a végtelenül gyenge képességű sleppnek a szellemi terméke, akiket Szita Károly maga köré gyűjtött.
Ennél már csak a 2006-ban elképzelt jövő az érdekesebb:
Az Ady Endre utca déli tömbje valóban beépült, ez a Corso – multinacionális kereskedelmi láncok befektetett pénzeiből. Ilyenkor persze jó a „multi”, lapogatjuk a hátát, veregetjük a vállát. Az Ady Endre utcából ugyan azóta, fél évtizede egy középkori vár gyilokjárdájához hasonló fahídon lehet megközelíteni, számos üzlet kiadatlan, és gyakran cserélődnek a boltok, mint a túloldalon a „régi plazában”, de ez Kaposvár, így ezen sem kell csodálkozni.
Laktanya-álom: tíz éves terv – “kicifrált köd-jövendő”
A volt Füredi II. laktanya beépítése azonban impozáns helyett impotens lett: hiába passzolta át szélsebesen Szita Károly az államtól ingyen megkapott drága területet a régi barátnak, a Fodor Rt.-nek, a tekintélyes földdarabon egy kapavágás nem sok, annyi sem történt tíz éve. Réges-rég vissza kellett volna vennie a városnak, ehelyett húzzák-halasztják, mert nyilván ők sem tudnának vele többet kezdeni.
Látványtervekben jók vagyunk – de most majd megvalósul.
Béla király utcai felüljáró: szép nagyot álmodott a nyomor. Száz éves terv, már fél évszázada is lehetett róla hallani. Még sok brosúrában ott lesz.
Mintha csak a Szajnát látnánk, csak a könyvárusok hiányoznak
Sétány a Kapos folyó mellett: no comment.
A versenyhorgász-pályát a Desedán, az „új” egyetemi kollégiumot és az egyetemi ipari parkot már ide sem tesszük – olvasóink türelme is nyilván véges.
Körforgalom a Füredi úti csomópontban – látta valaki? Mi sem.
A betonoszlopok elkészültek – lehetne kaposvári Stonehenge II.
Bevásárlóközpont a Kisgáton: ez némileg hosszabb elemzést igényelne, mivel konkrétan a Fidesz fúrta meg a közelbe tervezett KIKA, Media Markt stb. bevásárlócentrumot, még tüntetést is szerveztek ellene. Így nem csoda, hogy a túloldali SPAR központ is a hamvába holt, mint annyi más. Viszont a szárnyaló kaposvári idegenforgalom számára van egy javaslatunk: át kell nevezni az itt árválkodó betonoszlopokat: ne Kisgát II. legyen, hanem Stonehenge II. Özönlenének a turisták!
Újabb plazák, grandiózus, világvárosi tervek helyett maradt a hit, a mi erős várunk
Vár utca déli oldala antik oszlopcsarnokkal. Haha.
Balneológiai központ a Desedán. Erről eszünkbe jut Pokorni Zoltán, a Fidesz legműveltebb embere, aki egy televíziós nyilatkozatában „balneológusokról” beszélt, akiket bálnaszakértőknek gondolt. A műsorvezető javította ki, hogy a balneológia a fürdőkkel kapcsolatos tudomány. Azóta is várjuk a Fidesz-bálnákat a Desedába…
A Nostra egyelőre amolyan spontán hajléktalanszálló – viszont a mienk, magyarul “nostra”
Nostra? Hogy az már létrejött? Bocsánat, az egy másik, a Cosa Nostra, a maffia. Sejtelmünk sincs, hogy miért pont ez ugrik be egyeseknek.
Somogy Áruház? Mélyparkoló? Egyelőre a diszkrét enyészet az úr, bár lehet, hogy a Jehova tanúi megveszik templomnak.
Somogy áruház, előtte mélyparkoló: a kudarc sokadik pillanata: eladták, aztán, miután a Somogy-tulaj belebukott, visszavették. Ugyanilyen lebőgés maga az áruház, amelynek impozáns látványtervei szintén elkészültek, de az épület azóta is az enyészeté a városközpont szégyenére. Ilyenkor persze megy a vállvonogatás: magántulajdon, nincs mit tenni. Egy frászt: egy kreatív, városát szerető vezetésnek ezerféle eszköze van arra, hogy közös, mindenki számára üdvözítő megoldást találjon. Például egy Interspar áruházat, ahogyan pl. Sopronban vagy Zalaegerszegen. Hogy ennek a városközpontba telepített Tesco nem örülne, és esetleg előszednék a régi papírokat? Valószínűleg ezért nézegethetjük a „Somogy” diszkrét rothadását, míg a világ és két nap.
Anna utcai körforgalom, a legkisebb az országban. Megvalósult! Kéretik nem röhögni, ez igenis egy hatalmas tett, melyet a kaposvári emberek arcuk nehéz verítékével hordtak össze. Derűs pillanatokat szereztünk 1-2 millió embernek a 444.hu cikke után.
Szigetvári György büszkesége, a szocreál Kapos szálló. Ideje műemlékké nyilvánítani.
Kapos Szálló átalakítása: ilyen volt, ilyen is maradt: szocreál. Minthogy azonban a mostanában átadott szobrok, térplasztikák stílusából ítélve nagyon is úgy tűnik, hogy éppen a giccsel felturbózott szocreál a városvezetés kedvenc stílusa, gyanítjuk, az idők végezetéig.
A Munkácsy bővítése. Impozáns, bár egyelőre csak a Toldit bírták hozzátoldani (Toldit toldani, ééértik?), viszont azóta valami címeres ökör elrondította a szép látványt az utcafronton egy kerékpártárolóval.
Munkácsy Gimnázium bővítése: nos, ez az a terv, amiből igazán kiviláglik, milyen kreatív agyakkal is rendelkezik Kaposvár vezetése: a Munkácsy bővítése ugyanis megvalósult! Ja, nem, bocsánat. Illetve igen, csak nem nyavalyás betonból, téglából és más efféle tüzépes vacakból: ennél sokkal eredetibb módon: gyerekből, tanárból. Szimpla, koszos, pitiáner politikai bosszúból megszüntették a Toldi Gimnáziumot, és velük bővítették a Munkácsyt. Egyelőre nem úgy, mint Kőmíves Kelemen, azt majd legközelebb, most még kölcsönkérik a közeli egészségügyi főiskola termeit. Apropó, megfigyelte valaki? Amióta az állam elvette a a várostól az iskolákat, azóta csak játszóterek és óvodák újulnak meg…
Nagygépek, nagy álmok… Szita Károly a reptérrel együtt még levegő-föld rakétákat is akart.
Taszári Cargo-bázis: azóta is kémleljük az eget. Szita Károly 2009-ben Kaposvárnak követelte egész Taszárt egymilliárdért, melyből esetleg a kerítést lehetett volna megcsinálni. Óvatos duhaj volt ugyanakkor, mert egyúttal követelte (2010-ig mindent „követelt”, azóta kérni sem mer), hogy adja vissza a honvédség a teljes repülésirányító rendszert, és mindent, amit elvittek. Kíváncsiak lettünk volna azidőtájt, mit kezd a polgári repülésben teljesen használhatatlan eszközökkel, de úgysem ez volt a lényeg. Rúgni egyet a politikai ellenfélbe, hőzöngeni, gyalázkodni. Apropó: kiállt egyetlen helyi fideszes politikus is 2010 után Taszár ügyében bárhol, bármikor?
Cseri park, kalandjátszótér. A belépőjegyhez mindenki kap egy brosúrát teli szebbnél szebb mesékkel. És még nincs is vége, bár már szívesen elfutnánk.
Cseri park, kalandjátszótér: ezt már csak úgy – gyanítjuk – odabiggyesztették a végére, hogy ne legyen üres az oldal. Csak a park maradt üres, mint az ígéretek: 34 tervből mindösszesen kilenc, úgy-ahogy, köztük a világhírűvé vált mini-körforgalommal, mely lassan olyan karriert fut be, mint a negyven centis kilátó.
Folytatás hamarosan a 2010-es és a 2014-es „emlékművekkel…” Ja, és meglesz medve is – a következő részben.
H. I.
