A vágy tárgya egyre titokzatosabb
Megjelent a Magyar Közlöny 169. száma, benne a kormány 1803/2015. (XI. 10.) határozatával „Magyarország Kormánya és Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata közötti együttműködési megállapodás végrehajtásával összefüggő feladatokról”. Feltehetőleg még jó néhány alkalommal fogunk csemegézni belőle, miután már az első pontnál el- és fennakadtunk egy méretes kátyúban. A gyanakvóbb lelkeket (s mi közismerten azok volnánk) már az rossz érzéssel tölthette el, hogy Orbán Viktor a nagy csinnadrattával körített aláíráskor megjegyezte az útról, hogy „előfordulhat, hogy a korábbi tervekhez képest egy évvel később, 2019-ben valósul meg”. Úgy látszik, nem volt alaptalan a bizalmatlanság: a jogszabályban az út fejlesztésének érdekében megteendő intézkedésekre szabott határidő 2018. március 15. Nem az építkezésre, az intézkedésekre. Háromszoros hurrá.
Nem hinnénk ugyan komolyan, de adjunk néhány százaléknyi esélyt annak, hogy csupán elírás történt a „hiteles” szövegben, s a dátum valami közelebbi, vagy csak a megfogalmazás simán szerencsétlen. Ez utóbbinak ellentmond az, hogy, míg Orbán az országjárása során eddig mindenhol, ahol ez aktuális volt, tehát Sopronban, Zalaegerszegen, Egerben, stb. ragaszkodott a 2018. március 15-i, tehát közvetlenül a választásokat megelőző időszakhoz az átadást illetően, Kaposvár volt az első, ahol megpendítette, hogy esetleg mégsem lesz kész addigra a vágy titokzatos tárgya, a hőn áhított, mindent megoldó gyorsforgalmi út. Kaposvár volt az egyetlen, ahol „előfordulhat”.
És ami előfordulhat, az elő is fordul.
2018. március 15. kissé laza határidőnek tűnik az intézkedések megtételére, és semmiképp sem jelenti az építés konkrét megkezdését: hiányzik a konkrét költségvetési menetrend
Hogy tisztán lássunk, érdemes összehasonlítani a rendelet más beruházásokra vonatkozó utalásait, ill. azok pontos szövegét, ahol így fogalmaznak:
„Kaposvár kulturális életének élénkítése, a város kulturális szerepének erősítése céljából egyetért a kaposvári Csiky Gergely Színház felújításának kormányzati támogatással történő megvalósításával, és felhívja az emberi erőforrások miniszterét és a nemzetgazdasági minisztert, hogy Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzatával egyeztetve tegyék meg a szükséges intézkedéseket a színház rekonstrukcióját és fejlesztését szolgáló beruházás előkészítéséhez és megvalósításához 2016–2018. évek között szükséges források biztosítására;
Felelős: emberi erőforrások minisztere, nemzetgazdasági miniszter, Határidő: 2015. december 31.”
Tehát magyarul: a Csiky esetében a két miniszter az idei év utolsó napjáig köteles előállni egy konkrét intézkedéssorral, amely előkészíti a beruházást, és 2016-2018 között a konkrét költségvetési forrásokat elkülöníti a feladathoz. Nem kell a szövegértés professzorának lenni hozzá, hogy lássuk a két megfogalmazás közti különbséget. Nem állítjuk persze, hogy mindez feltétlenül az általunk levont következtetések szerint alakul, de annyi karón annyi varjút láttunk már: volt itt szó 2014-ben elkezdődő, 35 milliárdos intermodális csomópontról éppúgy, mint 2015-ben befejeződő Kaposvár-Dombóvár vasútfelújításról, a volt Füredi-laktanya területének impozáns kereskedelmi központtá alakításáról, Béla király utcai, tüskevári vasúti felüljárókról, Nostra ifjúsági központról, szép új Somogy Áruházról, Kapos Hotelről, s napestig sorolhatnánk. És persze a 67-es útról is esett szó bőven.
Az igazán nagy baj, hogy ma éppúgy nem látunk tisztán a kérdésben, mint néhány héttel korábban, s, ha valamitől konkrétumokat vártunk volna, az éppen ez a kormányrendelet.
Habár képünk csak illusztráció (forrás: mti-index.hu), de a 67-es egyes részei nem sokkal különbek télvíz idején
De mélyen hallgattak arról is – pedig Szitáék egészen biztosan tudták – amit kinyomoztunk, hogy titokban újraterveztették a korábban már érvényes engedéllyel rendelkező, évekig el nem kezdett Somogybabod-Mernye közti szakaszt. A pletykák szerint helyi fideszesek, köztük Szita Károly és Gelencsér Attila is könyörögtek, hogy ne legyen újratervezés, hanem álljanak neki végre a régi kétsávos, a falvakat elkerülő változatnak, mert már nem tudnak újabb hazugságokat kiagyalni a választóiknak. Orbán hajthatatlan volt a négysávosításban, mert már korábban eldöntötték, hogy mindenhol a „fapados”, csökkentett paraméterű gyorsforgalmi utakat valósítják meg.
De az, hogy végül is milyen ütemezésben, épp annyira kétséges, mint korábban volt. Lehetséges, hogy akár négy évet is várni kell arra, hogy végre elfogadható útviszonyok kössék össze Kaposvárt a világ többi részével, ha már normális, 21. századi vasútra harminc-negyven évet is várhatunk.
Ez esetre viszont melegen ajánlanánk a helyi fideszes erőknek, kivált Gelencsér Attilának, aki az elmúlt tíz évből egy pofás kis palotán és néhány dohánybolton kívül nem sok mindent tud felmutatni (ez utóbbit persze szigorúan úgy értjük, hogy a parlamentben, szavazatával hozzájárult a lefóliázott potenciális bűnhelyszínek létrejöttéhez Kaposváron), hogy annyit legalább érjenek el, hogy a 67-es jelenlegi gyalázatos útfelületére, erre a várható „négy szűk esztendőre” még egy aszfalt-, ún. kopóréteget intézzenek, hogy legalább további kára ne essék az erre járó kaposváriaknak – ha már haszna nem mostanában lesz.
H. I.
