Látni kéne és látszani, fiúk…
Kivételesen nem kell azon bosszankodnunk, hogy a „Körúton belül”, vagyis az országos médiában másképp tükröződnek a távoli vidékek eseményei, ahogy mi, érintettek átéljük. A 444.hu, hasonlóan a többi közéleti-politikai laphoz, intenzíven foglalkozik az ellenzéki előválasztás fejleményeivel: minden választókerület bemutatására sor kerül, ám, miután előfordult már néhányszor, hogy egyik-másik, mégoly kormánykritikus országos oldal is átvette gond nélkül a legalja helyi Fidesz-propagandisták öklendezését kaposvári ügyben, most van miért örülni: a 444 hiteles forrásból tájékozódott.
Ahhoz persze még nem kellett sorvezető, hogy lássa a szerző,
Kaufmann Balázs, hogy a többi somogyi választókerületben vajmi kevés izgalom ígérkezik: a Jobbik Barcson, Marcaliban és Siófokon is meg fogja nyerni az előválasztást, miután az amúgy helybéli, ráadásul aktív parlamenti képviselőként tevékenykedő jobbikosok gőzerővel dolgoznak, s mindössze két, igen halványan szereplő DK-s ellenféllel kell „megküzdeniük”, a Marcaliban induló Steinmetz Ádámnak pedig ellenfele sincs.
Jó, ezt is megírtuk már, nem is egyszer, s azt is, hogy ettől még nem dőlhetnek hátra, ugyanis 2018-ban minden fideszes ellenfelük bőven ötven százalék felett végzett, ami a kormánypárti vajákosok szerint is nyerő pozíciót jelent 2022-ben.
A cikk viszont éppen azért szentel nagyobb terjedelmet Kaposvárnak,
mert egyrészt csak itt van kettőnél több induló, másrészt a 2018-as fideszes győztes, Gelencsér Attila hozta az országban az egyik leggyengébb eredményt, 43%-ot, s ez még a nem túl biztató előválasztási jelek mellett is ígéretes.
Bereczki Dávidról, a Momentum jelöltjéről úgy fogalmaz a szerző,
hogy „mindössze 22 éves, 2019-ben bekerült a kaposvári közgyűlésbe … és főszereplője volt a gyászos választási eredményt követő ellenzéki belharcnak”. Itt a 444 cikke belinkeli a Magyar Narancsban megjelent írásunkat, ami a 2019-es kaposvári önkormányzati választás eseményeit dolgozza fel, s melynek tényeit érdemben, de egy kötőszó erejéig sem cáfolta senki azóta sem.
Horváth Ákos önéletrajzának kezdő, fájdalmasan
primitív, róla sokat eláruló megjegyzésén: „én még voltam katona… melynek mai hiánya nagyon látszik a mai fiatalokon…” persze fennakadt a szerző szeme is, s úgy fogalmaz, a kezdetben kiskereskedő, majd építési- és ingatlanvállalkozó Horváth ellenzéki polgármesterjelölt volt 2019-ben, s vereséget szenvedett. Arról már, hogy ő esetleg valahol civil volna, szó sincs a szövegben:
a Jobbik indította, tehát pártjelölt.
A DK-s Varga Istvánról is csupán annyit jegyez meg, hogy húsz éve egyetemi oktató, korábban újságíró volt, s 2007-ben „lovagkeresztet kapott”.
A többiekhez képest meglepő részletességgel tárgyalja
viszont a cikk Pintér Attila szerepét, akit visszaléptettek, bár kulcsszerepe volt a 2016-os, „gumiégető” elleni népszavazási kezdeményezés sikerre vitelében, s aki így a szerző szerint „valódi politikai támogatottsággal rendelkezik”. Ez persze már a múlt, tesszük hozzá, előre kell tekinteni, mert a hangsúly a győzelmi esélyen van: állítjuk, hogy az elmúlt négy évben
Gelencsér Attila egy árnyalattal sem lett szimpatikusabb Kaposváron.
Ám ettől csak a felelősség lett sokkal nagyobb, ráadásul ez csak a dolog egyik fele: jó volna látni, hogy valójában ki is váltja „Gecsát” – ha egyáltalán – mert egyelőre a kaposvári választó nagyjából annyit lát az ellenzéki jelöltekből, mint a 444 újságírója, szóval keveset. Még talán nem késő ezen változtatni.
H. I.
Címkép forrása: előválasztás.hu, 444.hu
