Kivételesen nem a betonoroszlános-irigységillatú-rendőrgázoló Kovácsról lesz szó, habár ma ő a Kaposvár-jelenség és nem a Csiky Gergely Színház. Most Kovács Bálint nyugdíjasról szólnánk, (ő nevezi magát így) aki, mondhatni rendszeres levelezője a Somogyi Hírlapnak. Terjedelmes szövegeiben jellemzően közgazdasági témákat boncolgat, előszeretettel nyúl statisztikákhoz, és rendszerint nem mulasztja el ostorozni a politikai elitet és az értelmiséget, ahogyan a tegnap megjelent műben sem. Nem fűt bennünket különösebb lelkesedés, sem azért, hogy a „Somogyi” cikkeivel, sem, hogy egy notórius sajtólevelező – mégoly szorgos munkával összerótt – terjengős dolgozatával foglalkozzunk, de, annak, hogy mégis megtesszük, fő oka, hogy még hiszünk benne, hogy ki kell, ki lehet alakítani Kaposváron is azt a virtuális teret, amelyben közös dolgainkról diskurzust folytathatunk, ám ehhez végre vitatkozni is megtanulhatnánk. Hogy mit és hogyan nem szabad, arra Kovács Bálint írása kiváló példa.
Kovács úr első állítása, hogy az Orbán-kormány a foglalkoztatás terén sikerpropagandát folytat, győzelmi jelentésekről beszél, aztán, s e ponttól idézzük: „Az ellenzéki politikusok ezzel szemben állítják, hogy a statisztikai adatok nem a valóságot mutatják, a javulás kizárólagosan a növekvő közfoglalkoztatásnak és a külföldi munkavállalásnak köszönhető, a reálgazdaságban, a versenyszférában csökkent az alkalmazásban állók száma. Nyilatkozataikban, kormánypárti kollégáikhoz hasonlóan, egyértelműen tetten érhető, hogy fogalmuk sincs a foglalkoztatási statisztika módszertanáról.”
Hogy ezt az utóbbi mondatot mire alapozza, azzal Kovács úr irományának végéig adós marad. A továbbiakban ugyanis szépen felsorolja a KSH ide vonatkozó adatait, azt, hogy mennyivel nőtt – lényegében megkétszereződött – 2010 óta azoknak a száma, akik magyarországi háztartásból járnak külföldre dolgozni – ez 2013-ban 99 ezer fő – majd hosszan taglalja, hogy egy másik felmérés szerint a tartósan vagy véglegesen külföldön munkát vállaló magyarok száma félmillió felett van.
Amit a legrafináltabb KSH-trükk sem tud elfedni: pirossal keretezve a 2011-es, kékkel a 2012-es, zölddel a 2013-as foglalkoztatási átlagadatok, a sor végén a versenyszféra – akkor kinek is nincs fogalma a statisztika módszertanáról?
Kovács úr, tisztelettel kérdezzük: mire tetszik alapozni azt, hogy az ellenzéki képviselőknek fogalmuk sincs a statisztika módszertanáról? S, ha ezt állítja, miért nem támasztja alá valamivel? Ugyanis a cikkében gyakorlatilag pontról pontra, színről színre ugyanazt mondja, amit minden ellenzéki politikus: az Orbán-kormány és a KSH trükközik a foglalkoztatási adatokkal, a létszámnövekedésbe beszámítják a százezer külföldön dolgozót (nem a tartósan kint élő félmilliót, ilyet soha senki nem állított), és a közmunkásokat, de valójában a versenyszférában nincs érdemi növekedés.
Mert ez a lényeg Kovács úr, és ez a fent látható KSH (!) táblázatból is kiderül. 2011-ben éves átlagban 1.851.200 fő dolgozott a termelő ágazatokban, 2012-ben majdnem negyvenezerrel kevesebb, 1.817.200, és 2013-ban 1.817.900 fő, ami csak hétszázzal haladja meg az előző, 2012-es évet. A többi csak púder, Kovács úr, mert a százezer külföldön dolgozó ott gyarapítja a GDP-t, ott fizet adót, ott hizlalja a nyugdíjkasszát, és a közmunkások kétszázezresre növelt hada sem egyéb éhbérért az utcára kirugdalt, megalázott szemétszedő rabszolgáknál.
Akkor fussunk neki mégegyszer: tehát mi is a baj az ellenzéki politikusok nyilatkozataival, ha egyszer ugyanazt mondják, amit Kovács úr? Válaszolunk Kovács úr helyett: azért rúg egyet balra és nyal jobbra Kovács úr, hogy a cikke egyáltalán megjelenhessen a Somogyi Hírlapban. Tudja ugyanis, hogy ott ez alapkövetelmény. Egyszóval Kovács úr, azért kár volt olvasói levelet írni, hogy Czene Attila szerkesztő kárörvendően kiemelhesse a leadben (a figyelemfelkeltő címsorban), hogy a „néphülyítés a kormánypárti és ellenzéki politikusok kedvenc időtöltése”. A fentiekből logikusan követezik, hogy Ön is beszállt a néphülyítők körébe – a „Somogyival” együtt.
Néphülyítésben is jobban teljesít – a végeredmény olvasható az eredeti cikk alatt a kommentekben
Statisztikai adatokat hajigál egymás mellé, és ezektől teljesen független állításokat tesz, csak azért, hogy szónokolhasson egy sort a hamarost bekövetkező nemzethalálról, s végül cikke jó egyharmadában arról értekezik – gyerekes stílusban – hogy a KSH a honlapján milyen „szakszerűtlenül” használják a „dolgozik” és a „foglalkoztatott” kifejezéseket – mintha ennek bármi köze volna a lényeghez.
Másutt azt írja: „Sajnos ma Magyarországon nincs a politikától független, kritikus, és a nemzetnek irányt mutató, véleményformáló értelmiségi elit!” Ebben az antielitista, „a csapos közbeszól” -színvonalú közhelyben lepleződik le igazán: de van Kovács úr, csak olvasni kéne őket: Várhegyi Évát, Vértes Andrást, Chikán Attilát, Bod Péter Ákost, Csillag Istvánt, Surányi Györgyöt. Kellően kritikusak, felkészültek, kivétel nélkül nemzetközi szaktekintélyek. Nem jobbak és nem rosszabbak, mint a lengyel, román, cseh, német vagy holland tudósok, mellesleg mindent megírtak és elmondtak Matolcsy György sületlenségeiről, a különadók hatásairól, a beruházási ráta bővített újratermelést veszélyeztetően alacsony voltáról, a rezsicsökkentés hosszú távú veszélyeiről, a magyar versenyképesség katasztrofális csökkenéséről. A Portfolio.hu, a HVG, a Napi, a Ténytár és a többi, gazdasággal foglakozó lap, ill. a nagy portálok gazdasági rovataiban folyamatosan jelen vannak ezek a nézetek.
A véleményformáló elitet pedig szintén meg lehet találni Kovács úr, s az Internet korában olvasni sem nehéz: talán kissé messzebb kéne elkerülni a helyezkedésből, lavírozásból, sunyi üzengetésből élőket, mert nem csak Tompa Mihály találta ám a fején a szöget, hanem Ady is: „…a dudva, a muhar, a gaz lehúz, altat, befed…”
H. I.
