Nagy utat járt be Kaposvár büszkesége, a Kapos TV az Arany János utcai panelház alagsorától a – majdnem – világhírig. Bizonyára voltak a mostanin túl is remek pillanataik az elmúlt több, mint huszonöt évben, ragyogó riportok, könnybelábadó szemek, fényben fürdő arcok, szívbemarkoló lassítások, végtelenbe futó plánok… Mi nem láttunk ugyan semmi effélét, de kellett lenniük, hiszen ilyen-olyan díjakkal alaposan kidekorált helyi médiumról beszélünk. Rossz nyelvek azért hozzáfűzik: ezeket a díjakat jellemzően a helyitévés-szövetség éves buliján lehetett megkapni, és az egymás lábvizében dagonyázó ügyeletes fontoskák osztogatták „ma neked, holnap nekem”-alapon. A kaposváriak által „Szitavízió”-nak becézett médium szürke kis életében nemrég a vezetőváltás hozott új színt, s most az üdvöske, ím rálelt a siker útjára: a híradóban előadott duetten egy ország röhögi szét magát, a Youtube-on tíz-, talán százezreket szórakoztat. A Kapos TV révbe ért.
Elköszönés sportosan
Igen, a frenetikus kis jelenetre mi hívtuk fel a 444.hu-nál dolgozó barátaink figyelmét. S nem álljuk meg azt sem, hogy ne idézzük ide a kaposvári városi televízió fogantatásának pillanatait, melyek éppúgy a színtiszta debilitás jegyében zajlottak, mint ezek a mostaniak, melyek után a Kapos TV kiiratkozott a komolyan vehető médiumok sorából. Persze akkor még nem ezt a nevet viselte, csupán szürke „kísérleti adás” volt, és egy panelházból sugározták néhány háztömbnyi kábelrendszerbe, hetente talán egyszer. Viszont ehhez az akkori IKV-nél, a felelősnél alkottak egy vaskos kötetnyi szabályzatot a „műsorsugárzás” lebonyolítására, amiben precízkedő és fellengzős paraméterek mellett az is elő volt írva, hogy az adásidő alatt a stúdió előtt rendőri biztosításnak kell lennie, egy „esetleges terrorakció elhárítása érdekében”.
Azért ha elképzeljük, amint a Vörös Brigádok, vagy a rettegett (amúgy akkor épp errefelé portyázó) szuperterrorista, Carlos, a Sakál rátöri a lakótelepi szuterénajtót Csontira, az operatőrre, és Maksikára, a bemondóra (aki éppen arról értekezik, hogy melyik lépcsőházban nem lesz meleg víz a héten), és pisztolyt szorítanak a fejükhöz, hogy olvassák be a világforradalom azonnali megindításáról szóló kiáltványukat, rájövünk, hogy Kaposvárnál egzotikusabb hely nincs a világon. Itt bármi megtörténhet.
A dialógus a 444-ről – írásban még inkább kijönnek a szöveg finom árnyalatai, zeneisége, a gondolat elsöprő dinamikája
Meg is történik, ezt a bizonyos „elköszönős” videót a Youtube-on 1.376.626-an látták, igaz, már hat éves. Ennek a mostaninak is szép jövőt jósolunk, annál is inkább, mert az előző csupán egy szimpla baki, amiről a bemondó szentül meg van győződve, hogy fel fogják venni újra. Ahogy a híradók többségét ugyanis, a Kapos TV adását is felvételről „élvezheti” a publikum.
És ezzel van – kissé komolyabbra fordítva a szót – igazán a baj. Ahogy a régi videóban elmulasztottak új elköszönést felvenni, úgy kellett volna kivágnia az ügyeletes szerkesztőnek ezt a primitív, óvodás, kakaskodó surmóságot az adásból, mint papírzsebkendőt a kujbisevi gyorsból. Mert tényleg nem mindegy – és ide csak a KAPOS-T „jelmondatát” tartjuk illőnek: „…hogy milyen színvonalon vagánykodik az ember.” Egy személy vagy párt kapcarongyává tett médium, lásd a köztévé, -rádió, MTI – de akár a társadalom egészére is vonatkoztatható –, szükségszerűen lezüllik, elveszíti tartását. És ezért folytatja így a Megáll az idő című klasszikus filmben Pierre: „…mert ez itt nem színvonal.”
H. I.
