Nyilván sokan emlékeznek Chaplin klasszikusának híres jelenetére, melyben a filmbeli – kétségkívül Hitler-alteregó – diktátor a fodrászszékben mindig egy kicsivel feljebb kurblizza magát kollégájánál, aki Mussolinit formázza, s aztán persze a bohózat műfaji szabályai szerint pofáraesés lesz a „steigerolás” vége. Talán nem véletlen, hogy a burleszk jutott eszünkbe Felder Frigyesnek, az LMP kaposvári képviselőjelöltjének legújabb, facebookos-Somogyi Hírlapos performanszát látva. Frigyesünk jelölti vitára hívta versenytársait, s ennek bombasztikus külsőségekkel próbált nyomatékot adni, körülbelül úgy, mint egy, az Alien versus Predator című filmbe feledkezett általános iskolás.
Bár két jelölttársát is kihívta, az említett fb-oldal szellemesnek szánt grafikáján már csak Gelencsér Attila fideszes jelölttel áll párban – nyilván a többiek könnyűnek találtattak Felder úr szerint. Talán vágósúlyra így is vannak, arra viszont felhívnánk a figyelmet, hogy az LMP-t a fogadóirodák jelenleg két, azaz kettő százalékra taksálják, s a pályán vannak még néhányan ennél feljebb mérve. Érdemes megemlítenünk az ízléses elrendezést is, melyben Gelencsér az aranymetszés szabályainak ellentmondva, békaperspektívából kukucskál a föléje tornyosuló Frigyes mellett. (Pedig Attilánál kevés daliásabb, derekabb magyar ember van Somogyban, erre nyilván lányok-asszonyok százai tennék fel ártatlanságukat.) A kompozíció bizonyára Felder nyomasztó szellemi és támogatottságbeli fölényét hivatott érzékeltetni.
Lefegyverző vizuális igényesség a siker záloga
Csak halkan vetnénk közbe, hogy a kihívást közzétevő Somogyi Hírlap egyénien értelmezi saját „függetlenségi nyilatkozatát”: a Széll Bernadett LMP-társelnök-Felder Frigyes-duó roadshowjáról olyan lelkesen és bőven tudósítottak, mint előtte – a pártoktól való egyenlő távolságtartásra hivatkozva – senki máséról a kampány kellős közepén. Így van ez a kisded kaposvári konspiráció kitalálva: a vérjobbos Kaposvár Most a vérbalos, egykori Horn Gyula-fanatikus Schmuck Andor-Árok Kornél-féle szocdemeket futtatja, a vérfüggetlen Somogyi Hírlap pedig az LMP-t. Lényeg, hogy a baloldalról vigyenek el szavazatot – így tudják a Fideszt a leghatékonyabban segíteni.
Ám nemcsak a vizuális megformáltságban érzékelünk erőteljes aránytévesztést: Felder kihívja versenytársait, adjanak számot arról, mit tettek az elmúlt években a megyéért. Világos: Frigyes, az egyszemélyes számonkérő, az élők és holtak felett ítélő szerepében tetszeleg Czenéék lelkes támogatásával – elé járulsz alázattal, és beszámolsz a nagyfiúnak, kishaver. Mindezt előadja az, aki közel négy év alatt kaposvári önkormányzati képviselőként néhány értelmes mondatnál többet nem bírt összeizzadni: hozzászólásai, javaslatai gyakorlatilag értékelhetetlenek. Arról nem is beszélve, hogy szórványos megnyilvánulásai a közgyűlési jegyzőkönyvek szerint kínos jelentekkel zárultak, az ülést vezető Szita polgármester többnyire szövegértési kérdésekben oktatta ki.
Persze mindenki másképp kampányol – ők így. A Felder Frigyes-féle pitiáner ravaszkodáson annyira azért nem nehéz átlátni, csak némi Rejtő Jenő-i műveltség kelletik hozzá: „Csülökék arra voltak kíváncsiak, hogy tudja lebukás nélkül megúszni Tuskó Hopkins a névsorolvasást. Aztán megrökönyödve látták, milyen egyszerű trükköt talált ki. Ő olvasta a névsort!” [Rejtő Jenő: Az elátkozott part.]
H. I.
