Együtt-sajtótájékoztató: kormánypárti csókosok kifizetőhelyévé teszik a DRV-t
„Júniusig mintegy 1000-1500 embert küldhetnek el az állami tulajdonú víziközmű-cégektől az elhibázott rezsicsökkentés és adópolitika miatt” ez volt a központi gondolata annak a sajtótájékoztatónak, melyet az Együtt-Korszakváltók Pártja elnöke, Szigetvári Viktor és a szervezet kaposvári választókerületi elnöke, Pintér Lóránd tartott 16-án Kaposváron. Habár, amint Pintér Lóránd utalt rá, Kaposvárt nem az egyik legsúlyosabban érintett szolgáltató, a Dunántúli Regionális Vízművek látja el vízzel, a városkörnyéket, ill. a vonzáskörzetet – s így áttételesen a várost is – már érintheti egyrészt a leépítésekből származó munkaerő-piaci nyomás, másrészt a drasztikus leépítések következtében várható színvonalcsökkenés a szolgáltatásban.
Az elbocsátásokat „trükkösen”, egyszerre kevesebb mint harminc fő bevonásával végzik, nyilvánvalóan azért, hogy a csoportos létszámleépítésből adódó kötelezettségeiket elkerüljék. Számos olyan, életét becsülettel ledolgozó szakember kerül az utcára, akik a nyugdíjazás előtt állnak, tegyük hozzá: állami cégként jó példát mutatva ezzel a magánszektornak az amúgy is végletesen kiszolgáltatott magyar munkavállalókkal való bánásmódra.
Szigetvári Viktor szerint az ország túlnyomó többségét ellátó öt állami cég 2010-ig nyereségesen működött: körülbelül évi ötvenmilliárdnyi érték előállítása után átlagosan ötmilliárdnyi nyereségük keletkezett. Ez fordult át súlyos veszteségbe az elmúlt években. Történt ez annak ellenére, hogy, habár az Orbán-kormány 2011-ben rezsistopot vezetett be rendeletileg, 2011 és 2013 között a vízdíj mintegy 8 százalékkal, a szennyvíz-elvezetési díj átlagosan 20 százalékkal emelkedett. Nem árt emlékeztetni arra sem, hogy az Orbán-kormány eredetileg azt ígérte, hogy az egész országban egységes lesz a vízdíj, ezt nem sikerült elérni: 2013 július elsejétől csupán egy tízszázalékos csökkentésre futotta, amellyel csupán visszaállt a vízdíj a 2010-es szintre, a csatornadíj viszont ennél magasabb maradt.
A DRV működési területe. A kétszáz fős leépítés az ország egyik legnehezebb helyzetben lévő régióját érinti.
A víziközmű-szolgáltatókat ezen kívül még a 2012-ben bevezetett közműadó is sújtja, mely további 7%-kal rontotta a DRV eredményességét, mely 2015-re így már jelentős, ötmilliárd körüli veszteséget halmozott fel. Ezért természetesen – hangsúlyozta Szigetvári Viktor – az államnak kell helytállnia az adófizetőktől beszedett pénzből, s így válik világossá az, hogy a Fidesz által óriási sikerként propagált rezsicsökkentés valójában továbbra is a magyar polgárok terhe az utolsó fillérig.
Az öt állami vízmű vesztesége jelenleg már évi 10-15 milliárd forint körüli összegre tehető, s ez csak részben köszönhető a 2013-as vízdíj-csökkentésnek és a közműadónak: az Együtt indokolatlan, esetenként korrupciógyanús költségnövelő tényezőkre is bukkant a cégnél. A vállalat csak az idén két kommunikációs tanácsadói szerződést kötött a Szijjártó Péter külügyminiszter baráti köréhez tartozó Kuna Tibor cégével 50 millió forint értékben. Kérdés, hogy egy közműszolgáltató állami vállalatnak miért van szüksége ilyen típusú szolgáltatásra, különösen, mikor évről évre súlyos veszteségeket kénytelen elkönyvelni.
Nem nehéz arra következtetni, hogy a Fidesz a kormánypárti csókosok kifizetőhelyévé teszi az állami tulajdonú vízműveket, aztán részben az adófizetők pénzéből, részben a becsületesen dolgozó, a szolgáltatás színvonalát fenntartani próbáló, alulfizetett alkalmazottak, sokszor családfenntartók, nyugdíj előtt állók leépítésével próbálják csökkenteni a veszteségeket. Ennek érdekében az öt állami vízműre kiterjedő, a leépítések tervét tartalmazó titkos reorganizációs tervet készíttettek, melyet az Együtt most közérdekű adatigénylés keretében kíván Seszták Miklós fejlesztési miniszter hivatalából kikérni, és nyilvánosságra hozni.
Pintér Lóránd arra hívta fel a figyelmet, hogy a munkanélküliségtől amúgy is fokozottan szenvedő dél-dunántúli régióban az elbocsátott dolgozók sokkal nehezebben találnak majd munkát, mint az ország fejlettebb területein. Arra is rámutatott, hogy az emlékezetes, tavalyi barcsi ivóvíz-szennyezés, mely után hónapokig fertőzött, ill. ihatatlan volt a somogyi kisvárosban a csapvíz, már összefügghet a vállalatnál állandósuló finanszírozási problémákkal, melyek a karbantartás és a szakemberhiány miatt rendszeressé válhatnak.
H. I.
