Karcsibá’ megengedi, hogy aláírjatok neki
Habár még bő egy év van hátra, lassan elkezdenek szivárogni a hírek a jövő évi önkormányzati választásokról. Van szó esetleges ellenzéki összefogásról, polgármester-jelöltekről, akik között akad (talán) szélesebb körben támogatott, s olyan is, aki önmagát látná szívesen Szita Károly utódjaként. Ami ennél szokatlanabb, a magát – valljuk be, joggal – nyeregben érző Fidesz háza tájáról is mozgolódásról hallani. Sőt, egészen konkrét információk is eljutottak hozzánk – személyesen és a közösségi oldalakon keresztül – arról, hogy a várost egy ideje aláírásgyűjtő kommandók járják, támogató aláírásokat tarhálnak Szita Károly újraindulása érdekében. A kérdések persze ezek után adják magukat: kik, miért gyűjtenek, és miért éppen most?
A rend kedvéért ne hallgassuk el azt sem, hogy Kováts Imre, aki a baloldali összefogás (DK-Együtt-MSZP) polgármesterjelöltje volt 2014-ben, majd listavezetőként a közgyűlésbe jutva DK-snak nyilvánította magát, születésnapján a facebookos jókívánságözönt használta ki arra, hogy bejelentse: miután „korát meghazudtoló fizikai állapotban van, és szellemileg is frissnek érzi magát”, a következő önkormányzati ciklusban is szerencséltetné Kaposvárt – egyelőre közelebbről meg nem határozott szerepben.
De térjünk át a komolyabb dolgokra: ahogy a bevezetőben is említettük, a hír, melyet ennyi helyről megerősítettek, kevéssé valószínű, hogy téves lenne:
aláírásgyűjtés folyik Szita Károly ismételt polgármesteri indulását támogatandó.
A kérdés: ugyan mire jó ez, és miért most? Eddig is szinte biztos volt, hogy minimum még egy ciklust vállal, s nyilván ő – és aki ebben még dönthet – már réges-rég elhiszi maga is azt a sikerpropagandát, amelyet emberemlékezet óta nyomnak. Mellesleg Szita maga is tett rá célzást, még a gumiégető-botrány kellős közepén, hogy „2019-ben is ki akarja érdemelni a kaposváriak bizalmát”.
Utódja – pillanatnyilag – sehol, a Dér Tamás és Borhi Zsombor-féle megélhetési nímandok szóba sem jöhetnek, Pintér Rómeó pedig egyelőre inkább távolodni látszik az utódlástól: már nem akkora kedvenc, mit régen.
Azt viszont egyre többfelől hallani, hogy Gelencsér Attila erősen ambicionálná
a kaposvári polgármesterséget – a legvalószínűbb persze, hogy a maga idején, öt év múlva, de más forgatókönyvek is eljutottak hozzánk. Ugyanakkor az is tény, hogy Szita támogatottsága hatalmasat zuhant a gumifeldolgozó-ügy kapcsán, s, ha ez épp nem a ciklus félidejében történik, a bukása sem lett volna kizárható.
Szita Károly a Homatech vezérigazgatójával, István Gáborral, s persze a szokásos orrfogdosás közepette bejelenti a világraszóló, egyedülálló beruházást. Azért ott erősen sikerült előre menni – egészen a falig…
Mi ezt tartjuk a legvalószínűbb oknak: természetesen indulni akar, viszont nem érzi magát teljes biztonságban:
le akar tenni az asztalra egy rakás aláírást, amely kétségkívül bizonyítaná, hogy még mindig ő a tökös legény, és csont nélkül megnyeri a választást.
Miért nem jó erre egy, az önkormányzat által szinte folyamatosan futtatott közvélemény-kutatás?
Szerintünk azért, mert a Fideszen belül ennek az értékét pontosan tudják: annyit hazudtak már. Az isten tudja, honnan szalajtott aktuális rosszarcúak először megkérdezik, hogy „mi legyen az eredmény, főnök?, aztán az lesz”.
Aláírások kellenek, annak van súlya. Az vitte be 2016-ban is a megrendítő ütést.
Lehet a dolognak egy alternatív oka is a fent említett mellett – ezt biztosra vesszük. A másik, amelybe legjobb volna bele sem gondolni: emlékezetes, hogy Gelencsér Attila tavasszal a fizika korlátait meghazudtoló gyorsasággal adott be – az aláíró ívek felvétele napjának délutánján – háromezer aláírást.
Tegyük hozzá: az egyszál magában induló, független Nadrai Norbert – emlékszik még valaki rá? – közel ugyanezt a csodát művelte. Habár akkor égre-földre esküdözött nekünk, hogy a választások után minden műhelytitkot elmesél, erre azóta sem került sor.
Könnyen lehet tehát, hogy Szita ezt a varázslatot akarja megismételni,
melyből láthatóan a Fideszen belül presztízskérdés „van csinálva”. Ehhez pedig kell a Kubatov-lista, és a több ezer, esetleg már a választásokon is motiváló mennyiség és gyorsaság „erőt sugároz”: nálunk van pénz, aktivista, szervezettség, bárkit lemosunk a pályáról.
Ha ugyanis a helyi Szita-erők arra készülnek, hogy erőt mutassanak kifelé és befelé, übereljék Gelencsért, azt csak egy módon tehetik: ha előre lejátsszák az aláírásgyűjtést. Ha netán megvannak a személyi számok – és miért ne lennének? – és a biztos támogatók, simán leadható akár ötezer ajánlás is. De és kizárólag csak így, ezen a módon. Ha valaki felveszi a nap elején az íveket, kiosztja az aktivistáknak, akik elkezdik lejárni az előre megbeszélt címeket, és a törvény szerint járnak el, a nap végére legfeljebb ezer aláírás lesz.
És ezúttal kivételesen kéréssel fordulunk a KAPOS-T olvasóihoz: mocskos részleteket akarunk hallani!
Kérjük, ha tudják, erősítsék meg az értesüléseinket további konkrétumokkal: találkoztak-e aktivistákkal, valóban folyik aláírásgyűjtés, valóban e tárgyban, hol és mikor, milyen erőkkel, milyen megbízólevéllel? Hasonlóan fontos a konkrét kérdés, s főleg az, hogy kérnek-e személyi számot, s általában: milyen adatokra kíváncsiak? Kérjük, hívják be az aktivistát, beszélgessenek vele, kérdezzék ki (legfeljebb kiszellőztetnek utána, és megszámolják az ezüstkanalakat).
Ha valóban folyik ilyen aláírásgyűjtés, annak kizárásos alapon nagy valószínűséggel csak a fent felsorolt okai lehetnek:
belső harc és rivalizálás a Fideszben, és egy ezzel összefüggő erődemonstráció.
És egy percre se feledjük: eme dicsőséges f@szméricskélés a kaposvári polgárok, az adófizetők pénzén zajlik.
H. I.
