Mai a hír, hogy újabb, immár sztálingrádi méretű vereséget szenvedett a kormány államadósság-fronton: A Ténytár c. blog tette közzé: „a kormánynak mindössze 2 hónap alatt sikerült 1400 milliárd forinttal növelnie az államadósságot, azaz napi majd 25 milliárddal”. Készültünk egy kisebb dolgozattal ez ügyben, mert az valahogy rendre kimarad a közbeszédből Kaposváron is – elnyomja a Schenk János – Czene Attila – Répás Orsolya – Kresz László propagandakartell és a bulvárözön – hogy az Orbán-kormány, ha a valódi, és nem a kozmetikázott adatokat nézzük, durvábban rontotta Magyarország adósságpozícióját, mint elődeinek bármelyike.
Szó sincs arról, hogy a KAPOS-T egyetlen percig is a világ megváltására készülne. Mégis megesik, hogy praktikus okokból bele kell ártanunk magunkat magasröptű, országos kérdésekbe, hogy olvasóinknak (s magunknak) se kelljen millió helyről, blogokból, gazdasági szaklapokból és tanulmányokból összevadászni a válaszokat, adatokat, ha a Fidesz-CÖF-Békemenet trollhadsereg századszor is telebőgi egymondatos bölcsességével a nyilvánosság minden létező terét: „tönkretették az országot”.
Most szerencsére segítségünkre sietett egy, e felületen sokszor emlegetett-idézett klasszikus, Szita Károly, akinek idei évértékelőjében a csúsztatásokat, mellébeszélést és frázispuffogtatást csak néha színesítette pár nettó sületlenség, de egy figyelemre méltó újdonsággal azért szolgált: a beszéde elején elismerte, hogy az, ami valójában „betett” Magyarországnak, az a 2008 végén kezdődő, és az egész 2009-es év gazdasági helyzetét tragikusan érintő világválság volt, amelyre hazánkhoz hasonlóan lényegében senki nem volt felkészülve. Szitához hasonlóan számos Fidesz-potentát szólta már el magát, utoljára Lázár János beszélt arról nemrég, hogy „az IMF-hitel mentett meg bennünket”.
Jól látható, hogy 2009-ben sem az EU-t, sem Németországot nem sokkal múltuk alul GDP-csökkenésben
2009-ben a GDP csökkenése Magyarországon 6,3% volt, míg az EU teljes átlaga 4,2%, Japáné 5, de Szlovéniáé pl. meghaladta a 8%-ot. Ez volt az az előre nem látható helyzet, amelyben az államadósság finanszírozásához és a forint árfolyamának elfogadható szinten tartásához igénybe kellett venni az IMF segítségét. Alacsony, 2,5-3,5%-os kamatra kaptunk hitelt, s ennek döntő részét devizatartalékként a Magyar Nemzeti Bankban helyezték el.
Ezen a ponton forduljunk szakemberhez: „Nézzük, hogyan alakult az elmúlt években a központi költségvetés adóssága az ÁKK adatai alapján: 2008 elején 15600 milliárd forint volt az adósságok értéke, és 16 milliárd euró, azaz kb. 4000 milliárd forint a devizatartalék értéke, ez 2010 nyarára, a kormányváltás idejére 20500 milliárd forintra és 35 milliárd euróra (közel 10 000 milliárd forint) változott. Ma pedig mindkét érték hasonló nagyságú. Jól látható, hogy valójában nem nőtt az adósság állami szinten (ha az MNB-t is beszámítjuk). Valójában annyi történt, hogy ami IMF-hitelt felvettünk, az azóta is ott ül az MNB-ben tartalékként. Nem tűnt el. „A valódi adósságszintünk nem nőtt” írja Zsiday Viktor alapkezelő 2012 végén a Menedzsment Fórumban.
Tehát ez az „államadósságos-tönkretételes-IMF”-es duma nem egyéb, mint a Fidesz 2010-es választási propagandája, a jobboldali legendagyártás egyik legszívósabb, újra és újra felböfögött mócsingja. Tegyük hozzá: azóta Matolcsy György vezényletével sikerült jelentősen megcsapolni az említett tartalékokat, ennek köszönhető, hogy a 2009 elején még a kormány halálos bűnének kikiáltott, néhány hétig tartó 300 Ft feletti euróárfolyam ma már „természetes állapot”, a 400 Ft feletti benzinárral együtt. Már akinek.
Haladjunk visszafelé – ez esetben így logikus. Amikor Orbánék 2002-ben kénytelen-kelletlen átadták a kormányt, 9600 milliárd forint volt az államadósság, ez nőtt, amint az előbbi idézetből is tudható, 15600 milliárdra, azaz nagyjából hatezer milliárddal hat év alatt.
Nézzük, miből jött ez össze: először is itt volna az önkormányzatok 1200 milliárdja, élén a már emlegetett főkolompossal, Szita Károllyal, akinek csekély 338%-kal sikerült növelnie városunk adósságát. Ma már tudjuk, hogy ez egy szervezett akció volt: 2006 végén, az önkormányzati győzelem után, a Fidesz győri kongresszusán döntötték el, hogy az önkormányzatokon keresztül töltik fel a narancsszínű pártkasszákat.
Aztán ejthetnénk szót arról a bizonyos háromezer milliárd forintról is, amely megvolt, hangsúlyosan múlt időben, mert az államnak azért, hogy 15-20 év alatt kialakulhasson egy hárompillérű, önfenntartó nyugdíjrendszer, ezt az áldozatot meg kellett hoznia. (Annak idején a Fidesz ezt megszavazta, és 1998-2002 közt nem is nyúlt hozzá. Amíg kevés pénz volt benne, úgy tűnik, jó volt…) Azon lehet vitatkozni, hogy ez hasznos volt-e vagy sem, arról is, kié volt, de megvolt, különben Orbánék nem tudták volna az elmúlt négy évben – ki tudja mire – elszórni. Ha az egyik zsebemből átteszek a másikba egy összeget, a nettó adósságom nem nő.
És azt se felejtsük el, hogy azért állami beruházásban is épült ez-az, abban a bizonyos 2002-2010 közti „eemúttnyócévben”: 737 km autópálya, kórház, egyetem, középiskola, művelődési központ, s ennek többsége még úgy, hogy a 2007-től kezdődő EU-s fejlesztési költségvetésből alig részesültünk, csak a legvégén. Szólnunk kell az első, Orbán-Torgyán kormány kötelezettségvállalásairól: a Gripen-lízing évi harmincmilliárdja, a kőröshegyi völgyhíd negyvene (ez a szívós legendával szemben 2001-ben szintén Orbánék döntése), a Magyar Fejlesztési Bank háromszáz milliárdja: ezt trükkösen eldugták a bankba, de, miután 2004-ben csatlakoztunk az EU-hoz, ők halkan szóltak, hogy tessék csak odakönyvelni, ahová való, az államadóssághoz. Említhetnénk az eszelősen nagyvonalú, 2001-ben bevezetett lakástámogatás egyre növekvő költségeit: a végtelenségig lehetne folytatni a sort.
Egyszóval az igen tisztelt jobboldali „Számonkérő Szék” államadósság-ügyben körülnézhet a fideszes önkormányzatok környékén, megkérdezheti az Orbán-Matolcsy-Varga triót, hova tette a magánnyugdíj-pénztári háromezer milliárdot, milyen aknákat telepített 2000-től kezdve a költségvetésbe, vagy épp azt, most miért és hogyan apasztja az MNB devizatartalékát folyamatosan.
Csak a kamatokra kifizetünk 1200 milliárdot évente – lehetne jóval kevesebb is, ha kiszámítható, befektetőbarát gazdaságpolitikát folytatnánk
Az államadósság szinte naponta dönti a rekordokat: eléri a 23 ezer milliárd forintot, miközben a kormányváltáskor 20 ezer közelében volt. Csupán kamatokra a gazdaságirányítás dilettantizmusa, a sokszorosára emelkedett kockázati felár miatt 400 milliárddal fizetünk többet, mint amennyi stabil gazdaságok esetében indokolt volna, ez bőven elég lenne az egészségügy és felsőoktatás rendbetételére. És még egy szót sem ejtettünk a 27%-os áfáról, a folyamatosan emelkedő megélhetési költségekről, a növekvő adóelvonásról, melyeken aprócska szépségflastrom a rezsicsökkentésnek nevezett bohóctréfa.
Egy szóval sem állítjuk, hogy a 2010 előtti bármelyik kormány – beleértve jobb- és baloldaliakat bármikor – gazdaságpolitikájában ne lehetne hibát találni, tévedéseiből tanulni. Egy viszont biztos: a 2010-2014 közti Fidesz-kurzushoz hasonló gazdasági ámokfutást még senki nem rendezett Magyarországon: az adósságtömeg nőtt, a növekedés négy év átlagában a valaha volt legalacsonyabb, a jövedelmi egyenlőtlenségek az egekben, a munkanélküliség csak a nyilvánvaló statisztikai kozmetikázás erdményeként, a közmunkások és a külföldön dolgozók beszámításával mutat minimális csökkenést. Miután minden lényeges mutatóban tökutolsók vagyunk, talán ideje lenne letenni ezt hátrafelé nyilazós mesekönyvet – már nem jön ott senki.
H. I.
