Tett még egy kétségbeesett, ám annál szánalmasabb kísérletet Szita Károly tegnap „a város érdekében” Fónagy János államtitkárnál instanciázott nagyjából három percig. A sok vitát kavaró útdíj ügyében ugyan még csak annyit ért el, hogy Fónagy János meghallgatta, a kormány viszont – minő drámai érzék – ugyanazon a napon döntött a kaposváriak jövőjét százszor, ezerszer mélyebben érintő ügyről, a 2020-ig tartó, hazai forrásokból finanszírozandó kiemelt közútfejlesztésekről. Röviden és velősen: Kaposvár mindenből kimarad. Nehezen találunk szavakat, szalonképeseket pedig még kevésbé: mi kell még ahhoz, hogy az elvakult Fidesz-fanok is végre kihúzzák a fejüket a napvilágra, és világossá váljon számukra az, amit a KAPOS-T indulása óta hangsúlyozunk: Kaposvárt látványosan semmibe veszik – vezetőinek és képviselőinek teljes inkompetenciája okán.
A határozat szerint a kormány egyetért Sopron, Szolnok, Békéscsaba „magas szintű útkapcsolatának kiépítésével”, valamint Ózd, Debrecen, Győr és Esztergom közúti kapcsolatrendszerének fejlesztésével. Kaposváréval nem ért egyet, Kaposvárnak nem jár „magas szintű útkapcsolat”. Jut a 750 milliárdból – jegyezzük meg, döntően Kelet-Magyarországnak – gyorsforgalmi útra Szolnoknak, Békéscsabának, Debrecennek, Nyíregyházának, és Sopronnak. Nyilván teljesen véletlen, hogy a Fidesz erős embereinek – pl. Lázár Jánosnak vagy Kósa Lajosnak, de megemlíthetjük azt is, hogy Orbán Viktor felesége, Lévai Anikó szolnoki – a keleti országrészben van a hátországuk, és ezek a területek látványosan vagy inkább durván több támogatást kaptak az elmúlt években, mint a magyar régiók között már masszív sereghajtónak számító Dél-Dunántúl.
Nem kilométerkő, sírkő
Ha valaki esetleg úgy gondolná, hogy a tervek csupán a gyorsforgalmi utakról szólnak, és pl. a 67-es azért maradt ki a szaknévsorból, mert – mint az a közelmúltban kiderült – csupán burkolat-megerősítésről, és a lakott területek elkerüléséről lesz szó ez esetben, tehát megvalósul, de nem gyorsforgalmiként, azt is ki kell ábrándítanunk: a kormányrendeletben szerepel jó néhány alsóbbrendű út fejlesztése is: a 23-as és a 25-ös főút Bátonyterenye–Pétervására-Ózd közötti, a 471-es főút Hajdú-Bihar megyei szakasza, és megépül a határozat szerint a 813-as, Győr keleti elkerülő út valamint a 102-es út Esztergom és az M1-es autópálya között. Ide sem fért bele a 67-es, sajna.
Ahol még egyébként a kötelezőnek tekinthető burkolatkarbantartási-javítási munkák is csúnyán elmaradtak a magunk mögött hagyott öt évben…
Ha valaki még ezek után is tovább reménykedik, és úgy gondolja, hogy az út EU-s forrásokból, az IKOP-ban, az elfogadott Integrált Közlekedésfejlesztési Operatív Programban szerepel, annak is csalódnia kell: nem szerepel. Itt ugyanis – az EU 2014-2020 közti közlekedésfejlesztési direktívája értelmében csak az európai közlekedési folyosókhoz tartozó, esetleg azokat bővítő beruházások kaptak helyet.
Három-null a kiábrándító valóság javára.
Természetesen az M9-es, sokkal fontosabb, a déli országrészeket összekötő autópálya továbbépítéséről még ennyi szó sem esik. 2011-ben még a Közlekedéstudományi Intézet kiadott egy térképet, melyen 2015-re az M9-est már nagyrészt – Soprontól Kiskunhalasig – megvalósultnak tekinti, és Kaposvárt pedig olyan településnek, melyről 15 percnél rövidebb idő alatt elérhető a gyorsforgalmi összeköttetés. Már lassan bili sincs, amibe beleérhetne a kezük.
Szita Károly azonban hidegen hagyják ezek a piszlicsáréságok. Nagyobb dologban járt ő a magasságos Fónagy János államtitkárnál, azt akarta elérni, hogy a 61-es elkerülő szakaszát minősítsék vissza gyorsforgalmi – „M” jelű – útból főúttá, így gondolja elkerülni – no, nem a várost, hanem a fizetőssé tételt. A Kaposvári elkerülő ötezerért? Kösz, nem, az útdíj ellen fellépő kaposváriak közösségi oldala úgy fogalmazott: „Ez a helyzet leginkább ahhoz hasonlít, amikor a fogságba esett gyík letöri a saját farkát, hogy szabaduljon.” Értjük, bár a hasonlat egy kicsit sántít: a gyík farka ugyanis újra kinő. Szerintünk inkább a csapdába esett rókáéhoz hasonlít, amely valóban képes lerágni a saját lábát, viszont utána – három lábbal – hamar elpusztul. Miután Szita önként lemond – Kaposvár nevében – a gyorsforgalmiról, joggal gondolhatja a kormány vagy bárki:
Ezeknek? Minek?
Szita akciója csupán egyre volt jó, arra, hogy igazolja a régi mondást: Amit erőszakkal, orv fondorlattal vagy hitvány árulással vesznek el tőled, azt még visszaszerezheted, de amiről önként mondasz le, azt soha.
H. I.
