Várólista, áthallások, kábítás minden mennyiségben
Az alább olvasható írásunkban kissé formabontóak leszünk: folyamatosan futnak be hozzánk fontos és érdekes információk, amelyeknek – részben az idő és erő szűkössége miatt – nem szentelünk önálló cikket, de azt sem szeretnénk, ha csak úgy elszállnának a semmibe. Arra ugyanis nem számíthatunk, hogy az állítólagos „helyi hírportálok”, ahol a sok propagandista-kenyérpusztító mereszti a … szemét, beszámoljon ezekről – ők nem ezért vannak. Így aztán összegyűjtöttük az elmúlt időszak termését, amelyek közt van persze nem túl friss – de nélkülünk ezek Kaposváron nem kaptak volna nyilvánosságot. Már erre is gondolni kell.
Bemelegítésnek kezdjük egy viszonylag frissel, kommentár nélkül:
Egy kaposvári hölgy, nevezzük G. I. Jane-nek, 2019. decemberére kapott időpontot egy teljesen átlagos kivizsgálásra a Kaposi Mór Oktató Kórház szemészeti osztályára. Az számításaink szerint majdnem tíz hónap, azaz több mint háromszáz nap.
Maradva az egészségügynél: információink szerint Szita Károly igazi tűzijáték-bombával készült
a február 14-i évértékelőre: szerette volna bejelenteni, hogy megszületett a kormánydöntés a kórház szülészeti osztályának felújításáról. Ezért is volt beszervezve Moizs Mariann kórházigazgató vendégszereplőnek. Ám a kormány még vajúdik, így a bejelentés is elmaradt.
Számos felháborodott Facebook-poszt látott napvilágot nemrég a Kisfaludy utcai iskola felújításával kapcsolatban:
aggódó szülők panaszolták, hogy több alkalommal éreztek a gyerekek és a dolgozók erős oldószer- és vegyszerszagot, miután a munkákkal párhuzamosan folyik a tanítás. Előfordult, hogy ki kellett vinni a diákokat, és volt, aki rosszul is lett. Ha egy pillanatig is volna kedvünk viccelni, azt mondanánk, Szita Károly kedvenc építőipari kivitelezője, a Szemeco Kft. intézményesítette a szipuzást.
Megkérdeztük a Kaposvári Tankerület illetékeseit és a beruházó önkormányzat jegyzőjét az ügyről. A tankerület elismerte: valóban volt ilyen eset, jelentették is az önkormányzatnak, mely állításuk szerint intézkedett: hétvégére ütemezték azokat a munkákat, amelyeknél a „zavaró vegyszerszag” jelentkezett. A jegyző úr nem bírt válaszolni kérdésünkre.
Úgy tűnik, nem nagyon akar összejönni a mesterterv, amellyel a város ki akar mászni a katasztrofális
jégcsarnok-finanszírozási konstrukcióból: már ott tartanak, hogy a Kaposvár Moston hirdetésben kerestek olyan vállalkozókat, akik a TAO-ként felajánlható adójukat a Sportiskola számára e nemes célra áldozni hajlandóak volnának.
Bajban a Kaposvári Egyetem? Az elmúlt év egyik utolsó kormányülésén a 168 ÓRA értesülése szerint
„a felsőoktatásért is felelős humántárca hat, már a csőd szélén imbolygó állami felsőoktatási intézmény esetében gyorssegélyt csikart ki”. A delikvensek közt van a Kaposvári Egyetem is. „A demográfiai viszonyokból fakadó folyamatosan csökkenő hallgatói létszám, a finanszírozási rendszer rugalmatlansága … a csökkenő állami támogatás mértéke miatt nehéz gazdálkodási helyzetbe került” – olvasható az előterjesztés okait taglaló bevezetőben.
Érdekes módon az egyébként minden apró dicsekedni valóval a helyi médiához szaladgáló egyetemi sajtósnak most nem volt olyan sietős.
Szita Károly sajtópitbulljai sem rohantak értesíteni propagandista kollégáikat arról,
hogy az önkormányzat háromszáz millió forint hitelt vesz fel – kormányengedéllyel – a fürdő felújítási munkáira.
Azt sem verték nagydobra, hogy az állami főépítésznek, ifj. Horváth Jánosnak változatlanul nem tetszik
a fürdő mellé tervezett négycsillagos szálloda: az engedélyezési eljárás alatt lévő objektummal kapcsolatban komoly kifogásai merültek fel, különösen a vasút közelsége és az emiatt keletkező zajterhelés okán. A megoldás várhatóan igen tetemes többletköltséget jelent majd, arról nem beszélve, hogy az egész projektre a pénzügyi garancia egyelőre csupán Szita Károly szava: „meg fogjuk csinálni”.
Végül fültanúk beszámolója szerint kissé áthallásosra sikeredett Rosta István
nyugalmazott professzornak a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján elmondott beszéde: a Szita-hívők egyesületének derék elnöke – nyilván megszokásból – a tudománytörténet manapság kissé ingoványos területére tévedt, és frappánsan felvázolta, hogyan darálták be a gaz komcsik legsötétebb Rákosi-korszakban az Akadémia és a tudomány önállóságát.
Nem tudjuk, hogy a besúgók szerepéről ejtett-e szót, de voltak néhányan, akik kínos egybeeséseket véltek felfedezni azzal, amit napjainkban Palkovics László miniszter és az Orbán-kormány művel a magyar tudóstársadalommal. Még mondja valaki, hogy a történelem nem az élet tanítómestere.
H. I.
