Ez volna a vége egy szép barátságnak?
Igazán szaftos, fordulatokkal teli műsort prezentált erre a hétvégére a „kaposvári furcsa pár”, a Kaposvár Most-Árok Kornél duó: tegnap derült ki, hogy a rendőrség eljárást indított, miután szerintük gyanús, hogy az Esterházy-híd donneri oldalán lévő növényszigetről Árok maga szaggatta le a műkő lapokat, s egy közösségi posztban ezt a híd pocsék kivitelezésének bizonyítékaként állította be. Az MSZP megyei ügyvezető alelnökét rabosították, ellene rongálás megalapozott gyanúja miatt eljárást indítottak a hídon elhelyezett térfigyelő kamera felvételére hivatkozva, mindezt pedig egy monstre „leleplező” anyagban tálalta a Kaposvár Most. Mint már annyiszor, ezúttal is úgy gondoljuk, hogy az ügy tágabb politikai-közéleti háttere érdekesebb, mint a konkrét cselekmény.
Árok Kornél nem volt ám mindig ilyen mostohagyerek a Kaposvár Mostnál:
a 2014-es választások előtt pl. meleg hangú tudósításokban mutatták be, mint a „politikai zseni” Schmuck Andor aktuális pártja, a Szociáldemokraták kaposvári jelöltjét, még a rendkívül eredeti „3×8” címet viselő („8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás”) programjukról is megemlékeztek. Közös céljuk nyilván az volt, hogy indulásával és reklámozásával a baloldali összefogás jelöltjének, Kolber Istvánnak az esélyeit gyengítsék – nem a Kaposvár Most lelkesedésén múlt, hogy a magát roppant népszerűnek gondoló Árok végül 0.88 százaléknyi szavazatot szerzett.
A dicstelen eredmény után még ugyanabban az évben az önkormányzati
választáson is bepróbálkozott: felajánlotta a helyi baloldali pártoknak, hogy szívesen lenne közös jelöltként Szita Károly kihívója, ám itt helyben – különösen az előzmények ismeretében – nem fogadták tárt karokkal. Kalandjait Schmuck Andor pártjának budapesti főpolgármester-jelöltjeként folytatta egy ideig, végül onnan is kirostálódott.
Naphosszat a fákon: Árok Kornél Budapest főpolgármesteri székéért
És akkor még nem beszéltünk a SZEM-pártban, vagy a különböző szakszervezeti formációkban töltött szép napokról. A finoman szólva is tarka múlt ellenére aztán végül csak visszatért: a helyi, pontosabban a néhány fős ún. „városkörnyéki” MSZP tagja, majd elnöke lett, miután a kaposvári szervezet szavazáson elutasította felvételi kérelmét. Ha a megyeszékhelyen nem is, de a megyében végül
megtalálta a számítását: ma is főállású ügyvezető alelnök.
Azt az akcionizmust, jellemzően utcai, demonstratív politizálást, amit Árok Kornél képvisel, vérmérséklet szerint lehet szeretni, vagy el lehet utasítani, ám mindenképpen megvan a veszélye, hogy az illető hatósági eljárás alanya lesz: legyen akár graffiti, egy molinó, járdafestés vagy épp kordonbontás az akció. És persze azzal is számolni kell, hogy egy olyan végletekig elfogult politikai termék, mint a Kaposvár Most és a helyi propagandagépezet bármit hajlandó
megtenni, hogy az ügyet napirenden tartsa, hecckampányt faragjon belőle.
Érdekes, hogy akkor nem voltak ennyire „pengék”, mikor egy súlyos, majdnem halálos végű büntetőfékezés történt a Töröcskére vezető Boróka utcában: csak a KAPOS-T számolt be róla, hogy a helyi járat utasait veszélyeztető autós az önkormányzat Fidesz által delegált külső bizottsági tagja volt. Mindenki más csak az ügyészségi közlemény nyilvánosságra kerülése után foglalkozott szűkszavúan az üggyel, s tegyük hozzá: habár szintén kamerafelvétel tanúsította a cselekményt, a rendőrségnek sem volt ennyire sürgős:
az elkövetés és a vádemelés között egy teljes év telt el.
Egyszóval a politikai lóláb pont olyan messze lóg ki, ahogyan azt a Kaposvár Most esetében megszokhattuk: Szekeres-Marno (régebben csak Szekeres) Alánt azóta fűti a kényszeres bizonyítási vágy, mióta kiderült, hogy szeretett volna lelépni az Orbánék által akkor
elfoglalt Indexbe, próbált elosonni imádott Papája, Szita Károly mellől.
Ami a rongálás vádját illeti, függetlenül attól, hogy a rendőrség által nyilvánosságra nem hozott videón, vagy egy esetleges tanúvallomásban milyen új információ van, nem hisszük, hogy Árok Kornél helyesen járt el: egyrészt az, amit a posztjában leírt, tehát, hogy „…a falnak támasztott, vagy a ragasztó által elengedett burkolatok egy részét elfektettem, mert a többi már összetörve a földön feküdt. Abszolút balesetveszélyesek voltak a dölöngélő (sic!) lapok, így mint volt tűzoltó a balesetveszélyt ezen lapok elfektetésével megszüntettem”, nettó ostobaság, silány magyarázkodás. A járdára fektetett lapok jóval balesetveszélyesebbek, mint a „falnak támasztottak”: ha valaki a fél járdát elfoglaló törmelékre rálépett volna, könnyen a bokáját törheti.
Másrészt alapszabály, hogy ilyen esetekben nem nyúlunk semmihez:
Ezt tegnap este fotóztuk a Petőfi téren: megtehettük volna, hogy a hatás kedvéért – még ha nem is vagyunk Terminátorok – kirángatjuk a helyéről, de az már rongálás, ha tetszik, ha nem.
A fenti képet tegnap este lőttük a Petőfi téren: mi sem lett volna egyszerűbb, mint kézzel megsegíteni a láthatóan lekívánkozó burkolólapot, hogy drámaibb legyen, ám ez már rongálás. Azon majd a bíróság előtt el lehet vitatkozni, hogy milyen mértékű. Attól, hogy pl. a fagy megmozdít egy-egy mégoly hibásan felrakott burkolólapot, vagy közterületen bármit,
szerencsétlen dolog önhatalmúlag intézkedni.
Megtehettük volna, hogy az emlékezetes „korlát-ügyben” mi is „rásegítünk” egy kicsit a látványra, ám meg sem fordult a fejünkben, hogy hozzányúljunk:
Biztosak vagyunk abban, hogy fenti cikkünk megjelenése után
percekkel már tízen ültek izgalomtól reszkető fejjel a térfigyelő monitorok előtt, hogy rajtakapjanak, amint kirángatjuk a korlátot a helyéről, majd csalódottan konstatálják: csupán lefotóztuk a csúfságot, hozzá sem értünk. A cikkünkhöz fűzött figyelmeztetésben pedig kihangsúlyoztuk, hogy elhatárolódunk a közvagyon bárminemű eddigi, és esetleg ezután előforduló rongálásától, s ettől mindenkit óvunk.
Tegyük hozzá, nagy sokára, hónapok múlva, nehogy feltűnjön, végül bebetonozták a korlátokat.
Az Árok-ügy visszhangját áttekintve viszont az a legfeltűnőbb,
hogy a közéletet megmérgező szektásodás folyamata még távolról sem fejeződött be Kaposváron: az ellenzéki kommentszekció megrögzötten hisz Árok Kornél ártatlanságában, míg a helyi Fidesz ijesztően képernyő- és mikrofonképtelen figurája, Perlaki József a teljes MSZP-t hazugozza anélkül, hogy bármilyen bizonyítéka, oka lenne erre.
Akkor tényleg ez volna „egy szép barátság vége?”
Erre most inkább „nem” a válasz: jó párost alkotnak. Mindkettőjüket, Árok Kornélt és a kaposvármostos Szekerest is súlyos kompenzációs kényszer hajtja: Árok múltját feledtetné, s persze jobb ötlet híján akciózik, Facebookozik, Szekeres pedig szintén bizonyítani akar: boldog, hogy fel tudta mutatni élete „nagy leleplezését”. A propagandistaszakma csúcsára juttatta barátja akciója.
H. I.
