A mai, országos korrupcióellenes tüntetés elé
Nem túlzottan megerőltető képzettársítás mostanában a napi politikai történésekről Örkény István egyperceseire átkötni, hiszen nem naponta, hanem percről percre sokkolnak bennünket az abszurd és groteszk, ugyanakkor rémisztően valóságos hírek. Nincs nap, hogy a miniszterelnök veje vagy a felcsúti koma, Mészáros Lőrinc ne nyerne egy-két falu teljes vagyonának megfelelő mennyiségű közbeszerzést, hogy ma már az eltüntetett pénzeket százmilliárdban mérik, s, hogy egy olyan nyomorult, retkes, századrangú dologra, mint a futball, többet költenek, mint a teljes magyar felsőoktatásra. Ennél azonban nagyobb baj, hogy mindezt a többség jószerivel normálisnak veszi: a korrupció Magyarországon az, amiből minket kihagynak.
Nem tágítunk szokásunktól, és nem a felcsúti mocsoktelepen kezdünk el söprögetni: szerintünk azt, hogy mi a korrupció, Kaposvár mindennapjai sokkal szemléletesebben bemutatják. Egészen pontosan azt, hogy mik azok az „apróságok”, amelyek felbátorították a Fideszt arra, hogy a legarcátlanabb, és legpimaszabb lenyúlásokat is bátran bevállalhatja.
Említettük már, de annyira jó, hogy nem lehet elégszer: Bogár László a magát „közgazdásznak” nevező közveszélyes ECHO Tv-sztár, mint az eszelősök oly gyakran, kimondta az igazságot: „egy város korruptsága fordítottan arányos azzal, hogy a Tesco áruház milyen messze van a városközponttól”. Lássuk: Pécsen a három áruház 4,51 – 5,1 – 6,1 km távolságra fekszik, Sopronban 3,5 km, Szombathelyen 3,6 km, s nagyjából ezeket az értékeket kapjuk, ha a magyar városokon végigmegyünk.
Egy kis séta, ahogy Ady Endre írta, és máris sok minden kiderül. Bogár Lászlónak, ahogy hallottuk, azóta szóltak, hogy Kaposváron ezt a poént ne nagyon erőltesse.
Tetszenek tudni, mekkora ez a távolság városunkban? Nem tévedés: 750, azaz hétszázötven méter. A „Bogár-törvény” szerint tehát kb. hétszer vagyunk korruptabbak, mint Pécs, és négyszer, mint a hozzánk hasonló nagyságú dunántúli városok. Érzetre stimmel.
Azt se feledjük el, hogy a telek, amelyre a Tesco áruház épült, kalandos módon került először a Fodor Rt. tulajdonába eredeti gazdájától, s csak aztán – egy nagyságrenddel drágábban – a Tescóéba. Sokak szerint ez volt az „ősbűn”, amely miatt Virányi István akkori városi főépítész lemondott – persze azóta is hallgat.
Hasonlóan kalandos módon került két benzinkút, a felüljáró alatti OMV, és a Berzsenyi utcai Shell is a belvárosba, de az amerikaiak 1995-ös „bejöveteléről” is legendák sokasága kering. Mi azonban nem is feltétlenül ezeket a régi dolgokat kívánnánk felemlegetni, hanem a mostaniakat: szerintünk ugyanis a korrupciót sokkal-sokkal szélesebben kell értelmezni, mint, hogy egy cég vagy üzletember a zsebébe csúsztatja a döntéshozó hivatalnoknak vagy politikusnak a megfelelő összeget. Tény, hogy ebben is élen jár Kaposvár, hiszen más megyei jogú városban emlékeink szerint nem fordult még elő, hogy vesztegetési ügy miatt kommandósok hurcoltak volna el irodájából egy magas beosztású városházi hivatalnokot, akit aztán emiatt jogerősen el is ítéltek.
Szóval volna itt mit kitenni éppen a Fő utcai üres kirakatokba, ha valakire úgy igazán rátörne az őszinteségi roham. Az azonban jószerivel senkinek nem jut eszébe a korrupció kapcsán, hogy Kaposváron közismert tény, hogy közalkalmazott, tanár, hivatalnok, városi közszolgáltató munkatársa, médiamunkás vagy bármi, amihez az önkormányzatnak a legkevesebb köze is van, csak a polgármester „engedélyével” lehet valaki, vagy, ha „méltatlannak bizonyul”, repül. Akár a Kaposvári Egyetemről, vagy a Csiky Gergely Színházból is, mint arra jó néhány példát ismerünk a közelmúltból. Pedig ez is korrupció a javából.
A nepotizmusnak, a mi kutyánk kölyke pozícióba helyezésének is hagyományai vannak Kaposváron. A főnök és tanácsadói épp egy prezentációt figyelnek erősen a város fellendüléséről.
A többiek sem különbek: előfordult, hogy egy kaposvári iskolába egy tanári álláshelyre négyen jelentkeztek, mind a négyüket más-más fideszes „protektor” támogatta. Az iskolaigazgató visszaüzent nekik, hogy talán döntsék el egymás között, ki az erősebb kutya, s értesítsék, mire jutottak. Kaposváron húsz éve ez megy, és a végeredmény pontosan látszik: az iskolaigazgatók kiválasztásánál a politikai megbízhatóság volt a fő szempont, akik aztán hozzájuk hasonló tanárokat vittek a testületekbe.
Ennek eredményeként a „legjobb” kaposvári középiskola, a Táncsics Gimnázium ma az 55. a középiskolák országos rangsorában, de ami ennél szomorúbb: igazgatója, Reőthy Ferenc újabb ciklusra szóló pályázatában ezt a tényt szemérmetlenül eltagadja, és azt állítja, hogy „a Dél-Dunántúl egyik legjobb középiskolája” a Táncsics…
Beszéljünk a zsebből irányított kaposvári sportegyesületekről? Arról, hogy ki volt az, aki a leghangosabban óbégatott, hogy azoknak, akik a Kaposvári Rákóczi mai helyzetéért felelősek, menniük kell? Eredmény: Szita Károly, mint legfőbb, vele Dér Tamás, a hűséges alvezér a helyükön, és még Illés János, a végrehajtó is maradt a csapatnál, mint „tanácsadó”. Beszéljünk az idehurcolt, emberrablásban, pénzmosásban és prostitúcióban utazó köztörvényesről, Sólyom Sándorról, akivel nagy pofával szerződést kötöttek, akinek a kedvéért kitúrták a sportegyesületet fenntartó kft-ből a kistulajdonosokat, hogy ne lásson bele senki az üzelmeikbe?
Beszéljünk arról, hogy hogyan nyúlja le a közpénzt Szita Károly és médiafullajtárja, Szekeres Alán városházi alkalmazott egy szánalmasan átlátszó alibi-megbízással: a köztelevíziónak „blogol”, s ezért ő havi negyedmilliót, hűséges Szekerese pedig ötvenezret akaszt le? Tegyük hozzá: az április kétharmada eltelt, és a blogon e hónapban összesen egy, azaz egy darab új bejegyzés látható, mindössze néhány semmitmondó frázis csupán, s amely ezek szerint háromszázharmincezer forintjába került az adófizetőknek… Ez talán nem korrupció?
Ahogy az nyilvánvalóan az egész szeméttelep, amit Kaposváron valami rejtélyes oknál fogva médiának neveznek: a fenti ügyről éppúgy hallgatnak, mint minden, Szita és a helyi Fidesz számára kényes dologról. Jó okkal teszik: a Kapos és a Somogy tv-k az utolsó fillérig közpénzből, szoros városházi, ill. megyei cenzúra alatt működnek, a Kaposvár Most az EU-s pályázatok révén van kistafírozva, a Somogyi Hírlap-Sonline kombó pedig kissé szofisztikáltabb módon (székházbérlet, személyes lekötelezettségek útján), de ugyanolyan elszántan teszi a dolgát, mint társai.
A sor a végtelenségig folytatható volna, tulajdonképpen erről szól a KAPOS-T több, mint százhatvan terjedelmes cikke. Nyilván kellemetlen végigolvasni ezt – ha ugyan megteszi – annak, akinek csak pár méter „leugrani a teszkóba”, aki még mindig bárgyú ájuldozással hálálkodik Szita Károlynak a polgármesteri Facebook-oldalon, hogy „mánnyit daógozott a városér, köszönnyük szépen”, s annak, aki valamilyen formában részese ennek a vircsaftnak.
Soha nem fogják megérteni, hogy a százszorosát vették el tőlük annak, amire most olyan büszkék. Ezért marad itt minden a régiben.
H. I.
