A polgármesteri hivatal nem meri virítani a bizonylatokat…
… hiába kérte a tényfeltáró portál ezeket hivatalosan. Úgy tűnik, ez nem véletlen, s a Kínából, a kaposvári napelempark beruházójától kapott harmincezer – állítólag – FFP2-es és 3-as orvosinak mondott védőmaszkok eredete, Európában történő forgalomba hozása körül valami nincs rendben. Sarkadi Nagy Márton, az Átlátszó.hu újságírója járt utána nagyon alaposan azon egészségügyi védőfelszerelések eredetének, amelyek óriási kormánymédia-felhajtás közepette és számolatlan közpénz-milliárdokért az országba érkeztek.
A terjedelmes elemzés utolsó része foglalkozik a kaposvári helyzettel.
Április 9-én kapott nyilvánosságot – az újabb szokások szerint Szita Károly polgármester saját Facebook-oldalán – hogy a Kaposváron épülő kínai naperőmű beruházója, a China National Machinery Import&Export (CMC) harmincezer védőmaszkot ajándékozott Kaposvárnak.
Az már önmagában is durva volt, hogy a polgármester százmillió forint értékűre
taksálta az ajándék értékét, azt állítva, hogy a háromezer forintnál is magasabb darabár „sajnos realitás”. Tegyük hozzá, ugyanakkor Felder Frigyes képviselőt – máig nem tisztázott okok miatt – a maszkokkal való kereskedés kapcsán „uzsoráskodással” vádolta meg a június 25-i közgyűlésen.
Az Átlátszó írásának első ténymegállapítása is erre irányul. Európában sehol nem forgalmaztak még ilyen termékeket, tehát egyszerűen nem lehet tudni, hogy Szita honnan vette ezt az árat, hacsak nem a szokásos nagyotmondási kényszere lett úrrá rajta. A Facebook-dialógusban az is elhangzik, hogy a kapott maszkokat „nem eladásra szántuk”.
Még jó, b@zmeg. Pénzért eladni egy közösség számára érkező adományt?
A cikk így folytatja: „A Szita-féle videókról az egyik termék gyártója és neve is leolvasható: ez a Xinxiang Kangmin sebészi maszkja. Sajátos jelenség, hogy a dobozról leolvasható angol nevű termékmegnevezés egyszerű sebészmaszknál legalábbis valamivel komolyabb eszközre látszik utalni, de egy viszonteladó hirdetéséből könnyen azonosítható, hogy itt tényleg hétköznapi orvosi maszkokról van szó.”
A polgármesteri Facebook-videóból a kép alapján azonosítható az egyik termék:
Az Átlátszó képernyőprintje (forrás: Szita Károly Facebook-videója), melyen jól látszik, milyen gyártmányú maszkokról van szó. Hiteles tanúsítvány viszont nem érhető el hozzá az európai adatbázisokban.
Csakhogy míg a valódi tanúsítványokkal érkező eszközökhöz van
az interneten elérhető, regisztrált certifikát-dokumentum, addig a Xinxiang Kangmin nevű termékhez csak egy „ICR Polska nevű, a kamutanúsítványos piacon számtalanszor felbukkanó szervezet sajtpapírja” lelhető fel. A másik, az An Ke Lin fantázianevű, még ennyivel sem rendelkezik.
A szerző, Sarkadi Nagy Márton levélben megkérte a kaposvári polgármesteri hivatalt, ugyan küldjék már meg azokat a tanúsítványokat, amelyek igazolják, hogy a kínai termékek megfelelnek az európai szabványoknak, s melyek nélkül hazánkban nem is lennének használhatók. A válasz az volt,
hogy utólag megkérték és meg is kapták (!) az igazoló dokumentumokat,
csakhogy ezeket eddig még senki sem látta.
A lap újabb kérésére ugyanis, hogy küldjék meg, a kaposvári polgármesteri hivatal egy hónap sem tudott válaszolni, így sejthető, hogy valami nincs rendben velük. Miután a szerző, ill. a szerkesztőség kérte, hogy segítsünk a nyomozásban, más információk mellett kiderítettük, hogy a kínai adomány-maszkok, habár többször is sor került – pl. a kaposvári kórháznak is – védőfelszerelések átadására,
az utolsó darabig raktárban pihennek.
Ehhez képest Szita Károly válaszlevelének záró mondata így hangzik: „Megkeresése ismételten lehetőséget biztosít számomra, hogy Önön keresztül is megköszönjem a kínai partnercég ajándékát, melynek komoly hasznát láttuk a vírus elleni védekezésben.”
Ha a raktárban vannak, miféle hasznát vették?
Kérdés, hogy előkerülnek-e valaha, esetleg a használhatóságukat tanúsító bizonylatokkal együtt. A vicc persze, hogy azoknál a mosható, orrhoz igazításra is alkalmatlan – egyelőre szintén tisztázatlan eredetű – vacak textilmaszkoknál, amelyekből ötvennégyezret kiosztottak Kaposvár lakóinak, nyilván még így is nagyságrenddel hatékonyabb.
Valódi, hiteles tanúsítvány nélkül viszont nem érnek semmit, csupán propagandafogásnak voltak jók, hasonlóan a legtöbb dologhoz, ami Szita Károly nevéhez köthető ebben városban.
(Természetesen, amennyiben előkerülnek az inkriminált tanúsítványok, frissítjük cikkünket, s megtesszük a szükséges kiigazításokat.)
H. I.
