Ha nem lennénk ilyen angyalian jóhiszeműek, azt mondanánk, hogy a Fidesz és úgy általában a jelenleg hatalmon lévők csupán azért nem építették meg az elmúlt négy évben a 67-es út Kaposvár-Balatonszemes közt hiányzó 32 kilométernyi gyorsforgalmi szakaszát, hogy továbbra is legyen okuk „eemúttnyócévezni”, vádló tekintetekkel az idők végezetéig visszafelé mutogatni. Az általuk elképzelt ideális világban a 2002-2010 közti kormányok kötelessége lett volna többek között a teljes magyarországi közlekedési hálózat modernizálása, hogy aztán beleülve a készbe, mutogathassanak – hátrafelé. Csak hátra, sosem előre: így mutogat a magyar.
Az „elmúltnégyév” ostobaságaira: pl. gáztározókra, stadionokra, ócsai „lakóparkra”, unortodox közgazdászképzésre, stb. elbokázott ezermilliárdok töredékéből futotta volna bőven arra a két-három, Kaposvárt kínosan szorító beruházásra, melytől, ha a mindennapi életünk nem is, de az önbecsülésünk – nekünk, kaposvári lakosoknak – helyreállhatott volna. Úgy érezhetnénk, hogy érünk annyit, mint Hódmezővásárhely, Eger, Székesfehérvár, Veszprém vagy Szombathely polgárai, hogy nem csupán a választás évében odalökött rongyos két és félmilliárdnyi aszfalt- és díszburkolat jár az „évtizedes hűségért”.
De igen, ennyi jár Kaposvárnak, és nem több. Madách Tragédiájában mondja Lucifer az Úrnak: „Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy…” Ha egy várost meg lehet vásárolni két és félmilliárddal, akkor annyival fogják, és nem harminccal vagy negyvennel. Ennyit érünk a Fidesznek, és ennyit érnek azok, akik – állítólag, amint éppen a napokban Kövér László és Gulyás Gergely kifejtette – éppen párthovatartozásuk miatt volnának jobb önkormányzati vezetők, hiszen a jó viszony, amit a kormánnyal ápolnak, a városnak is többet hoz a konyhára. Innen, Kaposvárról nem úgy tűnik.
Maradjunk a tényeknél: 2007 és 2011 között elkészült az útból a Balatonszemes-Somogytúr közti 12, és a kaposfüredi elkerülő 4,5 kilométere, s az már a szakemberek számára akkor egyértelmű volt, hogy tervezéssel, engedélyekkel, kisajátítással együtt sem fejezhető be korábban 2013 végénél. Ezt – úgy tűnt – az akkori Fidesz-ellenzék is tudomásul vette.
Egy másik legenda, egy igazi, az Észak-Amerikát átszelő 66-os
Ezzel együtt a 2010-es kormányváltáskor a 67-es gyorsforgalmi út teljes nyomvonalára kész tervek és engedélyek voltak, ugyanígy a pénzügyi fedezet is rendelkezésre állt. Ez utóbbi azonban nyilván csak egy papír, amely egy tollvonással áthúzható – így is történt. A mai napig nincs elfogadható magyarázat arra, hogy a kaposfüredi elkerülő 2011-re áthúzódó átadása után a Fidesz-kormány miért állította le az út további, előkészített szakaszainak építését.
A módszer az volt, hogy a tervezett nyomvonalat Somogyaszalónál önkényesen, különösebb magyarázat nélkül megváltoztatták, és – hivatkozva arra, hogy az új vonal Natura 2000-es területet érint – új tervezési és engedélyezési eljárást kezdeményeztek ezen a szakaszon. Ez viszont a legkevésbé sem indok arra, hogy pl. Mernye, Vadépuszta vagy Somogybabod térségében miért nem folytatódhatott a kivitelezés, sem arra, hogy miért tart négy évig egy ilyen procedúra.
Szita Károly – talán akkor utoljára – e tárgyban is nyilatkozott a Somogyi Hírlapnak 2012 áprilisában. Úgy tett, mint akinek semmi köze az egészhez, hárított, ahogy általában, ha nem túl kellemes témában kell megszólalnia: szerinte Fónagy János azt mondta Mátrai Márta interpellációjára (mi legszívesebben „interfellációnak” neveznénk ezeket a kormánypárti megszólalásokat), hogy a jövőbeni pénzügyi forrásoktól is függ az út folytatása.
Mátrai Márta a hibás, no meg Fónagy János, és persze az unió. Én ott sem voltam, sugallja a “rutinos elhárító” .
Érdekes, hogy a 2010 előtti fideszes követelőzésekből mennyire hiányzott a pénzügyi lehetőségekkel összefüggő érzékenység. Pedig akkor – 2009-ben – az elmúlt évtizedek legsúlyosabb gazdasági válsága söpört végig a világon. A nyilatkozatból viszont kiderül, hogy még a „rutinos elhárító” Szita is 2013 végére, 2014 elejére ígérte a kivitelezés folytatását. Az idei kezdés még a kaposvári költségvetést előkészítő, 2013 decemberében tárgyalt önkormányzati előterjesztésben is szerepel.
Kell-e mondanunk, hogy ebből körülbelül annyi lett, mint az intermodális csomópontból, a színház felújításából és a többiből? Egyszerűen és röviden: semmi. A 67-es út előkészített, megtervezett projektje úgy járt, mint az első Orbán-kormány idején a Nemzeti Színház építése vagy a 4-es metró: nemes egyszerűséggel félbehagyták. Négy éve egy kapavágás sem történt, s mindössze valami bajusz alatt elmotyogott, zavaros magyarázat volt arra vonatkozólag, hogy „az unió kérésére új környezeti hatástanulmányt kell készíteni, mely folyamatban van”.
Nem kell hozzá túlzott éleslátás: ez és a többi blabla csak arra volt jó, hogy legyen valami sovány hivatkozási alap a beruházás leállítására. Szita Károly mostani önkormányzati választásokra készült vékonyka, ám annál semmitmondóbb brosúrájában már csak annyi szerepel: „Végre zöld jelzést kap a 67-es út településeket elkerülő szakaszainak megépítése is.” Figyelem: nem megépítik, csak „zöld jelzést kap”: érthetjük úgy is, hogy addigra pl. meglesznek a környezetvédelmi engedélyek. És nem az egész út, csupán a településeket elkerülő szakaszok. És nem tudjuk, hogy 2015 elején, vagy 2018 végén. A ködös jóslatairól elhíresült delphoi szibilla ehhez képest maga a megtestesült műszaki precizitás.
Nem vitatjuk, hogy a kaposváriak egy része hisz Szita Károlyban. Ő viszont már a mellékelt ábra szerint nem hisz sem a 67-es út közeli elkészültében, sem a színház felújításában, amelyről nemrég azt mondta: „majd ha lesz rá pénz, felújítjuk”.
Ismeri a korlátokat. Kaposvárét is, és a sajátjait is.
H. I.
