A Váradi András Alapítvány oktatási fóruma
Talán nem elegáns a végéről kezdeni a tudósítást arról tegnap Kaposváron lezajlott oktatási fórumról, amelyet Szelényi Zsuzsa és Pápa Levente, a Együtt politikusai tartottak a végül szép számban egybegyűlt érdeklődőnek, de az elhangzottak talán indokolják: mikor az előadások végén sor került némi kötetlen beszélgetésre, s benne nyilván a baloldal, az összefogás helyzetéről szóló kérdések is elhangzottak, Szelényi Zsuzsa így fogalmazott: teljesen felesleges addig összefogásról beszélni, míg a támogatottság összegezve is legfeljebb huszonöt százalék. Amíg ez így van, addig csak az lehet a demokratikus ellenzék feladata, hogy a lehető legtöbb emberhez eljuttassák azokat a kidolgozott programokat, gondolatokat, amelyek valódi kiutat jelenthetnek az Orbán-féle rendszer csapdájából, és visszatérést az európai fejlődéshez, demagógia és populizmus nélkül.
A tegnapihoz hasonló rendezvények sora is ezt a célt szolgálja: Pápa Levente alelnök, gazdaságpolitikus az oktatás és a munkaerőpiac összefüggéseiről beszélt, Szelényi Zsuzsa országgyűlési képviselő pedig a családpolitikáról és a nők helyzetéről. Pápa Levente előadásának vezérgondolata az volt, hogy teljesen hibás a kormány azon törekvése, mellyel szűkíteni akarja a gimnáziumi képzést, s a téves és erőszakos beavatkozás a munkaerőpiacot, valamint az oktatás szabadságát és eredményességét is hátrányosan érinti.
Az előadás, hasonlóan az alapítvány által támogatott témákhoz és az Együtt programjának egyes részterületeihez, tudományos vizsgálatokra, kutatási eredményekre épül, jelen esetben a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont és a Közgazdaságtudományi Intézet valamint a Budapesti Corvinus Egyetem, Emberi Erőforrások Tanszék közös munkájára, a Budapesti Munkagazdaságtani Füzetek 2015/1 számára, mely „Az érettségi védelmében” címet viseli.
Szelényi Zsuzsa és Pápa Levente a Váradi András Alapítvány kaposvári oktatási fórumán
Az idén januárban megjelent munka lényegében pontról pontra cáfolja azokat a hiedelmeket, sztereotípiákat, amelyek az érettségizettek, a felsőfokú végzettségűek és a szakmával, ill. azzal sem rendelkezők munkavállalási esélyeiről keringenek, s amelyre az Orbán-kormány az eddigi intézkedéseit alapozta. (A szerk. megjegyzése zárójelben: erre Kaposváron különösen fontos felhívni a figyelmet, miután a város polgármestere, Szita Károly a közelmúltban kétszer is tett nyilvánosan olyan kijelentést, mely szerint az érettségivel rendelkezőknek a legrosszabbak az elhelyezkedési esélyeik a munkaerőpiacon…)
A tanulmány bemutatott tézisei közül emeljünk ki néhány jellemzőt:
„A munkaerőpiacon az érettségivel rendelkezők sikeresebbek, foglalkoztatásuk magasabb, többet keresnek és kisebb arányban kényszerülnek segéd- és betanított munka végzésére. Ezek a különbségek kimutathatók a hasonló foglalkozást űzők körén belül is.”
„A tervezett magyarországi reformok a célként megjelölt duális képzés természetének félreértéséről tanúskodnak. A mintaként emlegetett szakképzési rendszerekben a tanulók lényegesen több közismereti képzést kapnak, a végzettek pedig sokkal kevésbé kötődnek a fizikai szakmunka világához, mint nálunk.”
„Az érettségit adó középiskolai képzés leépítése fékezi a társadalmi mobilitást és növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket.”
„A tervezett reformok szembemennek a magyarhoz hasonló fejlett piacgazdaságokban megfigyelhető folyamatokkal és az azokat segítő politikával.”
Ezek mellett még – fűzte hozzá az Együtt alelnöke – azt is cáfolja a tanulmány, hogy a „bölcsész végzettségűek” munkaerőpiaci helyzete rosszabb lenne a más területen végzetteknél. Sem a munkanélküliségi, sem a jövedelmi adatok nem igazolják, hogy a humán végzettségűek (szerk.: az Orbán Viktor szerint „a romkocsmákban merengő bölcsészek”) aránya nagyobb lenne a munkanélküliek közt, vagy jövedelemhátrányt szenvednének, netán kevesebb lenne köztük a vezető beosztású.
Egy beszédes kimutatás a tanulmányból: jól látható, hogy az érettségivel, de különösen a gimnáziumi érettségivel rendelkezők kereseti előnye pl. a 30-34 éveseknél majdnem eléri a 40%-ot. Erre szokták mondani, hogy egy érettségi kb. 20 millió forintot, egy családi ház árát jelenti különbözetben egy élet során.
Súlyos, a társadalmunk egészére, a jövő generációk jólétére s végső soron létére kiható tévedések ezek, csakúgy, mint az Orbán-kormány családpolitikája, melyről, s vele szemben a lehetséges követendőről Szelényi Zsuzsa beszélt. A családtámogatás jelenlegi rendszere, mely szinte kizárólag az adókedvezmények formájában való anyagi elismerést jelenti a gyermeket nevelőknél, nem hozta meg a kívánt eredményt, a születésszám tartós és jelentős emelkedését. Ugyanakkor az, hogy a szociálpolitika, pontosabban annak hiánya a leginkább rászorulókat sújtja, újratermeli a leszakadást, amelyet aztán az oktatási rendszer tovább fokoz azzal, hogy a szegényeket idő előtt kizárja a rendszerből.
A népességfogyás megállításának valódi eszközei közül az első az esélyegyenlőség javítása. A fejlett európai országokban mindenhol az a jellemző, hogy ott születik több gyermek, ahol a nőket érő hátrányokat a társadalom kompenzálja, ahol az apák intenzíven vesznek rész a gyermeknevelésben, ahol sok és magas színvonalú bölcsődei férőhely van, és a munkahelyek maximálisan tolerálják a szülők igényeit. Magyarországon a perspektíva hiánya a fent említettekhez hasonlóan romboló hatású. A középiskolába járó fiataloknak ma már több mint a fele képzeli el az életét külföldön, akár felsőfokú tanulmányait is, vagy később, a munkába állás idején.
Mindkét előadás következtetése az volt, hogy hatalmas a veszély az iskolarendszer leépítésével, a tanoncvilág újraépítésével és a társadalmi egyenlőtlenségek, a leszakadás, a szegénység, a tudatlanság terjedésével. Bezárkózó, leépülő, elöregedő társadalmunkban egyre erősödik az agyelszívás, a munkaképes, képzett, ambiciózus fiatalok külföldre áramlása. A folyamatok már napjainkban is éreztetik hatásukat – fogalmaztak az Együtt politikusai előadásukban – egyszerre van jelen a kínzó hiány a képzett munkaerő iránt, és a jelentős rétegeket érintő, a közmunkával kozmetikázott munkanélküliség.
H. I.
