Édesapám, ezek ugyanazok…
Talán nem is kéne ezzel foglalkozni, de, s erre már számos példával szolgáltunk, nem tehetünk másként: megszületnek ezek az irományok, a világhálón önálló életre kelnek, perverz hazugságaik befészkelik magukat sok-sok kényelmes, gyáva, vagy épp saját életével, bajaival túlontúl elfoglalt embertársunk agyába. A többség megszokja, belefásulnak, s attól, hogy már csak legyint mindenki ezekre az egyébként ordító baromságokra, kiagyalóik azt hiszik, igazuk van, mert nem mond ellent nekik senki. És, bár tényleg volna jobb dolgunk, meg kell mutatnunk: „ezek”, pontosan ugyanott tartanak, mint azok, akikről klónozták őket az ötvenes években. Beleolvastunk a Fidesz megyei választmányának köznevelésről szóló közleményébe: ezek még talán a kevertet is el tudnák rontani…
Az aktualitásért nem kellett messzire menniük, hiszen a közélet hetek óta a miskolci gimnázium tanárainak nyílt levelétől és az annak nyomán kibontakozó országos tiltakozástól hangos. Elszakadt a cérna, elfogyott a türelem, s persze a kormány (a KLIK) s a Fidesz bevetette szokásos trükkjeit: villámsebesen „köznevelési fórumokat” szerveztek, melyekből pl. a kaposvárin nemes egyszerűséggel nem válaszoltak az odarendelt kollégák kérdéseire.
Az teljesen magától értetődő volt, hogy a Fidesz-közeli média mindent bevetett a kezdeményezők lejáratására. A legmélyebbre a „békemenetes-magyardemokratás” Bencsik Andrásnak sikerült süllyednie, aki Galló Istvánnét, a pedagógus szakszervezet elnökét az ÁVH egykori vezetője, Péter Gábor lányának nevezte, s nem mulasztotta el megemlíteni, hogy annak eredeti neve Eisenberger Benjámin volt, ezzel utalva zsidó származására. Ebből persze egy szó sem volt igaz, s bár Bencsik egy idő múlva levette Facebook-oldaláról a gyalázkodó posztot, és kelletlenül elnézést kért, de addigra nyilván a saját tábor igényei kellő módon kielégítést nyertek.
Mi pedig ne mulasszuk el megemlíteni, hogy Bencsik András egykor, a hetvenes-nyolcvanas években az MSZMP újságjának, a Somogyi Néplapnak a munkatársa volt, és ízig-vérig vonalas, pártállami szövegekkel töltötte ki a rendelkezésére álló lapfelületet kollégáival együtt, akik közül jó néhányan vedlettek át hozzá hasonlóan hangos kommunistából szélsőjobboldali zászlóhordozókká.
Vissza a legsötétebb Rákosi korszakba: védjük meg az országot – most épp a pedagógusoktól! Vesszen a fogalmazás és a helyesírás! A szövegértés kapitalista csökevény! Az egyes szám első személyben írott szöveget négyen írták alá – vagy senki – eldönthetetlen.
A Fidesz emellett természetesen saját kommünikét is kiadott KLIK-ügyben, s persze ugyanezt tette a somogyi választmány is, a hatás kedvéért kellően személyesre hangszerelve aktuális hírlevelét, amely szövegezésében már-már „Kaposvár Mostos” magasságokban szárnyal. Hogy mást ne mondjunk, harmincnál több helyesírási-nyelvhelyességi hibát számoltunk meg a nem túl hosszú szövegben, a csapnivalóan béna fogalmazásról nem is beszélve. Az idézeteket engedelmükkel betűhíven közöljük, nem tehetünk mást.
„Forrong a magyar pedagógus társadalom” – kezdik – „kritikák özönét zúdítják a kormányra, miközben egy hajóban evezünk”. Az özön és a hajó, ojjé, de szép metafora: egyesek eveznek, de úgy tűnik, akinek kormányoznia kéne, azt éppen most vágták ki a teknyőből – nyilván azért, mert annyira rendben volt minden. „Mindannyiunk közös célja és érdeke” – folytatja az ismeretlen pártkatona – „az, hogy, gyermekeink jól nevelt, jó fizikai állapotban lévő, a nemzetközi felmérésekben való helytálláshoz szükséges, piacképes tudással rendelkezzenek”. (Fogalmazás eredetiben.)
Vekerdy Tamás, a magyar pedagógia élő klasszikusa adott interjút a Magyar Nemzetnek az oktatási rendszer csődjéről. A kép melletti idézet a fontos, ajánlva minden szájtépőnek: az “elmúltnyolcévben” tehát 2002 és 2010 között a magyar gyerekek értő olvasása nemzetközi mérések alapján az utolsó ötödből az első ötödbe került. Innen az elmúlt öt évben visszazuhant a mélypontra. A többi csak körítés.
Különös, hogy a szórólap (vagy mi) láblécén alul ugyan ott látható a választmány tagjainak neve: Gelencsér Attila, Karvalics Ottó, Móring József Attila, és Witzmann Mihály, de a második bekezdés után Gelencsér (nyilván ő) mintegy magához ragadva a szót, egyes szám első személyben kezd el regélni: „16 évig dolgoztam pedagógusként, negyed évszázada vagyok szülő, három gyermekemmel a teljes oktatási rendszert végig kísértem, az óvodától az egyetemig.” Mit mondjuk: keringtek erről történetek.
Gelencsér sokirányú kompetenciájának hosszas taglalása után „az oktatási rendszer teljes vertikumának utolsó szegmensét is személyes tapasztalatból ismerem” (ebből bennünket a „vertikum szegmense” költőisége ragadott meg főleg), felmerült bennünk a kérdés: ezt a csiszolatlan gyémántot vajon a Fideszben miért nem vették észre? Miért nem belőle lett államtitkár? Különösen, miután így folytatja: „imádtam a tanítványaimat, imádtam tanítani, ugyanakkor saját bőrömön tapasztaltam meg az oktatás teljes csődjét”. Felmerül a kérdés: ennél a vastagságnál valóban lehetséges ez?
Ami ezután jön, a tömény sűrű hazugság- és rágalomáradat minden szépségét eredetiben célszerű élvezni, s a helyesírási hiba is annyi benne, hogy már a saját szövegszerkesztőnk is lángra akar kapni – mások helyett ég. A tényszerűségtől való elrugaszkodás mellett a szöveg Németh Szilárd rezsibiztosra emlékeztető primitív ostobasága is szinte fizikai fájdalmat okoz.
Újabb idézet Vekerdytől: káosz, működésképtelenség és anyagi csőd – mindez miért? Orbán és a Fidesz csak egyet akart: hogy párthű emberek lehessenek közoktatási vezetők, az iskolaigazgatók és a tanárok. Erre kellett a KLIK, és arra, hogy tetszés szerint zárhassanak be iskolákat. Ám a csődközeli helyzet pánikot idézett elő.
Tankönyvkáosz? Nos, ezzel az IQ-val persze, ha egy tárgyból kettőnél több tankönyv van, az nekik már káosz – ezt megértjük. A tanárok szerint pedig az egyentankönyvek halál szarok, mindenből éppen a legrosszabbat sikerült kiválasztani – naná – s az érettségizők többségének füzetből, jobb esetben a fénymásolatban terjedő régi tankönyvekből kell felkészülniük a vizsgákra, főleg, ha netán külföldön akarnak továbbtanulni.
„A balliberális tézisek középpontjában” – folytatja – „az intézményi szempontok megelőzték a gyerek érdekeit.” A középpontjában megelőzték, értik? Milyen szerencse, hogy a széleken nem… Hálásak lennénk amúgy, ha ezt a mondatot valaki értelmezné nekünk.
Gelencsér szinte minden mondata halálközeli élmény: „jó irányba indultunk el”. Mikor, mivel, Attila? Az eredményként felsorolt állítások többsége vagy hazugság, vagy pedig a „sajnos, igaz” kategóriájába tartozik, sokszor olyasmire büszke, amit szégyellni kéne: pl. az, hogy ma „felszámoltuk az apró falvak kis iskolák (így!) és a nagyvárosok leggazdagabb intézményei közti óriási szakadékot”, nos, ez úgy igaz, hogy lezüllesztették-szegényítették a városi iskolákat is a falusiak szintjére. Mindennaposak a bér- és közműtartozások, az ellátatlanság.
Csak úgy közbevetnénk, ehhez az örökös „krétamizériához” kapcsolódva: kb. tíz évvel ezelőtt az általam ismert kaposvári középiskolák mindegyikében volt ún. „fehér tábla”, melyre színes filccel lehetett írni, és hónapokig nem kellett porfelhőben, gusztustalan krétával dolgozni. Most – állítólag – kréta sincs.
Az egyik legaljasabb, leggusztustalanabb mondata így szól: „2010 óta folyamatosan konzultálunk a pedagógusokkal…” – már ez nyilvánvaló, otromba hazugság, de, ha igen, miben volt egyetértés? A szörnyszülött KLIK-ben vagy a PÖCS-ben, netán a kötelező Pedagóguskamarában? Az egyen-tankönyvben? „…nem engedve azon álláspontunkból, hogy az oktatási vita középpontjában a gyerekeknek kell lenniük.” Értjük. Tehát mindenki, aki a Fidesz ellen szólni mer, az a gyerekek ellen szól – így kell klasszikus Habony-módszerrel démonizálni az ellenfelet – ettől meg már csak egy lépés Bencsik András mocskolódása.
Természetesen primitív hazugság Gelencsér azon állítása is, hogy a „szocialisták kormányzásuk alatt csökkentették a pedagógusok bérét és több tízezer pedagógust tettek utcára, iskolákat zártak be”. Ezzel szemben Kaposváron Szita Károly polgármestersége idején négy általános és egy középiskolát zártak be, és épp nemrég „sikerült” a Fidesz-többségű megyében Berzsenyi Dániel falujának, Niklának az iskolájára is lakatot tenni.
Első perctől tudtuk, mennyire meddő foglalatosság lesz egy megyei Fidesz-közleményt szétszálazni. Talán az azért kiderült belőle, hogy ezek az emberek szövegalkotási készség tekintetében nagyjából az általános iskola hetedik osztályos szintjén állnak, és az érvelésük is ennek megfelelő, harmatgyenge. Tiszta szerencse, hogy a Fideszben nem vezették be a KLIK-hez hasonlóan ezt a PÖCS-típusú értékelést: néhányuk méreten alulinak bizonyult volna.
Állításaik közt még véletlenül sem fordul elő részigazság sem, s „Gecsa” a végén még egy bárgyú, közhelyes bölcselkedésbe burkolt fenyegetést is megereszt: „Ne feledjük tehát, jó tanár nélkül nincs jó oktatási rendszer!”
És, hogy ki a jó tanár, azt természetesen mi mondjuk meg. Épp most gyűjti hozzá a Stickel „Frenszi” az információkat.
H. I.
