Az új földesúr, avagy Mihalecz tekintetes bevásárol

Medve-talpalatnyi föld a pártszolgálatosnak

Némi félsszel választottuk Jókai Mór regényének címét, miután úgy néz ki, Kaposváron még azt sem illik csak úgy kényre-kedvre, hanem minimum körbe kell szaladni a városban, és megkérdezni néhány illetékest, vagy épp véleménynyilvánító szavazást kiírni róla, mint az életbevágó buszdekorációkról, de aztán összeszedtük a bátorságunkat, nem akarván lemaradni a kaposvári progresszív értelmiség színe-javától, akik tömegével írnak alá kormánykritikus petíciókat, életük és egzisztenciájuk kockáztatásával lájkolnak kritikus hangvételű helyi hírblogokat, belevágtunk. Juszt is Jókai, még, ha meg is fenyeget bennünket érte csontujjával, mert itt tényleg az új feudalizmus, a földesúri osztály épül, éppen olyan mocskos módszerekkel, amilyenekkel a Legfőbb Hűbérúr kegyes jóindulatát ki lehetett érdemelni. Mihalecz Andrásnak, a kaposvári közgyűlés Fidesz-frakcióvezetőjének nem volt könnyű dolga, de helytállt: alig kevesebb, mint százmillióért hullott az ölébe némi földecske. Mi pedig az örömteli esemény alkalmából egy szerény portrévázlattal kedveskednénk.

„Ami a szemünk előtt zajlik, az a NER bebetonozása: az állami vagyon lenyúlása, a politikai hatalom gazdasági hatalommá konvertálása. A legnagyobb, nyilvánossá váló nyertesek csak a jéghegy csúcsa, a fideszes Döbrögik ugyanis a legtöbb kistelepülésen ott lehetnek, elvéve a gazdák elől a földeket” – fogalmaz a Ténytár blog a földrablásról szóló cikkében. Azok, pl. Jakab István, a MAGOSZ elnöke, akik számos alkalommal vezényelték „talpasaikat” traktorokkal a Kossuth térre, és bénították meg sokszor a fél országot a korábbi kormányok vélt vagy valós földprivatizációs szándékai ellen tüntetve, 2010 után gyorsan köpönyeget fordítottak: csupán a Fidesz politikai rombolásának eszközei voltak az „ostoba parasztjai” (ezt nem mi mondtuk), akik most bénultan figyelik, ahogy a fideszes „olihargák” vagy strómanjaik kirántják alóluk az életet adó földet, mely amúgy leginkább csak az EU-s földalapú támogatások felvétele miatt érdekli őket.

Ők meg siratják majd „a semmit, a másét”…

Mihalecz Andrást november 27-én, a Nemzeti Földalapkezelőnek a kormányhivatal Cseri majorban meghirdetett árverésén érte az a szerencse, hogy hosszú évek aktív és odaadó politikai tevékenysége és az ezzel együtt járó kuporgatás eredményeképp felhalmozott szolid kilencvenmillió-hétszázezer forintjáért közel ötvenhárom hektárnyi jó magyar – nem mellesleg állami – anyaföldet megvásárolhasson. Mielőtt belekezdenénk, mi is ezzel a baj, emlékeztetnénk arra, hogy nem itt, és nem ezzel kezdődött, hanem azzal, hogy jórészt ugyanezeket a földeket, az állami termőföld-alapot, amelyet ellenzéki korukban még szentnek és szigorúan állami kézben tartandónak tartottak, alig több, mint egy éve ugyanők haszonbérletekbe kezdték el osztogatni, amelyeken hasonlóan tisztázatlan körülmények között lehetett előnyös, hosszú évtizedekre szólóan birtokon belülre kerülni.

 

Mit ad isten, s persze a Mindenható Nemzeti Földalapkezelő Szervezet: bár semmi kedvünk nem volt végignézni több száz somogyi bérbeadási határozatot, kapásból találtunk kettőt Kaposvár környékéről, melynél a hangzatos nevű agrárvállalkozás, a Rio Alto Kft. lett a befutó, ahol véletlenül épp Mihalecz András a tulajdonos és – a kaposvári közgyűlés honlapján elérhető önéletrajza szerint – jelenleg tanácsadói minőségben foglalkoztatott, korábban ügyvezető.

Tehát Mihalecz, ill. cége már előbb, a földbérletek odaítélésekor is kedvezményezett volt, bár a tényt azért rögzítsük, hogy ez egy működő szarvasmarha-tenyésztő agrárvállalkozás, az elérhető cégadatok szerint 47,9 MFt árbevétellel és hat fős létszámmal.

Ettől azonban Mihalecz András még az marad, aki: a  legagresszívebb, leghazugabb kaposvári fideszesek egyike, akinek hosszú évek óta folytatott tevékenységétől roppant nehéz lenne távol esőnek tekinteni azt a tényt, hogy az elmúlt években a földügyben mit művelt a Fidesz: csak a „törvényesített” lopási folyamat utolsó fázisát idéznénk fel: közismert, hogy Simicska Lajos és üzlettársai is hatalmas földterületeket vettek bérbe. Mikor tavaly év elején az egykori barát és szobatárs Orbán Viktor arcára hullatá férfimagját (ékes bibliai kifejezéssel éltünk, egyszerűbben szólva legecizte), akkor gyorsan megváltoztatták a törvényt, ez lett a kettes számú lex Simicska, ennek segítségével könnyedén ellehetetleníthetik a korábban 25-30 évre kötött földbérletek kedvezményezettjeit, ugyanis az új tulajdonosok egyoldalúan megváltoztathatják a korábban az állam által kötött szerződések feltételeit, elsősorban a bérleti díjat.

Arról is alkothatunk némi fogalmat, hogy Mihalecz mivel érdemelte ki az előnyöket: 2012-ben a Kaposvár Mosttal és a pécsi fideszes „testvérrel”, a Pécs Má-val közösen indították azt a nettó hazugságokon alapuló, lejárató propaganda-hadműveletet, melynek során az ingatlanadó brutális felemelése ellen szövetkező kaposvári vállalkozókat, a Kaposvári Cégszövetséget rágalmazták meg azzal, hogy Pécsen akarják folytatni az „akciózást és a balhézást”, miután saját városukban nem jártak sikerrel. A harsányan előadott médiakamuról órák alatt bebizonyosodott, hogy minden szava hazugság, viszont azt, hogy a Fidesz és Mihalecz házisajtójukkal vállvetve bármire képesek, fényesen beigazolta.

Nem volt kevésbé szégyenletes egyéni akciója az sem, mikor Pintér Attila MSZP-képviselő lejáratására tett kísérletet: 2012 elején Pintér kérte Szita Károly polgármestert, hogy vizsgálja ki, jogos-e a Kapos Holding egyes vezetőinek kifizetett, összesen 22 millió forintnyi prémium. Mihalecz azonnal bejelentkezett a helyi sajtónál azzal, hogy hohó: Pintér évente egymilliónál többet kap felügyelőbizottsági tagként a holding egyik tagvállalatánál (a Kaposvári Önkormányzati Vagyonkezelőnél), s összesen egy ülésen vett részt, tehát „egy órai munkáért kapott 1 millió 114 ezer 800 forintot”.

Azon túl, hogy ez milyen alávaló, demagóg csúsztatás, hisz az fb-tag nemcsak, sőt nem elsősorban az évi néhány ülés alkalmával dolgozik, hanem egész évben figyelemmel kíséri a vállalat gazdálkodását, a folyamatokat, dokumentumokat olvas vagy épp gyárt, de Mihaleczet a köpködésben még az sem zavarta, hogy ő akkor egy másik önkormányzati cégnél igazgatótanácsi tagként, kb. kétszer annyit kapott évente, mint képviselőtársa.

Kisvártatva ismét akcióba lépett: azt talán nem kell bizonygatnunk, hogy nem vagyunk különösképp elfogultak Lamperth Mónika irányában, ám az, amit az Állami Számvevőszék jelentése utáni vitában Mihalecz produkált, arra valóban nehéz szalonképes kifejezéseket találni. A szocialisták sajtótájékoztatón számoltak be az ÁSZ-jelentés általuk fontosnak tartott tanulságairól, többek közt, hogy Kaposvár súlyos eladósodását nem a napi működési kiadásokban jelentkező hiány, hanem „a felelőtlen beruházáspolitika – jégcsarnok, fürdő, szökőkutak – okozta.” Ez egyébként valóban szerepel a jelentésben, és azt sem árt felidézni, hogy Szita Károly polgármester számtalanszor hangsúlyozta: hitelt soha nem a napi működésre, mindig fejlesztésekre vett fel a város.

Eszerint az a nagyságrendileg húszmilliárd forint, amivel Kaposvár vezetése hozzájárult az államadóssághoz, többségében pályázatok által nem támogatott projektekre, jellemzően Szita saját rögeszméinek megvalósítására folyt el. Csak a hecc kedvéért jegyezzük meg: a húszmilliárd éppen egy százaléka a 2010 idején fennálló teljes magyar adósságállománynak, viszont Kaposvár lakossága alig több mint fél százalék, így lakosságarányosan a város a dupláját termelte meg annak, ami miatt a politikai felelősséget a legalávalóbb propagandaeszközökkel, ordítva, köpködve tolták rá a 2002-2010 közti kormányokra.

 

Mihalecz András az MSZP-s sajtótájékoztatót követő nyilatkozatában hozta a formáját: rágalmazott, hazudott, gyalázkodott, melyet a Somogyi tudósítása valamelyest tompított, ám a helyi média-szemétledobó egyfős személyzete, az újságírófenomén Kraft Róbert (somogymegye.net, kaposon.hu, stb., stb.) már fontosnak tartotta szó szerint idézni, és ezért akár hálásak is lehetünk neki. A Mihalecz-közlemény a tökéletesen értelmetlen „A szocialisták nem mennek a szomszédba” címet viselte a nagymagyar (állítólagos Knézich-leszármazott), Fidesz-frontharcos anyanyelvi kompetenciájának dicsőségére.

Aztán pedig összehordja – ahogy képünkön látható – az összes létező ostoba hazugságot, amivel a helyi Fidesz a mai napig operál.

 

Lássuk sorjában: épelméjű ember nem gondolhatja, hogy Lamperth Mónika korábban belügy-, majd szociális és munkaügyi miniszterként útügyekről döntött egy személyben, s ő „söpörte le” a 67-es út építését. Tessék mondani: 2010-től napjainkig ki volt a „söprögető”, és Mihalecz úrnak miért nem nyíltak szólásra ajkai egyszer sem? Mihalecz veretes mondatait mindannyiszor a „tény” szóval indítja, amellyel aztán mondanivalója egyszer sem bír köszönő viszonyba kerülni. Így folytatja: „tény az is, hogy a kaposváriak összefogtak a Gyurcsány-Lamperth kormány ellen, és erejüket megfeszítve építették városunkat”. Ritkán fordul velünk elő, de erre nehezen találnánk szavakat: mit a …t beszél ez?

Mint az közismert, a felsoroltakból a Kossuth tér (hivatalos nevén a Belváros rehabilitációja), a Szivárvány Kultúrpalota, Együd-Agóra, a Deseda fejlesztése, a panellakások felújítása, a Rippl-Rónai hagyaték megőrzése (látogatóközpont-építés) és az ipari park létesítése (a mihaleczek kedvéért lassan, tagolva):

90-100% EU-finanszírozással, az akkori, MSZP-SZDSZ kormányok támogató döntése nyomán, azok garanciájával, esetenként önrész-átvállalásával zajlott.

Hozzávehetjük még a Kaposi Mór kórház szinte teljes átépítését, a Kaposvári Egyetem fejlesztését, vagy éppen a Kinizsi élelmiszeripari Baross utcai épületét. Nos, így építkeznek „erejüket megfeszítve”, Szita Károly vezetésével és Mihalecz András értő hangalámondásával a kaposváriak, s ehhez még nem árt tudni, hogy az említett beruházások többségében a fővállalkozó a Fidesz-Simicska csókos ZÁÉV Rt. volt, s az itt képződő munkahelyek, haszon, ill. iparűzési adó többsége értelemszerűen Zalaegerszegre vándorolt.

A piac, a gyógyfürdő és a jégcsarnok pedig kölcsönből – tegyük hozzá: többségében meglehetősen előnytelen fajtából – épült, egyrészt silány minőségben, másrészt pedig hasznavehetetlenül, hisz a jégcsarnok három évszakban nem használható, a piac forgalmának döntő része pedig a régi, eredetileg lebontásra szánt betonhodályban zajlik, sem a többszintes garázsnak, sem a flancos faívekkel fedett térnek sincs gyakorlati haszna. A fürdő – és pl. a Rippl-Rónai látogatóközpont – silány kivitelezése pedig kezdettől közbeszéd tárgya Kaposváron.

Egyszóval, míg a 2010 előtt indult EU, ill. kormányberuházások többsége célszerű, hasznos és időtálló, addig az önkormányzat saját forrásaiból (persze kölcsönből), saját ötlete alapján épülők elcseszettnek bizonyultak: értelmetlenek, ráfizetésesek és rohadnak.

Négyezer munkahely? Vajon mit álmodhatott Mihalecz előző éjjel? Kaposváron immár évtizede két és félezer körül stagnál a munkanélküliek száma, csupán a közmunkásokkal kozmetikázott adat mutat mást – legalábbis papíron. Ha ehhez hozzávesszük, hogy ugyanennyi idő alatt – reálisan, a külföldön és más városokban dolgozókkal együtt – vagy tízezerrel csökkent, s már biztosan hatvanezer fő alatt van Kaposvár tényleges lakossága, nyilvánvalóvá válik: a Fidesz és személyesen a Szita-Mihalecz tandem csak úgy őrizhetett meg Kaposváron 4000 (!) munkahelyet, ha testükkel fogtak fel egy Kaposvárra irányzott atomrakétát.

És közben nem mentek a szomszédba.

Íme Mihalecz, a „homo fidesicus” mintapéldánya, akit a NER, a Rendszer most busásan megjutalmazott a pártszolgálatért, példát mutatva az amúgy a sarkában járó új hiénafalkának, akiket mostanában Szita – nyilván Orbánt utánozva – maga köré gyűjt: ne szemérmeskedj, hazudj, rágalmazz, ne szégyellj semmit, s a jutalmad nem marad el. Nem hagyunk senkit az út szélén: vagy országházi gondnok lesz, vagy „nemzetpolitikai diplomata”, esetleg földesúr, ha a kedve úgy tartja. Akinek egészen véletlenül két hét alatt el tudnak intézni kilencvenmilliónyi durván kedvezményes, állami bankból (MFB) származó kölcsönt, s így sikeresen indulhat egy olyan licitáláson, amelyen halandó embernek esélye sincs.

Fentebb részletezett, jórészt „irodalminak tekinthető munkásságával” nyilván – Gelencsér Attilához és Szita Károlyhoz hasonlóan – a Kaposvári Egyetem oktatói gárdájából sem fog kilógni – így lesz teljes a dicsőségtábla.

H. I.