Fenti információnk ugyan még nem hivatalos, de, mondhatni, erősen valószínű, ha az illető úr életrajzára vetünk egy pillantást. Túl sok a kapcsolódási pont: Bába dolgozott a Magyar Rádió szerkesztőjeként, akárcsak a lapot kiadó Berzsenyi Társaság új elnökének, Szakály Sándornak a jobbkeze, Kondor Katalin, s amellett, hogy az elmúlt két évtizedben végigjárta gyakorlatilag az összes jobboldali pártot, most, miután Szíjjártó Péter futsalcsapat-társaival töltötte fel a Külügyminisztériumot, s őt a berlini követség helyett az utcára tessékelték, feltűnt a Szakály-féle „Veritas Történetkutató Intézetben”, mint kutató. A hihetetlenül színes és változatos életpályát azonban hiába bogarásztuk át újra és újra, szűkebb pátriánkkal, Somoggyal mindössze egy, szerénynek mondható kapcsolódási pontot találtunk: Bába Iván 1950-ben Teplicén, Csehországban született, ott, ahová az ifjú labdarúgó-reménységünk, Balázs Benjámin épp a napokban szerződött…
Pontosítsunk, van még egy másik apróság is: 1989 tavaszán, kevéssel a Somogyország indulása után felkeresett bennünket két pécsi „úriember”, akik ott, a kényelmetlen kis irodában, melyen a főszerkesztő, Varga István és én, a cég ügyvezetője osztoztunk, megvallották, hogy maguk is lapalapításban sántikálnak, és, úgymond „hálásak lennének” minden tapasztalatért, ötletért, ha megosztanánk… Talán kicsit túl lelkesnek is bizonyultunk a beszélgetésben, melynek kollegiális voltát utólag nyilván át kell értékelnünk: az egyikük ugyanis emlékeim szerint az a Böröcz István volt, akiről később kiderült, hogy – hasonlóan történetünk más szereplőihez – a belügy III-as főcsoport III-as osztályának jelentett, legalábbis a fellelhető dokumentumok erre utalnak.
Kép a kormany.hu-ról: Bába és Szakály közt még a Károli Gáspár Református Egyetem is összekötő kapocs
Nos, ennek – a Somogyországhoz hasonlóan rövid életű – Szekszárdon kiadott, „szabadelvű” napilapnak volt a főszerkesztője Bába Iván. A „Dátum” címben az volt a poén, hogy a fejlécben mindig utána volt írva a napi dátum. Lehetett volna „Fátum” is, hisz a hattagú szerkesztőség minimum egyharmada – Bába és Böröcz, amúgy ezidőtájt mindketten a kisgazdapárt környékén keresik politikai otthonukat – beszervezett volt: Bába veterán, ő a 6-os kartonja tanúsága alapján 1978-ban, rádiós szerkesztő korában került be, Böröcz viszont friss hús, 1989-es, aki a karton szerint „anyagi okokból” vállalta.
Fontos hozzátennünk, hogy ők határozottan cáfolják a III/III-as érintettséget, habár a 6-os kartonok eredetiségéhez történészek szerint nem fér kétség. Az is igaz, hogy mindketten jogi eljárással fenyegették azokat, akik nyilvánosan beszélnek ügynökmúltjukról, s, bár ez közbeszéd tárgya volt a nyilvánosságra kerülése idején, 2005 táján, perekről nem tudunk.
Csak a rend kedvéért: Böröcz aztán kisgazda színekben jutott be az 1990-es parlamentbe, ahol a pártszakadás után a Torgyán-ellenes 36-ok frakcióvezetője lett. Ez a társaság, miután a Torgyán-féle szárny jutott be a következő választáson, szétszóródott, Böröcz a Postánál, ill. a Postabanknál talált menedéket. Jóval később, 2011-ben a zalaegerszegi Szalai Annamária nevezte ki a médiaszolgáltatást támogató alap vezérigazgatójának (eredetileg Böröcz is zalai).
A mi Bábánk más pályát fut be: őt a rendszerváltás már az MDF-ben találja, ahol a külügyben a kínzó káderhiány miatt tárt karokkal fogadják, miután szlovákul, csehül és lengyelül származása miatt kiválóan beszél. Osztályvezető, majd helyettes államtitkár, 1998-ban, a Fidesz-MDF-kisgazda győzelem után, még MDF-esként két évig varsói, plusz belorusz nagykövet, majd közigazgatási államtitkár a külügyben. A 2002-es vereség után átigazol a Fideszbe: a párt Külügyi Hivatalának – jelentsen ez bármit – vezetője 2006-ig. Az újabb bukás után azonban már nincs politikai menedék: „szabadfoglalkozású kutató”, majd egy gimnáziumban tanít. Csak 2010-ben kerül vissza a rendszerbe, szintén külügyi közigazgatási államtitkárként. 2012-ben szó van esetleges prágai nagyköveti kinevezéséről, aztán mégsem, marad a minisztériumban, ahol nyilván egyre kevésbé jó a légkör Martonyi János és Németh Zsolt háttérbe szorulása és Szíjjártó Péter előretörése miatt.
Bába Iván 6-os kartonja. Szakemberek szerint eredeti, a Fidesz által kétharmaddal elfogadott törvény szerint nem jelent semmit.
2014-ben ugyan egy-két hónapra még átmenetileg Navracsics Tibort rakja Orbán a külügy élére, de nyílt titok, hogy Szíjjártó lesz a miniszter, miután „Navra” Brüsszelbe távozik. Így is történt, és, bár Bába Ivánnak – nyilván amolyan öltözői poénból – belengették a berlini nagyköveti posztot, a futsalkirály közölte vele, hogy kívül tágasabb.
Talán azt is, hogy várja valahol vidéken egy tetszhalott irodalmi folyóirat, ahol nagyszerűen tudja majd hasznosítani a nyitrai egyetemen politológiából szerzett PHD-jét, megmozgathatja évtizedek óta punnyadó irodalmi – és szerkesztői – vénáját, melyet utoljára valamikor a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján használt, írhat mást is külpolitikai szakcikkeken, és néhány műfordításon kívül, ha már eddig nem tette. A Veritas kutatóintézetben nagyszerűen meg tudják beszélni vitéz Szakály elnök úrral az időszerű kérdéseket, le sem kell jönniük Kaposvárra, Somogyba, ami Bába Ivánnak amúgy is távoli, idegen pálya.
Határozottan úgy érezzük, hogy nem Bába Iván az – vitathatatlan külügyi rutinja mellett – akitől a Somogy felvirágzását remélni lehetne. Nehezen elképzelhető, hogy egy kiérdemesült politikai zsoldos volna a legalkalmasabb a haveri nexuson kívül, hogy életet leheljen Takáts Gyula „édes gyermekébe”. Ha a pénzcsapok meg is nyílnak, attól még nem épül a romokon szellemi műhely.
Viszont Szita Károly, no meg a szintén III/II-es érintettségű „általános alelnök”, Kondor Katalin nem érzi magát olyan árvának, most, hogy lesz a közelben egy III/III-as is.
És lassan már annak kell szégyellnie magát Kaposváron, akiről nem állítottak ki 6-os kartont.
H. I.
