„Kaposvár-mostos-bottal-piszkálós…”
Groteszk voltában is szórakoztató, ha egy olyan médium – s a mögötte álló városházi manipulátor – állítja rólunk, hogy álhíreket terjesztünk, amely (aki) már számos sajtó-helyreigazítási és személyiség jogi pert veszített, és milliós kártérítésre, százezres sérelemdíjakra kötelezte jogerősen a bíróság. Ezzel szemben a KAPOS-T és a szerkesztő-szerző, e sorok írója a fellebbviteli eljárásokkal együtt tizenhárom sajtó-, rágalmazási és sérelemdíjas pert nyert meg, s egyet sem veszített. Ennyit épp elég is volna hozzáfűzni ahhoz, amivel ezeknek legutóbb sikerült összepiszkítaniuk a világhálót, csupán érdeklődő olvasóink iránti tiszteletből megyünk bele a részletekbe.
Amint az talán már nemcsak törzsolvasóink előtt ismert, azokat a témákat,
amelyek esetleg országos érdeklődésre is számot tarthatnak, annak a két online lapnak írjuk meg, amelyek külön rovatban, állandó szerzőgárdával foglalkozik a vidéki Magyarország életével. Ez a Magyar Narancs Online és az Átlátszó, de korábban jelentek meg írásaink a hvg.hu-n is.
Az Index-botrány kapcsán írtuk meg a Magyar Narancs oldalán egy inkognitóját gondosan őrző, de láthatóan jól értesült személy révén hozzánk eljutott információ kapcsán azt, hogy „egészséges vidéki gyerekekkel” akarják feltölteni az Index drámai gyorsasággal kiürült szerkesztőségét.
Ezt az Index új, már inkább az Origóhoz hasonló hangvételű, aláírás nélküli
cikkben „cáfolta”, mondván, hogy egy munkatárs sem jött vidékről, ez álhír, teringettét. Az érvelésben csupán az sántít, hogy a távozók közel kilencven fős csapata helyett most az Index impresszumában újságíróként mindössze huszonöt név szerepel. Tegnap még 23 volt, tehát erős a perisztaltika, s biztosak lehetünk abban, hogy a névsor még bővülni fog – például vidékiekkel.
A Kreatív c. médiaszaklap véleménycikke az Index új hangjáról: a Kaposvár Mostnak két héttel korábban még nem jutott volna eszébe idézni az Indexet
Igencsak elsietettnek érezzük a cáfolatot, azzal együtt, hogy egyrészt
azért nem közöltünk bővebb részleteket, mert úgy leleplezhettük volna az informátort – annak védelme viszont szent, felülír mindent – másrészt pedig hangsúlyoztuk, hogy ez egy terv volt, s még azt sem állítottuk, hogy az Indexből származott. A Kreatív c. médiaszaklap amúgy alaposan helyretette az indexes epeömlést.
Semmi okunk védekezni, vagy magyarázkodni, csupán a tények,
folyamatok árnyaltabb, összetettebb voltára kívántuk felhívni a figyelmet. Ami a „kaposvári szálat” illeti: sok jel mutat arra, hogy derék delikvensünk, aki az egész mögött áll, és erősen üzengetett is közös ismerősök útján, hogy hagyjuk már a témát, éppen azzal bukta el a jó kis indexes állást, mert nem bírt lakatot tenni a szájára. Fűnek-fának dicsekedett,
s aztán egy jóakarója szerencsésen továbbadta a hírt.
A Kaposvár Most cikkében még szó van egy korábbi állítólagos „tévedésünkről” – csekély hat évvel ezelőttről – midőn meg nem erősített információként utaltunk rá, még a hvg-hu-n, hogy Rátóti Zoltán első igazgatói ciklusa végén távozik Kaposvárról, kettős cserével, a Vígszínházat Eszenyi Enikőtől átvevő Balázs Péter helyett Szolnokon lesz igazgató. Nos, ez is csak egy, a szakmai nyilvánosságban közszájon forgó elképzelés volt – így is kezeltük. Végül Eszenyi és Balázs is maradt a helyén, viszont Rátóti, aki a leghangosabban, tele szájjal éppen a Kaposvár Moston cáfolta távozásának hírét,
alig több mint egy év múlva – felrúgva öt éves szerződését – távozott.
Folytatni. Kívánom. A. Megkezdett. Munkát. Rátóti Zoltán hazudott. Alaposan megvezette kaposvári rajongóit: 2014 elején még azt híresztelte, hogy Kaposváron marad, alig több, mint egy évvel a kinevezése után, felrúgva öt évre szóló mandátumát, elegánsan lelépett. (A Kaposvár Most cikkének részlete.)
Ma már pontosan tudjuk, hogy akkor, 2014-ben csak Szita Károly kérésére
(nyomására) vállalt még egy évet, hogy megoldhassák az utódlást: így került Fülöp Péter, a pécsi vendéglős szinte nulla kulturális téren szerzett, ill. vezetői tapasztalattal a vele ellentétben dicső múltú Csiky Gergely Színház élére. Eldönthetik a tisztelt olvasók, hogy melyik információ állt közelebb az igazsághoz.
A két esetben a közös, hogy mindkettő egy-egy folyamat korai pontján lévő állapotot ír le, mely folyamat aztán más irányt is vehet, esetleg az eredeti tervektől eltérően. Erre mozdultak rá az érintettek: „…féknyúz… hörr… hörr…”, „maradok Kaposváron” – ja, mégsem.”
Valamit a számokról: nyolcszázhuszonöt írásunk jelent meg a KAPOS-T-n
2014 óta, adjuk hozzá a HVG-s, Magyar Narancsos, Átlátszós cikkeket: valószínűleg kevés híja lesz az ezernek. Ebből – hat évet átívelően – kettőt tudott előizzadni a Kaposvár Most, mint valamiféle cáfolattal érintettet: az, lassan mondjuk,
hogy háromnevű kis barátunk is megértse: két, azaz kettő EZRELÉK.
De beszéljük arról is, ami miatt a Kaposvár Mostnak inkább hallgatnia kellett volna álhír-ügyben. Itt van például a soproni fiatalember által megnyert személyiségi jogi per, melynek végén másfélmilliós sérelemdíjat kellett fizetnie a kiadó cégnek. Vagy beszéljünk a legújabbról: Takács Richárd sorozatban már a sokadik pert nyeri ellenük. Most bocsánatkérésre és 300 ezer forint sérelemdíjra van kötelezve a nagyszerű csapat amellett, hogy már kétszer is
megbírságolták őket, mert nem hajtották végre a jogerős ítéletet.
Szinte már pironkodunk a tizenhárom megnyert sajtóperrel és a két ezrelékes – állítólagos – hibaszázalékunkkal. Amelyek egyike sem hiba amúgy, maximum a sértett-sértődött érintettek kissé kétségbeesett vagdalkozása.
Huszka Imre
