Lengyel Róbert, ha beül a hintába…
Úgy tűnik, a víruskómából, ha lassan, tétován, az is lehet, hogy elsietve, mintha a helyi politikai élet is ébredezne. Hogy tartós lesz-e a folyamat, vagy visszahull mindenki a tetszhalál állapotába, az nyilván a járvány újabb támadásától is függ. Orbánék beteg rögeszméje, a nemzeti konzultáció, s az arra születő ellenzéki válasz (a kormánnyal elégedetlenek kérdőíveinek begyűjtése) generálta az egyik helyi vitát, a másikat egy érdektelenségbe fulladt fórum. Mindkettő azt mutatta, hogy a közélet helyi szereplőinek többsége az égvilágon semmit nem értett meg az elmúlt időszak eseményeiből: ott próbálják folytatni, ahol a járvány előtt abbahagyták.
A helyi Fidelitas, mint tényező, „felszólította” az ellenzéket,
hogy „a baloldali pártok tartsák tiszteletben a kaposváriak véleménynyilvánításának jogát”. Jeleznénk: éppen ezt teszik. Nyitnak egy olyan csatornát a véleményeknek, amely senkit, aki akár személyesen Orbán Viktornak akarja visszaküldeni a papirosát, nem korlátoz a visszaküldésben, viszont megmutathatja, hogy vannak még épelméjű emberek az országban, akiket milliárdokért összegányolt, szájbarágós, sugalmazott kérdésekkel nem lehet bolonddá tenni.
Biztatnánk is mindenkit, ne dőljön be a propagandának:
adja le a hozzá legközelebb eső, vagy legszimpatikusabb aktivistának az üres ívet, ne tudják Orbánék behazudni, hogy az egész ország velük van. Az, hogy ennek örvén most, legújabban a „baloldali pártok” kifejezés lett a legújabb, sulykolandó gyalázat a Fidesz-kommunikációban, nyilvánvalóan a nagyvárosokban (Budapest, Szeged, Szombathely, Pécs, Miskolc) az önkormányzati választásokon
győztes baloldal miatt van, s voltaképpen örömteli.
A támadás némileg szokatlan oldalvágása volt az a Kaposvár Moston megjelent véleménycikk (nevezzük annak, bár egészen más jelzőket érdemelne), mely arról a július elsejei fórumról szólt, melyet Horváth Ákos, a Kaposváriakért Egyesület polgármester-jelöltje és Lengyel Róbert, Siófok ellenzéki támogatással győztes polgármestere tartott,
s melyen beszámolók szerint mindössze erős tucatnyian voltak.
A július elsejei Horváth-Lengyel fórum közönsége. Ha leszámítjuk a hivatalból résztevőket, alig vannak tíznél többen, viszont az is jól látszik, hogy a szervezők sem számítottak tömegekre: szellősen, fotelekkel rendezték be a termet. Kép: Kossuth Kör, Kaposvár Facebook-oldal
Ezt a cikk szerint Lengyel Róbert zokon is vette, mondván: „hol vannak a baloldali pártok?”
Érdekes, hogy a Jobbikot pl. nem hiányolta. Ez a baloldalizás jött kapóra a fideszes propagandalap „Pajzs Lajos” álnév mögé rejtőző – amúgy írni elemi iskolait alig meghaladó szinten tudó – szófosójának. Paizs Lajos a Felder-féle kpsvr impresszumában „felelős kiadóként” szerepel, s mint számtalanszor utaltunk rá, egyszerű kamunév – onnan vette át a szellemes skribler.
Jól jött tehát az érdektelenségbe fulladt július elsejei szeánsz mindenkinek, aki baloldalizni akart egy kicsit. A legegyszerűbb, magától értetődő válaszig azonban senki nem jutott el, ez a hálátlan feladat megint nekünk maradt: nos, talán azért maradtak távol a baloldali pártok
a Kaposváriakért Egyesület rendezvényétől, mert nem is akartak rajta részt venni.
Azt az apróságot, hogy négy párt – és nem csupán baloldaliak, mert a Momentum és a Jobbik nem tartja magát annak – a választások után csúnyán szakított a Kaposváriakért Egyesülettel, s akkor sem vett volna részt egy ilyen rendezvényen, ha maga Németh Szilárd szolgálja fel ott a pacalízű habcsókot,
valahogy elfelejtették Lengyel Róbert tudomására hozni.
(Nem baj, mi megtesszük.) Azért nem mentek el, mert nyilván nem akarták legitimálni jelenlétükkel az árulókat és az árulást. A Kaposváriakért Egyesület tagsága pedig egy Velorex nevű, egykor divatos járművet sem tudna megtölteni, nemhogy bármiféle termet. Lengyel meghívói forgatják a szemüket, úgy tesznek, mintha nem értenék, mi történik, pedig nagyon is jól tudták, mit kellett elhallgatni a siófoki nagyember elől.
Mantrázzák továbbra is a nemlétező összefogást, időnként odasompolyognak ehhez-ahhoz, és elrebegik, hogy „jó lenne már túllépni a sérelmeken”. Nos, ehhez előbb el kellene jönnie annak a pillanatnak, mikor kiállnak a nyilvánosság elé, és beismerik, mit műveltek.
Az aranyhal-emlékezetűeknek röviden felidézzük:
az október 13-i választás után az összefogást alkotó pártok és a KE vezetői a választási irodán teljes egyetértésben visszavonták a korábban leadott névsort, és újratárgyalták, hogy ki jusson be a kompenzációs listán. Fejes József KE-elnök a kpsvr-ben személyesen szögezte le, hogy „szavazni fogunk a helyekről”.
Fejes István személyes nyilatkozata, melyet Felder Frigyes tett közzé a kpsvr.hu-n: azért vonták vissza a listát, hogy szavazással döntsenek a bejutók személyéről. Néhány órával később pedig, arcul köpve harcostársaikat, felrúgták a megállapodást. (kpsvr.hu képernyőprint)
Ám a szavazás nem a Felder-Fejes-Horváth trió szája íze szerint alakult:
Pintér Attila nyert 4:2-re Felderrel szemben, ekkor Fejes és Felder felrúgták a becsületbeli megállapodást, és visszavonták a meghatalmazásukat, így az eredeti sorrend maradt érvényben. Pintér Attila ugyan megpróbálta ezt arra hivatkozva megtámadni, hogy meghatalmazást visszavonni csak jogilag hiteles dokumentumban lehet, ám a bíróság nem neki adott igazat.
A bíróság azonban csupán egy formai kérdésben döntött, ez nem jelenti azt, hogy Fejes István és Felder Frigyes az árulást, szószegést, társai hátba döfését nem követte el. Most ismét bebizonyították, hogy színtisztán, nettó hazudozásból próbálnak lavírozni a jövőben is: semmit nem tanultak. Saját, szánalomra méltó teljesítményük árát próbálják mással megfizettetni, s közben buzgón szolgálják a Fidesz-propagandát.
Naivitás volna persze azt gondolni, hogy csupán az erkölcsi megfontolás
tartja vissza a pártok nagy részét a Kaposváriakért Egyesülettől. Ezt a szervezetet színtisztán a pártok hozták létre, s még a választások ideje alatt rájöttek, hogy működésképtelen és felesleges. Ezért nem lett választási ernyőszervezet, s így a további léte abszolúte okafogyottá vált. Társadalmi beágyazottsága, tényleges tagsága nincs, nem tényező Kaposváron, így nyilván a velük való együttműködés is értelmetlen.
Amivel most próbálkoztak, az látszat-életjel: nagyjából annyi, mint a halottak tovább növő haja, melyet még nagyon sokáig kell növeszteni, hogy ki tudják magukat rántani ebből a kútmély erkölcsi gödörből.
H. I.
