Amint a forgatókönyvben meg volt írva, valóban lezajlott a napokban a Berzsenyi Társaság tisztújítása, s, ahogy korábbi cikkeinkben, mondhatni „lejátszottuk”: vitéz Szakály Sándor professzor, az új alapítású Veritas Intézet főigazgatója, Orbán Viktor házitörténésze lett a társaság elnöke. Mindenekelőtt azért, mert a nyáron, miután Pomogáts Béla jelezte lemondását, ő katonás egyszerűséggel megüzente: minthogy legfeljebb harminc ilyen-olyan tisztsége, foglalkozása és társadalmi megbízatása van, örömmel vállalja ezt is. Sőt, szívesen kommendál neki kedves személyeket jövendő udvartartásába, akiknek ugyan sem Somogyhoz, pláne Kaposvárhoz, kiváltképp pedig az irodalomhoz semmi közük, viszont ő szeret velük egy levegőt szívni, miután nagyjából hasonlóképpen vélekednek – például a zsidókról. Ügynökmúltjuk okán pedig egyébként is Kaposvár természetes élőhelyül szolgálhat nekik.
Úgy gondoljuk, eszmefuttatásunkban talán leggyorsabban az új elnök grandiózusnak messze nem mondható programján léphetnénk túl: reményei szerint sok-sok előfizető lesz majd, és a tagok is rendesebben fizetik a díjat. Pénz így lesz doszt, annyi, hogy már az előző vezetést szabályosan kiéheztető kaposvári, ill. megyei önkormányzat és a Nemzeti Kulturális Alap, amelynek amúgy Szakály is a tagja egy másik kuratóriumban, segítségére már nem is lesz szükség. (Ez csak vicc volt, utóbbit persze, hogy nem mondta.) Nagyjából ennyire eredeti és kidolgozott a program, melytől a Berzsenyi Társaság legott virágzásnak indul.
Vitéz Szakály Sándor számunkra is ugyanolyan rejtély, mint az Indexnek, habár valamivel korábbról ismerjük
Mielőtt belebonyolódnánk a részletekbe, nem árt áttekinteni az előzményeket, melyekről számos alkalommal írtunk már, itt, itt, és itt, no meg itt is. A tisztújításra nem azért volt szükség, amit pl. a Somogy Hírlap tudósítása is sugalmaz, mert Pomogáts Béla elnök és Kósa Csaba, a Somogy folyóirat főszerkesztője lemondott, miután nem tudtak elég pénzt szerezni a társaság és a lap működtetéséhez. Épp ellenkezőleg: a helyi hatalom politikusai számára minőségelvű konzervativizmusuk nem volt elég fröcsögősen-tunkolósan szélsőséges, mint pl. a Búvópataké, ezért kellett menniük, és átadni a helyüket azoknak, akik megfelelnek Gelencsér Attila, Jakó Gergely és Szita Károly ideológiai elvárásainak. Ezt zsarolták ki az év folyamán az említett fidesznyikek a pénzek megvonásával.
Szakály Sándorról már sokat meséltünk, most nem ismételnénk magunkat: kiváló portrét közölt róla az Index, melynek különösen a történészi-tudományos teljesítményére vonatkozó részei érdekesek (legfontosabb megállapításai itt, fentebb). A kamenyec-podolszkiji mészárlásról szóló, botrányt keltő megnyilvánulásáról is tudunk már mindent, s arról is, hogy Kaposvártól a lehető legmagasabb kitüntetést kapta, valami rejtélyes okból.
Ujkéry Csaba, örökös társelnök
Rangsorban utána Ujkéry Csaba, a régi-új társelnök következik, aki az év elején könnyedén lemondott tisztségéről, tudván, hogy ismét elfoglalhatja posztját a tisztújítás után, s így – gondolta – elkerülheti azt a látszatot, mintha ő buktatta volna meg Pomogátsékat. Most persze világossá vált, hogy ez nem egyéb színjátéknál, hisz egy jobb ízlésű közéleti szereplő nem jelöltette volna magát, miután büntetőeljárás folyik ellene. Bár Kaposváron hovatovább ez lesz az alapfeltétel az érvényesüléshez.
Ugyanakkor az is röhejes, hogy Ujkéry azzal próbálja magát lépten-nyomon a Fidesz-rendszer áldozatának beállítani, hogy hírhedt „kikötőbérlési” ügyét úgy magyarázza: ez az OBH elnökének, (Szájerné) Handó Tündének, ill. Orbán Viktornak a személyes bosszúja azért, mert szót emelt annak idején a bírák erőszakos nyugdíjba küldése ellen. Egyúttal pedig amilyen mélyre csak tudja, befúrja magát a helyi Fidesz-potentátok piszkos játszmáiba, hogy rosszabbat ne mondjunk.
Lehet, hogy Ujkéry kezdettől csak eszköz, és valójában Szakály akarta magának megszerezni a Társaságot? A történész elutasítottsága ma már olyan mértékű országosan és nemzetközileg, hogy elképzelhető: kellett neki egy hinterland, egy kis menedék, egy biztos pont, ahol felnéznek rá, ahol ő lehet a Nagy Ember. Megértenénk.
Szörényi László Ujkéry Csabáról a Magyar Nemzetben
Ujkéry Csabának azonban messze nem ez a legnagyobb bűne, s nem emiatt fordult szembe Pomogátsékkal: a nyugdíjas főbíró dühödten, frusztráltan próbál egy olyan fészket, várat építeni maga köré, amelyben ő tehetséges írónak számít. Merthogy ordítóan nem az, s ennek igazolására – bármilyen kárára is legyen a gyomrunk nyugalmának – kénytelenek vagyunk segítségül hívni a Magyar Nemzet címen megjelenő Simicska-érdekeltséget. Szörényi László, a kiváló irodalomtörténész, kritikus, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének igazgatója jegyez meg a fenti lap „kulturális” mellékletében november 8-án, a Sorokszorító című rovatban néhány apróságot Ujkéry Csaba „művészetéről”:
Zrínyi, amint a kirohanása előtt ránéz a karórájára, maradék vitézei pedig kivándorolnak „Burgerlandba”. Igen, és jó magyar szokás szerint az ottani McDonaldsban vállaltak munkát. Franz Kafka vagy Alfred Jarry elpirulna: az ő abszurdjuk ehhez képest Jókai Anna.
Kondor Katalin, akit a társadalom bízott meg
Befutott még – hogy legyen min meglepődni – régi kedvencünk, Kondor Katalin, volt rádióelnök, ügyeletes széljobbos őrjöngő is, ráadásul általános alelnöknek. Hogy neki mi köze Berzsenyihez, Takáts Gyulához vagy Somogyhoz – a legmélyebb rejtély. Abban viszont, hogy Kaposvárhoz mi köti, esetleg tudunk segíteni, miután az első kép, amit, ha beírjuk a Google képkeresőjébe, hogy „6-os karton”, ez lesz:
Foglalkozása: riporter – Kondor Katalin alelnök beszervezési okmánya – III/II-es TMB, tehát önálló feladatok elvégzésre is képes munkatárs, már akkor is hazafias alapokon állt
Kondor állandó partnere a Jobbiktól jobbra elterülő barna zóna szeánszain az a szellemileg teljesen leépült Chrudinák Alajos, akinek állandó rovata van a Magyar Fórumban – itt amúgy Szita Károly az egyik leggyakoribb politikus-vendég – s ahol kizárólag „Izrael terrorállam” Hamasz és Hezbollah ellen elkövetett „bűnei” szolgálnak témaként. Érdemes e tárgyban egy pillantást vetni az Index nemrégiben készült tudósítására is. Kondor egyébként még rádióelnök korában, 2001-ben támadta meg az akkori amerikai nagykövetet, Nancy Goodman Brinkert, aki, miután ifj. Hegedűs Lóránt református lelkész, a MIÉP országgyűlési képviselője a „jöttment galíciaiak kirekesztésére” szólította fel a magyarságot, aggodalmát fejezte ki a gyűlöletbeszéd terjedése miatt. Rá, George Bush barátjára mondta emiatt Kondor Katalin, hogy „két hónapja van itt, és máris antiszemitizmusról brekeg”, szóval alaposan megvédte ifj. Hegedűs bűzös-mocskos megnyilatkozását. Folytathatnánk a sort, hisz 2009-ben pl. elmarasztaltak egy Echo Tv-s beszélgetőműsort, melyben Kondor is részt vett, szintén az ott elhangzott antiszemita gyűlöletbeszéd miatt.
Kondort aztán az Echo Tv-től is kirúgta Széles Gábor tulajdonos, és lehet, hogy végül – a III/II-es érintettség és a szélsőjobboldali nézetek mellett ez a harmadik érintkezési pontja Kaposvárral. Ez ügyben a Somogy Tv főszerkesztőjével, Kresz Lászlóval közös a sorsuk: ő is az Echótól ejtőernyőzött. Lassan megalakíthatják a városban az „akik még Magyarország szellemi dögkútjába sem kellettek” című Facebook-csoportot.
Chrudinák egész véletlenül épp zsidózik, Kondor Katalin a kamerával szemez
Úgy hírlik, hogy Szakály Kondor Katalint szeretné látni a Somogy főszerkesztői posztján – hatalmas nyereség lenne ez a somogyi kultúra ügyének. Alelnökké „emelése” is ezt látszik alátámasztani, no meg azt, hogy milyen közel áll szellemi síkon egymáshoz a magát folytonosan antiszemiták környékén riszáló pártnémber és a népirtást hivatali pedantériává gömbölyítő sarlatán. Egy biztos: Kaposváron van helyük. Azért az a 2009-es Népszabadság-tudósítás sem tanulság nélkül való, amelyből kiderül, hogy Kondor éppen ilyen jó kapcsolatokat ápol a kommunistákkal is: november 7-én ő vezette Thürmer Gyula pártelnök új könyvének bemutatóját, s a tudósítás szerint majd’ elolvadt a gyönyörűségtől.
Akik még futottak
Az elnökség további tagjait is nagyjából ebben a „kondori” szellemben válogatta Szakály: pl. Vass Norbertet, a Képírás „irodalmi és művészeti internetes folyóirat” szerkesztőbizottságának tagját is itt találjuk. Vele kapcsolatban annyi tűnt fel eddig, hogy az általunk igen-igen kedvelt Kaposvár Most-ban jelent meg néhány egészen épkézláb színikritikája: a Csiky Gergely Színház produkcióiról ír, s olyan megfogalmazásokat használ, amelyek merőben elütnek a helyi Fidesz-szócső jellemzően bárgyú stílusától. Vass Osztrovszkij: Jövedelmező állás című, a múlt évadban bemutatott darabjáról írta le ezt az amúgy meglehetősen béna, de aktuális mondatot: „Sekélyes, bazári barbarizmust mutat be.”
Szakály és Kondor hóna alatt majd meglátja a kiscsávó, hogy milyen is ez a valóságban.
Távozott az elnökségből Stickel Péter, az irodalomközeli testnevelő tanár. Már – úgy sejtjük – nincs ideje efféle pitiánerségekre: a KLIK kaposvári tankerületi igazgatójaként egy egész körzet közoktatásának tönkretételéért fáradozik. Jágerné Katona Zsuzsanna városházi alkalmazott és Kovács Zoltán, a Kaposvári Egyetem docense is alelnökök lettek, Czigány György pedig maradt irodalmi alelnök, jelentsen ez bármit is.
S, hogy ne járjanak úgy, mint a Pál utcai fiúk, ne csupa sarzsiból álljon ki Szakály vezénylő tábornok csapata, néhány közembert is beválogattak – legyen, aki rendesen fizeti a tagdíjat.
Csabák a barikád két oldalán: Kósát el akarták hallgattatni
Közjáték is volt a tisztújítón: Kósa Csaba, a folyóirat nemrég lemondott főszerkesztője hozzászólással készült, amelynek elmondásáról többen megpróbálták lebeszélni. A szöveg – melybe volt alkalmunk beleolvasni – egyértelműen rávilágít: Ujkéry volt az, aki januári levelével elindította a bizalmi válságot. Arra hivatkozott, hogy a Társaság vezetésének kollektíve le kell mondania, mert köztük és titkárság közt megromlott a kapcsolat: „feszültségek vannak”.
Mi van? Épeszűéknél ilyen esetben a választott vezetők (az elnökség) kipenderíti a hóra az együttműködésre képtelen alkalmazottakat. Igaz ez bárhol, de Kaposváron, Egerszegi Edit titkár mögött egy egész városháza tornyosul. Itt más a leányzó fekvése.
Kósa Csaba még búcsúzóul megmondta (kép: vaol.hu)
Kósa felszólalásában „ultimátumról” beszél, konkrét fenyegetésről, mely szerint egy fillért sem kapnak az idénre. Az elnökség nem mondott le, jött is a válaszcsapás: csak az iroda – az Agora épületében lévő – fenntartására, a titkár és az adminisztrátor bérére (naná) adott pénzt a kaposvári közgyűlés, a megye pedig kivonult. Persze az NKA-tól sem kaptak.
„Nemcsak egy műhely semmisült meg a folyóirattal, hanem a Berzsenyi Társaság alkotói, szellemi körének jó részét is kitessékelték vele együtt” fogalmazott a Somogy főszerkesztője, aki az egyike volt azoknak, akik – öten – 1985-ben, majd’ harminc éve új életre hívták poraiból a Berzsenyi Társaságot.
Vajon mi a Somogy titka? Mi lehet ilyen édesen, fülledten izgalmas ebben a sótlan, színtelen, szagtalan, küllemében és tartalmában inkább a tizenkilencedik, mint huszadik században megrekedt folyóiratban, hogy néhány évente újra és újra ultimátummal, zsarolással, puccsal, fenyegetéssel túrják ki innen a regnáló főszerkesztőt? Titkon reménykedtünk abban, hogy Kósa Csaba elődje, Varga István, aki mindezt már 2008-ban átélte, segít megfejteni. Szerinte azonban szóra sem érdemesek a Takáts Gyula után – akinek költészetéről épp mostanában ír monográfiát – széthulló Társaság körüli utóvédharcok. Talán igaza van. Talán tényleg csak ezt a pitiáner, koszos, nyomorúságos kis győzelmet szomjúhozták, mert más, máshol nem vár rájuk. Legyenek vele boldogok, akár Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színházzal: amíg megszerezte, tönkre is vágta.
Zrínyi pedig a karórájára néz – szerda, fél tíz, jön a Szulejmán – és „burgerlandot” vezényel vitézeinek. Nem baj, csak ketchup legyen, meg egy kis tűrhető kártyajárás.
H. I.
