„Hitványabb Nérók még seholse éltek…” (Ady Endre)
Őszinték leszünk: csak az itt következő eset szenvedő alanyának, főszereplőjének az ügyben tanúsított méltósága, embersége tartja féken bennünk az indulatot, mellyel talán még a többi érintett biológiai hovatartozását is megkérdőjeleznénk. Nem tesszük, s erre éppen ez a hölgy int bennünket, akit ugyan a legocsmányabb módon megsértettek hitében, belegázoltak emberi, polgári jogaiba, családanyai, női tisztességébe, mégis emelt fővel, győztesen került ki egy olyan szituációból, amelyről azt hittük: a 21. században már nem eshet meg. Hogy nem lesz többé pogrom, kisebbségek, kiszolgáltatottak államilag szervezett üldözése, felhergelt barbár hordák az utcákon. Megfélemlítés, megalázás, gyalázkodás utcai – egyelőre – verbális agresszió, gyáva inzultus: mindez egy, az eső elől védelmet nyújtó sál miatt, melyet valaki a Füredi csomópont környékén igazított a fejére néhány napja. Ezért muszlimnak, „migráncsnak” nézték, és minősíthetetlen szavakkal, ordítva fenyegették. Hálásak lehetünk pártunknak és kormányunknak, Gelencsér Attilának, Szita Károlynak, s persze köszönjük Kaposvárnak is.
A Facebookon jelent meg a kaposvári, háromgyermekes családanya, egyébiránt hívő keresztény bejegyzése:
„Néhány hónapja magam sem hittem, amikor egy pesti történetét olvastam, ma velem esett meg. Ma délután Kaposváron esett (az eső).
A kép egy eső ellen védekező keresztény asszonyt ábrázol.
Bár jómagam baptista volnék, míg anyám református, atyám pedig a katolikus anyaszentegyház keresztje alatt nyugszik – tehát bevallom, pedigrém nem tiszta – mégis túlzásnak éreztem
a nyílt utcán, muzulmánnak vélt anyai felmenőim fennhangon való gyalázását,
és, bár nagy kedvem volna ünnepi narancsfényekbe öltözött latyakos, kátyús kisvárosomból néhány hétre melegebb tájakra látogatni, szeretném magam megválasztani ennek helyét és kinntartózkodásom időtartamát!
Az engem – feltételezett vallásom miatt – ordítva gyalázó úriemberrel kapcsolatban még fontolgatom hogy uszításért vagy zaklatásért indítványozzam-e elmarasztalását, mert szavai nem hagytak nyitott kérdéseket azzal kapcsolatban hogy mit tesz velem, ha nem takarodok el a rokonságommal együtt keletre nagyon gyorsan.
Fontolgatom, ízlelgetem szavait: a nyugat szimpatikusabb.
Kedves uram, ha megyek, viszek 3 gyermeket. Remélem, közelgő nyugdíját az ön 3 gyermeke által megtermelt javak majd fedezik!
Boldog kisvárosi keresztény karácsonyt, szeretetet és Krisztusi elfogadást kívánok honfitársaim!”
Nos, arra is kíváncsiak lennénk: a gyalázkodó, mocskolódó kapcabetyár vajon akkor is ilyen bátor lett volna, ha egy százhúsz kilós, megtermett „migráns” kerül az útjába, és nem egy filigrán nő. Tudjuk: a hozzá hasonlók kimondottan a bátorságukról híresek.
Az áldozat Facebook-bejegyzése, melyben beszámol a támadásról. Képe természetes volt, s mivel arcát nem szerettük volna kitakarni, olyan szűrővel közöljük, hogy legfeljebb ismerősei tudják azonosítani, ők pedig amúgy is látták a posztot. És minden jóérzésű kaposvári nevében bocsánatot kérünk tőle.
De pontosan ugyanilyen alávaló, gyáva dolog uszítani is: hergelni másokat, cselédmédiájukon keresztül hazugságokkal, rágalmakkal szennyezni a közbeszédet és -gondolkodást. Szita Károly, a kaposvári szupersztár éppen a napokban járatta le végképp magát és városát azzal, hogy arcává és szószólójává vált a Soros- és Brüsszel-ellenes rágalomhadjárat legalávalóbb akciójának: szegényeket, elesetteket támogató civil szervezeteket vádoltak meg azzal, hogy titkos, bevándorlást előkészítő hálózatot építenek.
Mondja ezt az, aki tíz éven át a kommunista titkosszolgálat hálózati személye, besúgója volt.
Cinizmusában és a maga köré épített személyi kultuszban most épp ott tart, hogy saját kezűleg gyújtogatja a kaposvári adventi gyertyákat.
Gelencsér Attila, ha lehet fokozni, próbált még ordenárébb lenni a számára afféle félelmetes, felülmúlhatatlan apafigura szerepét betöltő Szitánál:
Facebook-oldalán, melyet tisztán mentálhigiénés okokból nem linkelünk ide, s nem idézünk, olyan karácsonyi üdvözlő videót tett közzé, hogy csak azon csodálkozunk: hogy bírta el ezt a kamera? A barna köpet vajon miért nem csorog vastagon lefelé az objektíven? A szövegnek kereszténységhez, szeretethez, elfogadáshoz, irgalomhoz, emberséghez még csillagászati távolból sincs köze: nettó, a
Fidesz-párti kommunikációs gennycsatornák és az orosz kamuoldalak hazug „híreire” építő, gyűlöletre és kirekesztésre felszólító, hisztériakeltő propaganda-ária.
A szimpatikus, utcán üvöltöző „úriember” holnap talán már kap tőlük egy Árpád-sávos karszalagot, s áldozatát, akinek nem tetszik az öltözéke, már meg is motozhatja, kifoszthatja, mint 1944-ben.
A két főkolompos adventhez, karácsonyhoz illő áldásos munkálkodása ím, megtermé a maga nagyszerű gyümölcsét: kaposvári lányok-asszonyok, eszetekbe ne jusson kendővel fedni a fejeteket! Mert nem olyan idő jár, s ezúttal nem a szikrázó napfényre gondoltunk,
hanem éppenséggel a közelgő sötétségre.
H. I.
