Kígyótojás a sajtónapi ráadás
Hogy az érett Brezsnyev-Ceaucescu-korra emlékeztető ünnepi beszédek után tényleg ne legyen még egy halvány reménysugár sem: olyan újságírónagyság kapott kitüntetést március 15-e alkalmából a kormánytól „magas színvonalú” működéséért, aki valaha Kaposváron, a Somogyi Néplapnál szívta magába mindazon nedveket, melytől minden sor, mely kikerült a keze alól, élettel s hittel telivé, igazzá és nemessé vált. Bencsik András azt, amitől munkái különleges színt, hangzást és illatot kapnak, javarészt itt tanulta városunkban, somogyi téeszek szocialista brigádjairól szóló, rendszer-kompatibilis újságírói feladatai során. Egy 2002-ben írott cikkünk újraközlésével emlékezünk meg róla: akkor, daliás időkben, a vereség után, félig-meddig illegalitásban élesztgette a tüzet, öntötte a lelket a csüggedőkbe Bayer Zsolt nevű harcostársával.
Bencsik még a fideszes Brehm-enciklopédiának is ritka példánya: gyakorlatilag a teljes népnemzeti, Antall Józseftől Orbán Viktorig tartó pártskálát végigjárta, annak ellenére, hogy „1990-től jobboldali újságírónak” vallotta magát. A baj igazából a ’90 előtti időkkel van, azidőtájt ugyanis először vagy öt évig az MSZMP Somogyi Néplapjánál, majd fővárosi lapoknál volt pártszolgálatos. Az pedig közismert, hogy a politikai megbízhatóság alapfeltétel volt az újságírószakmában.
Bencsik egy pillanatig sem adott még a függetlenség látszatára sem, szinte folyamatosan váltogatta a pártokat: kezdte az MDF-nél, majd belekóstolt a Torgyán-féle kisgazdák világába, kicsit MIÉP-ezett, aztán folytatta a KDNP-nél. Ennek a pártnak volt méltán feledésbe merült jelöltje a somogyi 1. számú – Kaposvárt is magába foglaló – választókerületben 1998-ban, ahol, miután kőkemény 2,13%-ot ért el az első fordulóban, be is fejezte futását. Nyilván a ’98-2002 közti időben, kormányon találta meg a Fideszt, mert az eset, amelyről annak idején volt szerencsénk beszámolni a szélesebb nyilvánosságnak, a 2002-es választási vereség utáni sokkhatás eredménye.
„Jönnek a szőke germán óriások” (az egyikük Orbán Viktor)
Talán már nem sokan emlékeznek arra, hogy Orbán a 2002-es bukta után életre hívta az ún, „polgári köröket”, melyek ötletét – ahogy pl. 15-i beszédének stílusát és tartalmát is – néhai Csurka Istvántól lopta. Ezeket kívánta népszerűsíteni Bayer Zsolt és Bencsik András 2002 június végén Kaposváron, a Szivárványban rendezett tömeggyűlésen, s erről szólt 168 ÓRÁ-ban megjelent riportunk.
168 ÓRA, 2002 június: fasiszta szeánsz Kaposváron, a Szivárványban. Celebrálta Bayer Zsolt és kedves hazai közönségének Bencsik András. A jóslatok közül az egyik nagyon nem, a másik viszont többé-kevésbé bejött, a kígyótojásból pedig nyolc év elteltével végül kibújtak a kicsikék.
Bencsik közelmúltbeli megnyilvánulásaival sokat foglalkozott a média: a Békemenet nevű utcai erődemonstráló Fidesz-segédcsapat alapembere, aki hol azzal hívja fel magára figyelmet, hogy géppisztollyal akarja kivégezni a Heti hetes szereplőit, hol pedig azzal, hogy Galló Istvánnét, a Pedagógus Szakszervezet vezetőjét rágalmazza, Péter Gábor ÁVH-főnök lányának nevezve őt.
Jobb pillanatot nem is választhatott volna a kormány arra, hogy kitüntesse.
Félreértések elkerülése végett: semmi mást nem akartunk ezzel azon kívül, hogy az egykori kaposvári „büszkeség” hazai vendégszereplését bemutattuk, csupán annyit: aki akarta, az láthatta, hogy a Fidesz körül már akkor sem hamvas szüzek, s nem romlatlan ifjak gyülekeztek. Tudták, mit akarnak, és milyen módszerekkel fogják elérni azt. És azok, akik másokat vádoltak fasizmussal, színtiszta, félreérthetetlen náci szöveget nyomtak már 2002-ben is – az értő kaposvári közönség nagy gyönyörűségére.
Ezek „azok”, sőt ugyanazok, kétség sem férhet hozzá. Mi szóltunk.
H. I.
