Mibe is akarta belerángatni Szita Károly és csapata a várost?
Kaposvár számára roppant tanulságos az a híradás, amely ma reggel jelent meg a 444.hun: a Direkt 36 oknyomozó portál szerint Garancsi István, Orbán Viktor személyes jóbarátja, s persze Fidesz-közeli oligarcha több százmilliónyi közpénzt tolt bele egy vállalkozásba, mely egy üzlettársának a tulajdona, és amely egy huncut fillért sem termelt minden hangzatos ígérete ellenére. Már innen is ismerős lehet, de a konkrétumok még árulkodóbbak: a szintén milliárdos Scheer Sándor Bátonyterenyén egy pirolízis-alapon működő gumiabroncs-feldolgozó üzemet létesített, amely – immár hivatalosan is kimondatott – nemcsak környezeti értelemben problémás, de brutálisan veszteséges, és teljesen értelmetlen. Most látszik igazán, hogy a tavaly nyári ellenzéki-civil összefogás miféle agyrémtől is mentette meg Kaposvárt.
Garancsi persze nem a saját pénzét invesztálta a bátonyterenyei KGF Hungary nevű projektbe, hanem az EU-s forrásokból származó Jeremie-programét, amely papíron ígéretes innovációk, fejlesztések támogatására szolgál. Megjegyeznénk, hogy már az is bicskanyitogató, hogy ezt a 120 milliárdos alapot a Videoton futballcsapat tulajdonosa, a miniszterelnök „kötélbarátja” kezeli (ill. egy részét kezelte), aki mellesleg állami megrendelések tömegét kapja, pl. az idei vizes vb. legszégyenletesebb, mára hatszorosára duzzadt bekerülési költségű uszodájának, a Dagálynak a kivitelezését.
Bátonyterenyén a Kaposvárra tervezetthez hasonló, pirolízis-elven működő üzemet hoztak létre 2013-ban, amelynek 2014-től teljes kapacitással működnie kellett volna. Ehhez képest sem 2015-ben, sem tavaly nem termelt egy árva fillért sem.
Talán nem szerénytelenség emlékeztetni rá, hogy ezt tavaly a KAPOS-T írta meg egyedül – bár mi többször is.
És ezen a ponton adjuk át a szót a kiszivárgott igazgatósági jegyzőkönyveknek:
Hasznavehetetlen baromság, ahogy megmondtuk: eladhatatlan korom és olaj, veszteség, zűrzavar. És ezek után mindenki vethet egy pillantást a tükörbe – már, ha tud.
Hangsúlyozzuk: ezek az információk egy 2016-os jegyzőkönyvből származnak, és egy felelős beruházónak, vagy városát tisztességgel szolgáló vezetőnek figyelembe kellett volna venni, hogy ez a termék eladhatatlan, környezetszennyező maszat.
Ám Szita Károlyt és a főnökük érdekeit fogcsattogtatva védő csicskásokat nem érdekelte más, csak, hogy lenyomják Kaposvár torkán a rögeszméjüket.
Tegyük hozzá azt is, hogy az idézetben van még egy árulkodó momentum: a „KGF Hungary ügyvezetője, Boldis Zoltán … szerint az üzem által előállított úgynevezett pirolízis olaj a nyersolajjal van versenyben”. Nos, mi a Homatechtől egyfolytában azt hallottuk, hogy a termékük egy, a gépkocsik üzemanyagához minden további nélkül hozzákeverhető biodízel olaj. Naná, hogy ez is hazugság volt.
A súlyos veszteség és teljesen kilátástalan üzleti környezet persze nem akadályozta meg Garancsit abban, hogy újabb százmilliókat toljon bele – közpénzből – a projektbe, amely mára végképp letett arról, hogy megvalósítsa az eredeti, pirolízis-technológiára épülő tervet.
Nem örülnénk, ha Kaposvár közvéleménye túl hamar elfelejtené: Pintér Rómeó, a polgármester ifjú kedvence egyik közgyűlési kirohanásában azt vizionálta, hogy az ellenzőknek majd „bocsánatot kell kérniük”, ha a Homatech valahol, egy másik városban sikerre viszi a tervét. Nos, úgy tűnik, erre egyelőre hiába várunk:
nemhogy sikerre vitte bárki, bárhol is a Kaposvárra erőltetett gyárat, hanem a másik hasonló, sokmilliárdos közpénzzel kistafírozott projekt is megbukott.
Ezek után viszont az az érzésünk, hogy nem mi, az ellenzők volnánk azok, akik egy nagyon-nagyon egyértelmű, nyilvános bocsánatkéréssel tartozunk.
H. I.
