Évek óta a közéleti viták egyik gyújtópontja a Kaposvár-Dombóvár vasútvonal, 2010 előtt a Fidesz kampányának egyik fő eleme, a „nem teljesített” ígéretek szimbóluma volt. Az emlékezetes „vonatelőzés” -show kulcsembere az azóta Orbán által (hála Szita Károly és Gelencsér Attila alkalmi összefogásának) a politikai süllyesztőbe taszajtott Heintz Tamás volt, akinek vezényletével vidám kerékpároshad előzte le a két város közt harminc km/órával vergődő vicinálist. Talán már mondanunk sem kell, hogy a választások után a Fidesz pontosan úgy ejtette a vasútfelújítással kapcsolatos ígéretét, mint a többit: a színházat, a 67-es utat, no meg a tisztességes, a „zemberek” érdekében történő politizálást.
Arccal a 21. századi vasút felé
A számos, még a ciklus során (pl. 2011-ben és 2012-ben) is hangoztatott ígéret ellenére a 41-es vasútvonal Kaposvár-Dombóvár szakaszának felújítása el sem kezdődött. A trükk a régi: a kampány első felében még mutogatunk a leváltott politikai erőre, középtájon erős hallgatás a baráti sajtó segedelmével, aztán a kampányidőszakban jöhetnek az ígéretek. Az első persze még arra vonatkozott, hogy a teljes vonal kész lesz 2014-ben, és teljes sebességgel (ez 120 km/órát jelent) használható lesz a pálya. Ma már látszik, hogy ennek a fele sem igaz. Idén csak a Kaposvár-Baté szakasz készül el, és csak 2015-ben valósul meg (ha igaz) a szakasz teljes felújítása.
Levetett holmi: Karcsinak jó lesz
És immár az is kérdésessé vált, hogy lesz-e mindebben köszönet. Az iho.hu, az „Indóház” blog tette közzé még tavaly év végén, hogy az Érd-Tárnok közti vonal felújításából származó betonaljakat szállítják ide és depózzák azokat Csoma-Szabadi állomáson. Már a vasúti szaklap kommentelői is mondhatni, egyöntetűen felháborodtak: választási fogásnak, idiotizmusnak minősítették azt, hogy a hatvanas években készült aljzatot hetvenes-nyolcvanas években készültre cserélik. Egyesek a pénzmosás kifejezést használták, feltéve, hogy a bontott talpfák végül alig több, mint 10%-kal kevesebbért lesznek beszámítva, mint az újak. Minthogy EU-s projektről van szó, ez gyaníthatóan senkit sem érdekel.
Kivéve a kaposváriakat, akik valószínűleg már az átadás után is csak nyolcvannal döcöghetnek Dombóvárig, néhány év múlva, a betonaljzat elfáradása után pedig ismét teli lesz harmincas „lassújelekkel” a bontott, innen-onnan összehordott anyagokból gányolt pálya…
A világot jelentő talpfák
A kommentelők sem kímélik, pedig a hozzászólások alapján szakembernek tűnnek
Kaposvár – polgármestere szerint – mindenből a legjobbat érdemli. Kérdés, hogy ez vicsaft hol számít a legjobbnak: Burkina Fasóban vagy Szomáliában? Ugyanis Európában a vonatok jellemzően 240-300 km/órával száguldoznak, teljesen felelőtlenül, össze-vissza. A magyar vasút pedig lassan visszazüllik a 19. századi színvonalra. Úgy gondoljuk, már az is teljesen elfogadhatatlan, hogy egy megyei jogú várost a fővárossal – és tulajdonképpen a világgal, vagy, ha úgy tetszik, Budapestet Zágrábbal – összekötő fővonalnak a 21. században történő felújítása a 120 km/órát tűzi ki célul, így újabb évtizedekre veti vissza a közlekedés fejlődését.
Pedig ez jelentené igazán a vidék megtartó erejét: így lenne elérhető az egyetem oktatónak, hallgatónak, a színház az érdeklődőnek (már, ha érdemes volna rá), a városi kultúra, így maradhatna kaposvári, aki szeret itt élni, de máshol talált munkát, s jönne ide szívesen az, akinek a szakértelmére itt van szükség. Mindennek kulcsa a jó közlekedés. Persze ez elvárható volna a szélrózsa minden irányában (különösen Pécsre), és minden típusú járműre egyaránt.
Gondolta volna?
A talpfák hegyén
Természetesen megnéztük a csomai vasútállomáson felhalmozott betonrengeteget. Pontosan olyanok, mint amit néhány évtizeddel ezelőtt beépítettek valahová, aztán felszedtek. Nem nagyon tudjuk elképzelni, hogy ezek – vagy pl. a használt sínek, melyeket közismerten úgy építenek be, hogy megcserélik a balt a jobbal, hiszen mindig belül kopik el – a 21. századi elvárásoknak megfelelőek, és minimum 2035-40-ig kitartóan alkalmasak lennének. Láttuk a taszári állomáson, ahogyan a felszedett kőágyat újrarostálják, és – nyilván – ezt is újrafelhasználják. Kérdés, hogy érdemes-e ennyi munkát és energiát beleölni, ennyi anyagot megmozgatni azért, hogy legközelebb kerékpár helyett, mondjuk egy hátaslóval előzze le a következő percemberke a „Kaposba tartó” vonatot.
Hacsak úgy nem, hogy valaki megint nagyon-nagyon jól fog járni, s aztán – legális osztalékként felvéve a pénzünket – beleröhög egy ország arcába. Amúgy a 444.hu a napokban tett közzé az Enrawell Consulting nyomán egy érdekes kimutatást, hogy merről jött a Fidesz „elitje”, kiket és honnan emelt fel Orbán Viktor kegye. Alcím: „Gondolta volna, hogy Somogyból és Nógrádból egyetlen komoly politikus sem jutott az országnak?” Nem gondoltuk, mi itt Somogyban tudtuk. Sok egyéb mellett a használt vasúti talpfák is pontosan megmutatják, hol élnek a másodrendű állampolgárok.
H. I.
