Néhány (tíz) millió megint akadt önfényezésre
Még alig hevertük ki a legutolsó „Magyarország erősödik” -agyrémet, benne a sok csúsztatással, hazugsággal, mellébeszéléssel, máris itt van nekünk a helyiérdekű. A jobb érzésű embereket már akkor kirázza hideg, mikor a kezükbe fogják a közismerten környezetkárosító, méregdrága papírt, minden oldalon hatalmas, bulvárlapok stílusára emlékeztető betűkkel, az oldalanként egy-kétmondatos szólamokkal, és a kötelező, Internetről lelopott, üdvözülten vigyorgó nyugdíjas-, munkás-, családfotókkal. Erre van pénz. A kaposvári városvezetésnek úgy tűnik, ezt a szintet is sikerült alulmúlnia: hatvan oldalon, s nyilván huszonnyolcezer példányban bombázta meg a várost a „Németh István Program” brosúrájával, amely tulajdonképpen nem is létezik.
Nem létezik, mert felettébb ízléstelen, primitív és pimasz dolog egy létező programot, a kormány által meghirdetett „Modern Városok Programot” szimplán átkeresztelve úgy tenni, mintha mindez Szita Károly agyában született volna meg, s kizárólag az ő érdeme lenne.
Álságos propagandafogás, nem több.
A brosúra 12-13. oldalán található az első Modern Városok-tétel, a sportcsarnok, itt immár 4.5 helyett 5.7 milliárdért. Egyszerű matek: nyilvánvalóan bruttó, 27%-kal megnövelt összeg került a propaganda-kiadványba, ez ugyanis így – hasonlóan a végösszeghez – sokkal jobban mutat. Igaz, hogy a pénz majd’ egyharmadát csupán átteszi az állam az egyik zsebéből a másikba, de a lényeg amúgy is a parasztvakítás.
Körző, vonalzó ceruza, mint a régi szép pártállami időkben: készül a kaposvári négy éves terv. Persze a nyomdát lefelejtették róla, de sejthetően nem Kaposváron készült – itt bezárt a nyomda.
Folytatódik a 14-15. oldalon a versenyuszodával – pontosan ugyanennyiért. Az értelmetlen, nagyzoló, Mussolini és Ceaușescu világára emlékeztető sport-megalománia, stadionkórság következményeit egyelőre felmérni sem lehet, de, hogy a helyi társadalom boldogulását szerény mértékben fogja segíteni, abban biztosak lehetünk.
Kaposvár nem a létesítmények hiánya miatt nem sportfellegvár, hanem, mert hiányzik az a gazdasági teljesítő képesség, ami pl. a Rákóczi Kft. bukásához is vezetett. Kaposvár 2016-os iparűzési adóbevétele 2.7 milliárd, míg Zalaegerszegé 4.2, Veszprémé 4.5, Szombathelyé pedig közel a háromszorosa, 7.6 – ebből is kiválóan látszik, hol tartunk. Prosperáló, sikeres egyesületek híján viszont a létesítményeket is az önkormányzatnak kell majd fenntartania, ami egyre kevésbé fog működni.
Nem fogjuk végigvenni az összes Modern Városok-pontot, hiszen – beleértve a színházat és az intermodális közlekedési központot is – nemrég közöltünk a témában három részes írást.
Ami viszont a 67-es utat illeti (36-37. oldal), azért nem árt egy apró összehasonlítást tenni: a hvg.hu jelentette meg nemrég, mit is kapnak az egyes városok. Ha a hozzájuk vezető utat is beleértjük, Békéscsaba járt a legjobban a közel ötszáz (nem tévedés: ötszáz!) milliárdjával. Ennek nagy része az M44-es autópálya ugyan, de így sokkal jobban hangzik.
A 67-es majdani autóút az országé lesz, Dél-Dunántúlé, nem Kaposváré.
Nem Szita Károly hitbizománya, hiába próbálja saját, gumiégető-ügyben megtépázott renoméját műnyomó papírok tonnáival, gagyi számítógépes grafikákkal, üres lózungokkal helyrehozni. És ebből is tessék nyugodtan levonni 22 milliárdot, annyi az áfatartalom – a 170-ből egyébként 36 milliárd összesen az áfa.
Békéscsaba – ha hozzávesszük az M44-est – rekorder közel 500 milliárddal, ha nem, nem. Kaposvárral és a 67-essel ugyanez a helyzet. (hvg.hu infografika)
A brosúra többi oldalát kitöltő ötletbörze kicsit groteszk, kicsit gyermeteg: „történelminek” nevezni egy óvoda- vagy bölcsődefelújítást… Olyan, mintha Gipsz Jakab kiállna a családja elé, és kihirdetné:
– Mától kezdve beindul a történelmi léptékű Gipsz Program, amelyet boldogult dédapánkról, Gipsz Eduárdról nevezünk el. A program keretében édesanyátoknak, G. Béláné született Barcogó Kornéliának a jövő év októberében beruházunk egy átmeneti kabátot, decemberben pedig egy teflonserpenyőt. A rá következő történelmi évben a legifjabb Gipsz, Kevin iskolába megy, így kap szeptemberben egy célirányos táskát, nővére Cintia „peddddig”, kilépve a nagybetűs Életbe, harisnyanadrággal, szemceruzával és ajakfénnyel bővül.
Erre szólalna meg a család, ha merne: – de kedves Papa, ez nagyjából a dolgok természetes, mindennapi rendje, nem? A brosúrában jelzett négy év 2017-2020 alatt nem az a normális, hogy újítunk fel óvodákat, cserélünk elhasználódott csapokat, mosdókagylókat, foltozunk vagy felújítunk utakat, korszerűsítünk csapadék- vagy szennyvízrendszert?
Funkciót adunk épületeknek, napelemeket szerelünk fel a tetőkre, ha már mások, akik a fenntarthatóság terén előttünk járnak (Pécs), egész napelemparkot létesítettek, kipofozzuk az üzleteinket, amelyeket a pangás miatt sem eladni, sem normális áron kiadni nem tudunk –
ezt mi a bánatos francnak akármilyen hangzatos „tervbe” becsomagolni?
Azért kedves kispajtások, mert különben nem lehetne flancos, értelmetlen brosúrákat nyomtatni róla, teletrombitálni vele a helyi médiát, úgy tenni, mintha ezek az egyébként csupán a köz- és EU-s pénzek lenyúlására szolgáló ötletek valami nagy, világmegváltó, sorsfordító koncepció részei lennének – hát persze. Valójában pedig a Németh István Terv nem is létezik: egyes elemei a Modern Városok Programban valósulnak meg, a többi része viszont csupán az évi rendes, szokott karbantartási, felújítási munka, nem több – négy évre elosztva elég soványka.
És persze azt se feledjük el, hogy mindezt, a 67-esen kívül a ZÁÉV építi majd fel, s ennek nyomán lesz Zalaegerszegen sok szép bevétel. Holott a ZÁÉV igazából nem is nyerhetne közbeszerzést, mert tisztázatlan, titkolt a tulajdonosi köre.
De úgysem ez a lényeg, hanem a propaganda: aki pedig mindezt kitalálta, csak történelmi nagyjainkhoz mérhető: ő a Városalapító, a Sorsfordító, a Lángpallosú, a Messzelátó, a Terveket Csináló. A Műnyomó Papír Mágusa, a Közpénz-tízmilliók Virtuóza, a Brosúrabáró.
H. I.
