Sajtóügyi állapotokról Krakus Péter modorában
Tisztelt Főhadnagy Elvtárs/Úr! Remélem, levelem jó egészségben találja. Én és a barátom nem tudjuk, hogy érvényes-e még a megszólítás, vagy már ezredesnek, netán államtitkárnak tetszik lenni, mint Tasnádi László kolléga, akivel együtt kezdték az ipart. Arra viszont emlékszem, hogy megígértem utolsó, 1989. március 14-én kelt levelemben: mint önkéntes „BM-tartalékos”, „társadalmi segítő”, aktivizálom magam, ha szükséges. Én személyesen sokat tettem azért az elmúlt évtizedekben is, hogy pártállam eszméjének zsarátnoka ki ne hunyjon, de most keményebb világ jön: újból szolgálatba kell helyeznem magam. A köztünk kialakult, már-már gyengéd kapcsolatra való tekintettel bátorkodnék megjegyezni: szörnyen hiányzott a hivatásom az elmúlt évtizedekben. Nagyon vártam ezt a pillanatot, ezt a finom, csiklandósan zsigeri érzést, mikor ismét felnyomhatok valakit.
Miután intim együttléteink színhelye, a fedett lakás és a régi találkahelyeink sincsenek már meg, célszerűnek látszik, hogy ismét írásban jelentsek. Mert hiába értünk el eredményeket főleg a sajtó kártékony elemektől való megtisztításában pártunk és szeretett vezetőnk iránymutatásával, az ellenség mindenütt ott van, és végzi aknamunkáját.
Kézírásom a régi, ezt a Kaposvár lakóinak, alattvalóimnak küldött karácsonyi üdvözlőlapon is ellenőrizheti:
Akinek van kedve, böngészheti… Különösen a “k”, “á”, “v”, betűk kanyarítását érdemes szemügyre venni.
Én döntöttem a kézírás mellett: tudom, hogy Kaposvár polgárai közül már senki emlékszik a múltamra.
Igyekszem rövid, közérthető és lényegre törő lenni, elvégre a helyzet nem engedi meg a liberális, cikornyás, szanaszéjjel ágazó beszédet. És valljuk be: van még mit tenni a legfontosabb hadoszlop, a sajtó ütőképességének ügyében. Mindazonáltal örömmel töltene el, ha Főhadnagy Elvtárs észrevenné (nekem már örökre csak az marad), hogy mennyit fejlődött, finomodott a stílusom. Elegancia, lendület, választékosság…
Most például kitaláltam magamnak ezt a „városszolga” kifejezést. Stilisztikai telitalálat: templomszolga, iskolaszolga… Ugye érzi, Főhadnagy Elvtárs, hogyan sugall ez egyszerre gőgöt és álszerénységet: olyan, amilyen én vagyok embernek. Mert hát a „miniszter” szavunk is szolgát jelent, és én annak idején, az első Orbán-kormány alakulásakor többször is hírbe hoztam magamat azzal, hogy szeretett Viktorunk belügyminisztert akart belőlem csinálni. A „városszolga” szót persze nem kellett volna a címben kiemelni, mert így gúnyolódásnak tűnik.
Eltértem a tárgytól, bocsánat. Emlékszem, hányszor intett atyailag, hogy katonásan, röviden, fegyelmezetten fogalmazzak: ha szószátyár vagyok, Önnek kevesebb ideje marad az ultipartira a többi ávóssal.
A büszke városszolga. Mondja Safranek, maga gúnyolódik velem?
Hát pendítsük meg a mágikus húrt: „barátom elmondta…”. Itt muszáj megjegyeznem, hogy most már tényleg van barátom, persze nem „úgy”: büszke heteroszexuális vagyok. Ennek ellenére a hetvenes-nyolcvanas években levegőnek néztek a belvárosi aranyifjak és a lányok, azért találtam ki magamnak egyet. Megjegyzem: hogy akkoriban átnéztek rajtam, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy csatlakoztam a testülethez.
Erre már nincs szükség. Ma már én is – ha meg nem sértem – afféle tartótiszt volnék, saját hálózattal. Van emberem a színházban, a kaposvári cégeknél, hivataloknál, rendőrségen, mindenhol. Jelentenek szorgalmasan. És van ez az igazi barátom is a városházán, ahol dolgozom. Ő intézi a kényesebb ügyeket, belehallgat a munkatársak telefonjaiba, megnézi az emailjeiket. Fotózgat olykor titokban, ki kivel beszélget, kávézik, mit posztol a Facebookon, ki tart kapcsolatot nemkívánatos elemekkel.
Ő hívta fel a figyelmemet arra, hogy, habár Szeretett Vezérünk útmutatása alapján Mészáros Lőrinc nádor urunk felvásárolta fél Magyarország mellett a vidéki napilapokat is, de a győzelem nem teljes, az éberség nem lankadhat. Ugyan sikerült ismét csatasorba állítani egyik legkipróbáltabb régi emberünket, Lengyel Jánost (akinek munkaköre az MSZMP ideológiai munkatársaként nem sokban különbözött az enyémtől, így nagy az összhang köztünk), s a leginkább veszélyes elemeket is el tudtuk távolítani, de az ellenzéki aknamunkától, a szabotázstól még nem érezhetjük magunkat teljes biztonságban.
Azóta ugyan minden nap én vagyok a címlapon a Somogyiban, amint köténykében mézeskalácsot sütök Wolf Katival, vagy lóf… lószőrt tépkedek a kéményseprők keféjéből, legfeljebb néha Orbán Viktor miatt szorulok a második oldalra (nagyon helyesen), de emlékeztetném Főhadnagy Elvtársat a minapi esetre, mikor a Fejér megyei Hírlapban az alattomos ellenség átírta szeretett Vezénylő Tábornokunk csak történelmi léptékkel, a legnagyobbakhoz mérhető interjúját, meggyalázva ezzel ügyünket és a szent ünnepet.
Nos, miután szimpla besúgóból „BM-tartalékossá”, „társadalmi segítővé” léptem elő, akinek már önálló akciókra, dezinformálásra is felhatalmazása van, úgy gondoltam, próbára teszem a helyi Fidesz-sajtóflotta új zászlóshajóját. Mert szabotázst nemcsak úgy lehet elkövetni, hogy beleírogatunk egy anyagba, hanem úgy is,
hogy cinikusan és kárörvendően hagyjuk, hogy az elöljárónk agyzsibbasztó baromságai benne maradjanak a szövegben.
Egy lelkiismeretes sajtószolga (ez is az én szóalkotási leleményem) kigyomlálja a szövegből feljebbvalója marhaságait, a tévesztéseket, az elszólásokat. Kivágják a videóból, amint másodpercenként fogdosom az orromat, ha „alkotmányos bulla” helyett, ami önmagában is hülyeség, „bulát” mondok, ami női nemi szervet jelent, de ez utóbbit nyilván ismeri Főhadnagy Elvtárs. De itt még sajnos, messze nem tartunk.
Úgy gondoltam, hogy a legmegfelelőbb alkalom a nagyadózókkal való találkozás lesz, amely az év első „jelentős” (érti ugye, Főhadnagy Elvtárs?) eseménye. Én ott, a köszöntő beszédemben szándékosan és a próbatétel célzatával a szokottnál is méretesebb hülyeségeket beszéltem, szinte összefüggéstelenül. Lényegében egy adat sem stimmelt abból, amit elmondtam: nem annyi volt a befizetett iparűzési adó-növekmény, nem annyi volt a százalék, sem a viszonyítási alap, hajszál híja volt, hogy nem arra lyukadtam ki, hogy hány éves is a kapitány.
A Somogyi tudósítója persze mindezt cinikusan és kárörvendően leírta. De ami súlyosabb, szó szerint leírták az év legnagyobb marhaságát is, amit már lehet, hogy egész évben nem tudok felülmúlni: „Szita Károly arról is szólt, a tavalyi év után az idén sem emelkednek Kaposváron a helyi adó kulcsok, s a megyei jogú városok között Kaposváron a legalacsonyabb az egy lakosra jutó adókulcs.”
Egy lakosra jutó adókulcs. Talán a franciakulccsal, vagy a violinkulccsal tetszett összetéveszteni őméltóságának.
Egy lakosra jutó adókulcs? Az meg mi a bula? Eszerint mondhatnék bármit, azt is, hogy „bodzafa repült a tóba sej, kisangyalom”, vagy, hogy „posztimpresszionista reminiszcencia”? Az adókulcs minden lakosra ugyanannyi, ez a lényege, könyörgöm.
Szépen belesétáltak a csapdába. Nincsen bennük sem szeretet, sem tisztelet irántunk, csak sunyítanak, az állásukat féltik. A Kaposvár Most és a Kapos Tv bezzeg tudta a dolgát. Látszik, hogy hosszú évek óta idomítva vannak.
Ezek benyalnak, benyalnak, de csak úgy tessék-lássék, és nem tiszta szívből. Még.
Kemény, gyilkos, „bayerzsoltis” publicisztikák helyett az új fiú arról lamentál, hogy nem tartjuk be az újévi fogadalmainkat, a főszerkesztő meg, hogy télen hideg van, és fel kell öltözni. Ez azért nagyon karcsú, lássuk be, ennél többet vár a szakvezetés.
Úgy gondolom, Főhadnagy Elvtárs, hogy feljebbvalóink jelentésem alapján pontosan tudják majd, mit kell tenniük a rendszer hézagmentes működése érdekében. Szóba jöhet az átnevelés, de a legbiztosabb az azonnali kirúgás. Súlyosabb esetekben szoktam alkalmazni saját hatáskörben a családtagok: gyermek, szülő, testvér vegzálását is, mint keresztényi, elegáns és nagyon hatékony megoldást.
Kedves Főhadnagy Elvtárs! Remélem azzal, hogy a helyzet komolyságára való tekintettel ismét szolgálatba helyeztem magam, és tapasztalataimat a rejtőző ellenség felderítésében, mint önkéntes „BM-tartalékos”, „társadalmi segítő” hasznosítom, elősegíthetem közös ügyünket, a pártállam szeretett vezérünk, Orbán Viktor útmutatásai alapján történő felépítését.
A jövőben is számíthat kulcsfontosságú kérdésekben hasonlóan tartalmas, gondolatgazdag, élményszámba menő stílusban megírt jelentéseimre.
Tisztelettel ajánlom magamat: Krakus Péter
Közreadta: H. I.
