„Katasztrófa”, „siralmas”, „borzalmas”, „minősíthetetlen”, „pocsék…”
… s hasonló jelzőkkel illeték a kitöltők a szöveges részben az új menetrendet. Hogy még inkább bicskanyitogató legyen az eljárás, amit a veszélyhelyzettel visszaélve Szita Károly és a városháza „a helyi járatos közlekedés modernizációjának” nevez, nemrég felkerült a város honlapjára Kaposvár Megyei Jogú Város Polgármesterének 79/2021. számú határozata, melyben „a személyszállítási közszolgáltatási szerződés 9. számú módosítását a helyi autóbusz közlekedési menetrendre” jóváhagyja. Immár tehát a járványhelyzetet kihasználva a diktatorikus polgármesteri pecsét is rákerült erre a borzalomra.
„Látva a rengeteg elégedetlen és kétségbeesett reakciót, a Polgári Szabadság Platform online konzultációt indított az új kaposvári buszmenetrendről” így kezdődik az a kiértékelő elemzés, amely a szerzők szándéka szerint szabadon felhasználható – csak a forrást kérik megjelölni – s melynek kérdőíve online módon, február 25-e és március 19-e között volt elérhető.
Várakozáson felüli számú, 504 válasz érkezett, amely már statisztikailag értékelhető.
Ez természetesen nem jelent a szó hagyományos értelmében „reprezentatív” felmérést, hiszen a válaszolók közt vélhetően azok vannak döntő többségben, akik elégedetlenek a menetrenddel, de e tárgyban ironikusan hivatkozhatunk a kormány által sorozatosan elkövetett ún. „nemzeti konzultációkra” melyekkel ugyanez a helyzet. Nem véletlenszerűen kiválasztott alanyokra épül, az válaszol, aki akar.
Megjegyeznénk, hogy ezért hazugság pl. a Fejes István-féle, Kaposváriak Kossuth Köre által jegyzett, technikailag ugyanúgy Facebook-hirdetésen keresztül elérhető online űrlapot „közvélemény-kutatásnak” nevezni. Azt ugyanis véletlenszerűen kiválasztott alanyokra építik, így biztosítják az ún. „reprezentativitást”.
Az elemzés szerint a kitöltők több, mint fele (51,6 %) minden nap
használja a tömegközlekedést, a heti egy utazásnál ritkábban buszozók aránya pedig 6 százalék alatt volt. 65,7 %-uk átlagosnak, csaknem egynegyedük (23,4 %) viszont ennél rosszabbnak ítélte saját anyagi helyzetét. A válaszadók 94,4 %-a Kaposváron él, az életkori megoszlás: 56 és 65 év közöttiek (23,8 %), 46 és 55 év közöttiek (24,2 %), 36 és 45 év közöttiek (20,2 %).
A válaszadók döntő többsége jól ismeri annak a buszjáratnak a menetrendjét,
amelyet használ, s saját bevallásuk szerint a többség az újjal is igyekezett megismerkedni. A válaszadók mintegy kétharmadának értékítélete szerint a régi menetrend jó vagy legalább közepes szinten kielégítette az igényeket, míg az újat a döntő többség teljesen alkalmatlannak minősítette.
Tanulságos a felmérésnek az a része is, hogy az egyes városrészek lakói
mennyire különbözőképpen vélekedtek a korábbi menetrendről: az északnyugati városrészbe, ill. Kaposfüredre utazók esetében a „jótól”, a „kiválóig” terjedt. Közepest kapott a menetrend kapcsán Tüskevár és környéke, ill. Toponár, itt azonos mértékben születtek „elfogadható” és a „jó” válaszok, markánsan eltérő véleménnyel voltak Kaposvár déli területeire, (Cser, Donner, Szentjakab) utazók, az ő véleményük a korábbi menetrenddel kapcsolatban is csak a „kielégítő, közepes, elfogadható” volt.
A válaszcsoportok közül a legfontosabbak az új menetrend lényegi részeire vonatkoztak, s a belőlük kirajzolódó álláspontot
talán az egyik szöveges válasz adja vissza leginkább:
„Azért kellettek új járatszámok, mert így nehezen lehet átlátni az egészet, és ne lehessen rájönni, hogy itt valójában jelentős szolgáltatáscsökkentésről van szó.”
Ennek fényében nem meglepő az sem, hogy a válaszadók 64,1 %-a gondolja úgy, hogy a kaposvári tömegközlekedés, mint szolgáltatás „nagyon, ill. inkább túlárazott”. Sokan érzik úgy ezen kívül azt is, hogy járatokon, különösen az üzemieken, növekszik a zsúfoltság, ezzel együtt fertőzésveszély.
A felmérés egyik kérdéscsoportjára adott válaszok összegzése: hogyan változnak meg a közlekedési szokásai az új menetrend életbelépése után?
A válaszadók több mint hatvan százaléka gondolja úgy,
hogy ezután többet fog gyalogolni vagy gyakrabban használja az autóját. A felmérés még számos, a menetrenden kívüli értékelési szempontra is rákérdez a buszok állapotától kezdve a szolgáltatás általános színvonaláig.
Szita Károly a cikk elején idézett „önkormányzati határozatának” indoklásában így fogalmaz: „A szakemberek, a civil szervezetek és az utasok véleményét is figyelembe véve egy ütemesebb, átláthatóbb és utasbarátabb helyi közlekedési rendszer került kidolgozásra.”
Nos, minden kockázat nélkül ki merjük jelenteni, hogy ez a legotrombább
hazugságok egyike, amely mostanában, ha csak virtuálisan is, de elhagyta a polgármester cseresznyeajkait. Holt volt itt szó „a civil szervezetek és az utasok véleményének” figyelembe vételéről? Nagy bajban lenne a városháza, vagy a cég, ha virítani kéne bármilyen szakértői anyagot, vagy annak civilek, netán utasok általi véleményezését:
ezek ugyanis egyszerűen nem léteznek.
Persze, mikor egy felmérést „haveri” cég végez,
akkor az az eredmény, amit a megrendelő hallani szeretne. És egyáltalán nem fognak örülni annak, ha valaki most ennek a munkának egy részét elvégezte azok helyett, akiknek a dolga lett volna. És nem is a Kaposfüredi Szőlősgazdák voltak, vagy a pártok, de még a Kaposváriakért Egyesület sem mozdította a kisujját a „kaposváriakért”.
Hogy a milliókkal kistafírozott, kedvezményes helyiségbérlettel „sújtott” szekértolóról, a Kaposvár Polgáraiért Egyesületről ne is beszéljük: róluk csak akkor hallani, mikor
a tányérnyalás jutalmát, a különböző városi plecsniket osztogatják.
A Polgári Szabadság Platform nem először vállal hasonló típusú feladatot: 2015-ben a Füredi utcai gyalogátkelőhelyek biztonságosabbá tételéért 640, a donneri rendőrőrsért 1700 aláírást gyűjtöttek, s mindkét akció részsikerrel zárult: a közútkezelő ennek nyomán telepítette a Füredi utcára a VÉDA mérőeszközt, mely erős kontrollt jelent a gyorshajtóknak, a Donnerben és a Cserben pedig a megyei rendőr-főkapitányság megnövelte a rendőri jelenlétet.
De nem véletlen, hogy nem készültek el azok a szakmai minimumnak számító
anyagok, amelyek egy ilyen drasztikus változás esetén kötelezőek. A cél a radikális költségcsökkentés volt, a cukormáz pedig a keserű pirulán a vonalak és a járatszámok összekuszálása. A fent bemutatott felmérés pedig a bizonyíték, hogy az újabb Nagy Átverés nem sikerült.
H. I.
