Aggodalomra semmi ok: egyelőre nem kell felülvizsgálnunk az előző cikkünkben tett megállapításokat. Kaposvár gazdasági, társadalmi fejlettségében továbbra is alulról kukkerolja a bányászbéka ülepét, s ez a tény – ahogyan a lap Facebook-oldalán „pörgő” vita tanúsítja – fideszes érzelmű olvasóink számára feldolgozhatatlannak bizonyult. A kérlelhetetlen számokkal szembesülni persze hosszú évek „somogyihírlapos”, „kaposvármostos”, „kapostv-s”, „somogytv-s” nyáladzása után nyilván kényelmetlen – mélyen megértjük. A sors viszont olykor feldob ennél magasabb labdát is: két nappal cikkünk megjelenése után rikoltja világgá – mintegy reflektálva – a Kaposvár Most az egyedülállót: a megyei jogú városok polgármesteri hivatalainak – nyilván közpénzen szervezett – ötvenes éveket idéző sorverseny-szpartakiádján a kaposvári válogatott az előkelő negyedik helyezést vívta ki. Continue reading →
KARCOSOK KLUBJA
Minden, ami karcolja az üveget…
Fejlövés: mese a politológusról, aki életében nem írt egyetlen sort sem
Kezdődik a kampány. Azt írja az újság, Kaposváron sem lesz meglepetés. Hogy pontosak legyünk, ezt a Népszabadságban Ungár Tamás írja, a közismert Szita-rajongó, aztán ezt veszi át az Index kényelmi okokból, és így görög végig a restségből szőtt semmi a teljes médián. Ők, a Századvég s persze mindenki tudja, hogy mit neveznek „önbeteljesítő jóslatnak”: ha a médiumok elégszer elismétlik, hogy itt bizony senki másnak nincs esélye, itt labdába nem rúg más, akkor a szavazókban felerősödik az „erősebbhez húzás” szándéka. Márpedig ismételgető papagájokban nincs hiány, csak némi madáreledel kell hozzá. Continue reading →
Újabb országos siker: az Index cikke szerint Kaposvár körforgalomban is nagyhatalom
Úgy tűnik, ismét jogosan dagadozhat a kaposvári kebel: ma jelent meg az index.hu-n egy – némileg ugyan felületes – áttekintés a magyar városokban fellelhető körforgalmak sajátos szubkultúrájáról. A cikk csupán finom iróniával érzékelteti azt a kétségbeejtő ízléstelenséget, amely az utóbbi időkben a jobboldali-populista neoprimitivizmus „városszépítő dühe” nyomán ellepte köztereinket. Ez persze a közbeszéd és -gondolkodás általános elsekélyesedése után egy pillanatig sem meglepő, különösen egy edzett kaposvárinak nem. A Fő utcai, szarral teli bérlemény után röviddel most Kaposvár egy újabb kétes eredménnyel került be az internetes média milliók által olvasott főáramába: nálunk található az univerzum legkisebb, szabad szemmel alig látható, ennélfogva tökéletesen értelmetlen körforgalma. Continue reading →
Rémmesék kicsiny boltja: képviselői iroda(ház) nyílik a Fő utcán
Néhány alkalommal már szóvá tettük a Fő utcai üzletek sanyarú sorsát. Bármennyire is szeretné a város vezetése bagatellizálni ezt a kérdést, a Fő utca Kaposvár kirakata. Néhány éve, a hírhedt „gyászház-ügy” után Szita Károly még dühödten követelte az akkori belügyminisztertől, Lamperth Mónikától: hozzanak törvényt arról, hogy ne lehessenek kínai boltok a belvárosokban. Ma már nyilván boldog lenne, ha a színházi díszletekkel telehordott üres üzletekbe egyáltalán valaki betenné a lábát. A gazdasági kilábalásnak azonban még a legapróbb jelei sem mutatkoznak a városban, s ez legjobban a belvárosi üzlethelyiségek állapotán mérhető le. Most a „díszletváros”, a kudarc új arcát mutatja meg a kaposváriaknak: drága, igényes, hivalkodó jókedvet, bőséget sugalló – nem pitypang – képviselői iroda nyílik a Fő utca 8. alatti üzlethelyiségben. Stílszerűen a „Meseboltban”. Continue reading →
Megvalósul a Hülye Járások Minisztériuma: milyen főhivatal legyen Kaposváron?
Itt a világmegváltó ötlet, ez kapjátok parasztok kormányprogram helyett: vidékre költöznek a minisztériumok. A gondolat országépítő zsenialitását eszünkbe sem jutna elvitatni, hiszen így valószínűleg előbb-utóbb minden szaktárca megkettőződik: lesz egy „lerakata” mindegyiknek a fővárosban az aktuális parlamenti ügyek vitelére, és egy vidéki sóhivatal a haszontalan kádereknek, malmozni. Szánalmasabb pótcselekvésre nem nagyon volt még példa, pedig a koronaúsztatástól az ócsai lakóparkig volt belőlük néhány az Orbán vezette kormányok idejéből. A dologban a gumicsont-jelleg mellett az is jó, hogy kicsit össze lehet ugrasztani a vidék népét – ilyenkor mindenki bejelentkezik, természetesen történelmi igényekre hivatkozva. Gyorsan mi is felmértük: milyen fő- ill. sóhivatal elfekvője lehetne Kaposváron. Continue reading →
Kapos TV: a hírnév tizenöt édes másodperce
Nagy utat járt be Kaposvár büszkesége, a Kapos TV az Arany János utcai panelház alagsorától a – majdnem – világhírig. Bizonyára voltak a mostanin túl is remek pillanataik az elmúlt több, mint huszonöt évben, ragyogó riportok, könnybelábadó szemek, fényben fürdő arcok, szívbemarkoló lassítások, végtelenbe futó plánok… Mi nem láttunk ugyan semmi effélét, de kellett lenniük, hiszen ilyen-olyan díjakkal alaposan kidekorált helyi médiumról beszélünk. Rossz nyelvek azért hozzáfűzik: ezeket a díjakat jellemzően a helyitévés-szövetség éves buliján lehetett megkapni, és az egymás lábvizében dagonyázó ügyeletes fontoskák osztogatták „ma neked, holnap nekem”-alapon. A kaposváriak által „Szitavízió”-nak becézett médium szürke kis életében nemrég a vezetőváltás hozott új színt, s most az üdvöske, ím rálelt a siker útjára: a híradóban előadott duetten egy ország röhögi szét magát, a Youtube-on tíz-, talán százezreket szórakoztat. A Kapos TV révbe ért. Continue reading →
Pénzeső, hazugság, szex és egy kis extra pornográfia
„A kamupártokra hullott állami pénzeső kilencven százalékának a sorsa egyelőre ismeretlen” – ez az egyik legsúlyosabb megállapítása a Transparency International Magyarország, a K-Monitor és az Atlatszo.hu által a kampányfinanszírozásról készített kutatásnak, amelynek eredményeit a napokban tették közzé. Így kezdődik a 2014-es magyar választások egyik legarcátlanabb és legnyilvánvalóbb csalásának összegzése a Népszabadság cikkében. A dolgot leginkább ahhoz a Los Angelesben lezajlott 2012-es bankrabláshoz tudnánk hasonlítani, mikor a gengszterek szorult helyzetükben pénzt szórtak a tömegbe, hogy azok elzárják az üldöző rendőrök útját. Csakhogy ezt a magyar adófizetők több, mint négymilliárd forintja bánta. Continue reading →
Frédi, jó emberünk: a rendőrgázoló „Trombitás” Kovács József Kaposvár utazó nagykövete?
Nem lepődnénk meg, ha Kovács Józsefnek, a kaposvári szolgáltató holding „koordinációs igazgatójának”, korábbi fideszes önkormányzati képviselőnek viselt dolgai valaha tankönyvi példák sorát szolgáltatnák, persze egy ennél sokkal jobb világban. Mikszáthi-móriczi dzsentroid allűrök az elegancia leghalványabb nyoma nélkül, pitiáner arrogancia, törleszkedés a hatalomhoz, primitív gátlástalanság, intenzív, főállású élősködés. Mindez Kaposvár város vezetőinek, politikai „elitjének” s az őket kiszolgáló hyppolitmédiának teljes, töretlen támogatásával – ez volna K. úr, a kaposvári jobboldal emblematikus figurája. Continue reading →
Színes, szép új világ a Simicska-tornyok árnyékában
Kétszázötvenezer új munkahely plusz néhány pokoli torony. Ennyi kellett mindössze, és Magyarország máris jobban teljesít. Igaz, hogy a munkahely-százezrek egyik fele az ország határain kívül realizálódott, de mint minden, ez is csak nézőpont kérdése. Ha már – állítólag – a mienk a világ egyetlen olyan országa, amely saját magával határos, miért ne lehetne úgy játszásiból, hogy Sydneytől Rawalpindiig, Dubajtól Londonig minden hely, ahol magyar fő dolgozik, magyar munkahely? Dehogynem lehet. Continue reading →
Tű a szemétdombon
Múlt év szeptemberében jelent meg a Kaposvár Most weboldalán egy hercig kis szösszenet, amit annyira jellemzőnek érzünk a kaposvári médiaviszonyokra, hogy egy röpke széljegyzet erejéig kivételesen eltekintünk másodlagos frissességétől.
Mert ami igazán szellemes, az mindig fáj valakinek. Már a cím – Kisvárosi dráma – eredetiségével lenyűgöz, megsemmisít. A sztori nem kevésbé: A Somogyi Újság szerkesztőségében hideg van, nincs pénz fűteni, mert valaki, most még ne áruljuk el a nevét, nem perkál: nem tette le a szokásos milliókat, ezért a szerkesztőség elhatározza, hogy ezentúl nem írják le többé az illető nevét. Az igazán jó sztorik, mint a Háború és béke, a Varázshegy, vagy a III. Richárd, mind elmondhatók egy mondatban. Continue reading →