Két-három évtizede még divatos foglalkozás volt a kremlinológusé: a brezsnyevi pangás éveiben az elnyomó szovjethatalom fellegvárából, a Kremlből kiszivárgó híreket lesni, abból ókori madár- és béljósokhoz hasonló egzaktsággal következtetéseket levonni menőségnek számított. Ma már korántsem az, hiszen az orosz sajtó sok szempontból szabadabb, mint a magyar. Csak egy szegény fideszes kurzustörténész, Kun Béla unokája felejtette ott magát, mint a japán katona az indonéz dzsungelben.
Kaposváron azonban hamarosan „új életre kelhet a kihalófélben lévő szakma”, hogy ne rugaszkodjunk el túlságosan a vidéki újságírás bevett szófordulataitól: a helyi hatalomnak és lakájmédiának kiszolgáltatott polgár ugyan most (még) nem kénytelen lesni a városháza erkélyét, hogy következtetni próbáljon a (szín)falak mögött zajló piszkos játszmákra, de már arra sem számíthat, hogy a „hiteles, sokoldalú és kiegyensúlyozott tájékoztatására” súlyos, százmilliónyi közpénzt elherdáló helyi hatalom épp ebben a tárgyban teljesítené alkotmányban és törvényekben rögzített kötelezettségét. Continue reading →
