…nehogy már szegény Mészáros Lőrinc éhen haljon
Nemrég jelent meg az Átlátszó.hu-n, az ország vezető oknyomozó portálján írásunk, amelyben feltárjuk, hogyan is lopja ki a szemét a kaposváriaknak az egyre mohóbb és gátlástalanabb NER-siserahad a városvezetés közreműködésével. Évi százmilliós nagyságrendű lehet az a kár, amely ily módon éri a várost, miközben Szita Károly polgármester a leginkább rászorulók, kiszolgáltatottak ellátását kurtítja meg azzal, hogy elvonja a háziápolásra eddig fordított pénzt. A kormánypropagandával kidekorált buszvárók után most újabb pályázati hirdetmény jelent meg az önkormányzat weboldalán: meg lennénk lepve, ha nem a jól ismert kliens, a Publimont lenne a nyertes.
A kiírás úgy jelent meg, mintha a mellékletben megjelölt húsz helyszínen
nem virítanának ma is a két négyzetméteres világító reklámtáblák. Megvoltak ezek eddig is, és nehezen képzelhető el, hogy más nyerje meg a következő évet, mint az eddigi üzemeltető, a Mészáros Lőrinc tulajdonában lévő Publimont. Formálisan úgy tűnhet a felületes szemlélőnek, hogy minden rendben van: az önkormányzat pályázatot ír ki, lehet licitálni, és az nyer, aki többet ígér a plakáthelyekért.
Az induló ár azonban feltűnően alacsony, éppúgy,
mint a helyi tömegközlekedés utasváróinál (lásd az Átlátszóban megjelent adatokat): a húsz, most meghirdetett citylight plakátot négyzetméterenként 2.650 Ft/m2/hó + ÁFA bérleti díjért hirdették meg, és minden bizonnyal ez lesz a szerződéses ár is. Ezt abból gondoljuk, hogy a 117×171 cm-es plakáthelyeket pontosan ennyiért adták ki egy évvel korábban is: egy ilyen lapos hirdetőoszlop ugyanis majdnem pontosan négy négyzetméter (kétoldalas) van belőle húsz, és az önkormányzat honlapján látható korábbi 2021. július 22-től 2022. június 14-ig tartó szerződés havi bruttó végösszege éppen 269.240 forint, azaz évente kicsit több, mint 3.2 millió.
Nézzük a másik oldalt: mennyit is keres a húsz kaposvári hirdetőoszlopon a Publimont?
Ezt persze pontosan nem tudhatjuk, de a cégadatok szerint szépen hasítanak: 2020-ban tízmilliárd forint árbevétel mellett hárommilliárd forintos adózott eredménnyel zártak, amely árbevétel-arányosan harminc százalék feletti. Cégügyekben jártas olvasóink nyilván meg tudják erősíteni, hogy egy
tíz-tizenkét százalékos eredményt produkáló cég már nagyon jónak számít.
A Publimont honlapján elérhető árjegyzék szerint a citylight plakátok havi tarifája átlagosan nettó 240 ezer forint, tehát egy-egy plakát ennyibe kerül havonta a hirdetőknek. Miután kettő van belőlünk egy-egy oszlopon, az elvileg havonta nettó 9 millió hatszázezer forint, de fogalmazhatunk úgy is, hogy egy, azaz egy darab plakáthely bevételéből kifizetik Kaposvárt,
a többi harminckilenc pedig Lőrinc barát zsebében landol.
Természetesen, ahogy az Átlátszó-cikkben is megírtuk, ez egy elméleti lehetőség: a hirdetők jelentős csomagkedvezményeket kap(hat)nak, az is lehet, hogy nem sikerül mindig minden plakáthelyet eladni – bár erről a Rogán-féle propagandaminisztérium szokott gondoskodni. Az ugyanakkor biztos, hogy a sokmilliós havi, százmilliót megközelítő évi árbevételből
csupán aprópénz jut Kaposvárnak, ami a havi nettó negyedmilliót sem éri el.
És körültekintően gondoskodtak arról is, ha valakinek netán támadna egy pajzán ötlete, és beadná a pályázatát a zsíros profit reményében: a kiírás tartalmi követelményei között szerepel, hogy a pályázónak igazolnia kell, hogy az árbevétele a két utolsó lezárt évben elérte az ötven millió forintot. Érdekes, hogy mennyire vigyáz Szita Károly erre a rongyos havi nettó kétszáztizenkétezer forintra: évi ötvenmilliós árbevételről kér igazolást. Bezzeg a Dési Huber utcai telket – azt is brutálisan áron alul – eladta egy frissen alapított, referenciák nélküli,
egyszemélyes, hárommilliós kft.-nek. Akkor nem volt ilyen finnyás.
Kaposvár pedig megtisztelve érezheti magát, hogy néhány tízmillióval ismét hozzájárulhatott Mészáros Lőrincné sz. Várkonyi Andrea toalettjéhez egy Gucci-táska vagy egy „Audemars Piguet” gyártmányú „Leo Messi Royal Oak” karóra erejéig.
H. I.
Címképünk: egy a húsz kaposvári citylight plakáthely közül, amely éppen Mészáros Lőrinc bankját reklámozza. Oda folyik be a lé. A világító doboz oldalán diszkréten üzennek: „Nem alumínium!” Az első, ami erről eszünkbe jut, az Tiborc (nem a vőgyerek) panasza a Bánk bánból: „És aki száz meg százezert rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerített”.
Ezt olvasta már?
Polgármester a teljes idegösszeomlás szélén: nagyon betalált néhány ellenzéki kérdés a közgyűlésen
